DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2787 szerző 35709 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Lázár Bence
  Otthon ebédeltünk
Új maradandokkok

Standovár Ágota: lakótelepi kerengő
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció
Vajdics Anikó: Bulimia
Wesztl Miklós: nem adom a láb
Farkas György: Csapdák (jav.)
Tiszai P Imre: Egyetlen szentség (vált)
Bara Anna: az áldott jó ember ..
Petz György: Sorsodat
Bakkné Szentesi Csilla: Idejétmúlt attrakció -
Türjei Zoltán: Váróterem
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
M. Szabó Mihály 6 órája
Kiss Anna Mária 11 órája
Nagyító 15 órája
Farkas György 16 órája
Dezső Márton 1 napja
Zsuzsanna Grande 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Duma György 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szikora Erzsébet 3 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Bakkné Szentesi Csilla 3 napja
Ilies Renáta 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Standovár Ágota 3 napja
Tiszai P Imre 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Tamási József 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 2 órája
Graffiti 3 órája
leállósáv 4 órája
Jó, ha a vége jó 4 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 6 órája
kéretlen intimitás 7 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 10 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 12 órája
az utolsó alma 12 órája
Baltazar 1 napja
Gyakorlótér 1 napja
Frady Endre 1 napja
Bara 1 napja
Seholsincs 1 napja
Ollram Csaba 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2018-11-16 21:36 Összes olvasás: 14133

Korábbi hozzászólások:  
138. [tulajdonos]: ...2018-11-11 22:44
amikor a víz a földön cirkulálni kezd
odafönn a folyó még sótlan, édes
de a tenger már telített és zavaros
akár a város

cafrangok gyöngyök
és végtelen törekvő
Majomkenyérfák

felnyergelt szamár az idő (nincs aki megülje)
a kígyó gerince
nem sokat változott az elmúlt száz millió évben

csüngtél magadnak
magához az a tompa kondulás
olykor ha fűzött  –  száraz és homokos partokra indulok
hol a nap uralma csak és semmi más

szavaimból gömbölyű-fényes világok peregnek ott szét
és a madarakkal
akik holtan is megtartják egyensúlyukat
némán fogadjuk el egymás természetét

mögöttünk
hullámok nélküli hullámzás
monoton zúgó partok hirdetik
az állandóság közeledtét
napsárga körték koccannak emitt, hallgasd


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

jön a tél és nekem nincs már miből leadnom
még jó hogy ebben a hidegben valahogy
nemesebbnek érzünk minden dobbanást
akárha szándéktalan volna

különben tudod te jól hogy nem merészkedhetsz
az éhen maradt vágyak zabolátlanul
belehajtanak veled a ködbe

fagyok jönnek csikorgó csengettyűket lóbálván
és körülhordják nyáluk a világ
ízetlen vackain

a jég az jó, igen gondoljunk
csak a jégre, az olyan hűvösen egyszerű, mint
amilyen én próbálok maradni azzal szemben ami általad
elsöprő uralmat gyakorol felettem



137. [tulajdonos]: ...2018-11-06 16:22
a sokadik naplóvezetési kísérlet
talán lesz valami haszna
bár érne annyit mégis
hogy cselekvőnek minősít
cserébe ha már egyáltalán nem tartalmaz
cselekményt
egyetlen meg nem szűnő gondolat
hogy létezem és hogy élni
képtelen vagyok
könyveket olvasok
holtaktól csent
átmeneti vigaszt
látszólag mások kik
akkor egyszer egy ízben legalább
szintúgy nem cselekedtek mint ahogyan
jómagam valójában sohasem de ez most
mellékes az ékes gondolkodók valamennyien
tevékenységükben megrekkent emberek
írni annyi mint béna tagjainkat tornáztatni
gondolkodni semmi cselekedni kudarc
s elménk, ez átlátszatlan semmi felé fent penge
húsunkba váj mert húsunk benőtte a külvilágot
mert húsunkon kívülre más soha nem létezett
a tárgyak körülhatároltsága megkövült undor
és a végtelen lehetősége benned
a tenger zúgásához hasonló
melybe gyönge lábomat márthatom csak
legföljebb a partok mentén
tágas kagylók tenyerén nyugszik a boldogság

136. [tulajdonos]: ...2018-10-27 22:51
Viszik elegen, lélekszakadva a világot előre -
valakinek le kellene inkább fékezni. Jaj a cselekvésbe szomorodottaknak;
csikorgó kapuk nyílnak és szendergő parazsak
izzák talpuk nyomát; jaj de hiába itt már minden okoskodás, nincs kinek mesélni,
alusztok ti mindnyájan és odaát, hová gyakorta kísérteni járok, szerencsétlen bohócnak néznek
a halottak, bármit is tartanak rólam, holdfény-pletyka, bolyongó imák visszhangja súgja, nem sírok tehát,
beomló kápolnák és borostyánlevelek zörrenése, egy lépés jobb láb, egy lépés bal, jobb láb, honvágy, olcsó honvágy kísért
és hogy még a szerelem, méghogy a szerelem....a beteljesülés, minden beteljesülés
gyalázat. Jártam a kórházat. Az éjjelre, mikor visszavittelek, elfogyott a Hold. Már nem fájt, amikor
ledugták a csövet, mondtad, beletörődtél akkorra, én ezt láttam, meg pártucat életet,
öntudatlan krízisben, kritikus öntudatlanságban, nem is tudom, alig voltak ott
igazi, átmosó könnyek, szorongás, puszta, fojtó szorongás, és
az a sok fájdalomcsillapító, ami mind elhúzza a tisztulást, istenem, tudom hogy mind
egyre bolondabbnak néznek, de én
szeretem ha fáj
szeretem ha esik
amikor megindul végre

éjszakánként ha kísértek
a temető felé
a halottak egészen megszoktak már
jelenlétem
akár a borostyánlevelek zörgése
(bizony kevés megnyugtatóbb dolog létezik annál)

135. [tulajdonos]: ekként2018-10-20 21:52
Negyven fokos láz Sylvia Plath

Tiszta? Az mit jelent?
A pokol nyelvei
lomhák, lomhák, mint a tripla

nyelvű, kövér, lomha Cerberus
aki a kapunál liheg. És képtelen
a mocsárlázas ínt,

a bűnt, a bűnt tisztára nyalni.
A tapló kiabál.
Mindent átjár a bűz,

egy elkoppantott gyertyabél.
Édes, édes, a füst odalenn rólam
tekereg, mint Isadora sáljai, félek,

egy sál beakad a kerékbe, megszorul.
Az ilyen baljós, sárga füstnek
önálló léte van. Ez nem száll fölfelé,

csak gördül a világ körül,
megfojt öreget, jámbort,
jászol-

beli gyerekpalántát,
szellemorchideát,
felfüggeszti a függőkertet,

ördöngős leopárd.
Fehérre szívta a sugárzás,
egy óra alatt széthasadt.

Mint a hirosimai hamu, zsírosan
tenyészik a hűtlen férfiak ölén.
A bűn. A bűn.

Drágám, én egész éjszaka
fellobogok, ellobbanok.
Az ágy nehezül, mint a buja csók.

Három nap. És az éjjelek.
Citromos víz, csirkehús,
víz, folyton víz. Öklendezek.

Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez.
A tested
fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok -

fejem japán
papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen
drága vertarany.

Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény.
Én magam lettem óriás kamélia,
izzadok, az áram át-meg-átjár.

Most úgy érzem, fölindulok.
Valami fölemelne-
tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én

tiszta acetilén
szűz vagyok
rózsák kerítenek,

csókok, kerubok,
akármi ez a sok hús-szín dolog.
Nem te, se nem ő,

és nem ő, se nem ő
(énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) -
az Édenkertbe.

Gergely Ágnes

134. [tulajdonos]: valahogy úgy2018-10-14 16:12

133. [tulajdonos]: ...2018-10-09 12:52
Már csak a régi dolgok. Régbeaszfaltozott utak porát hordja körbe az emlékezet.
Vizet forralok pokol tüzén. Nem tudni, mit motyoghatok.

Errefelé csak a kavicsos és terméketlen földek.
Kövér nyájak nem legelésznek.
Kövek alatt ritkás fűcsomó.
Érkező vonatok képzetével bódítom magam
és nyelek konzekvens-nagyokat a savanyú ködből,
mint aki tudja jól, lomhán, de keringenek
a ledegradált égitestek, és egykedvében
véget nem érőt nyújtózik maga is
az átmeneti égbolt alatt.

Élek.
Valaminek a hiányára gondolok mindig
és a cselekvés kényszere
mely természetemmel ellenkezik
arra késztet
hogy amnéziás állapotban végezzem be
félbemaradt teremtményeimet.
Tudnom kellett volna róluk csakhogy
az összefüggések elvesző hajszálérhálózatok
és megbolydult keringésemben a felülírt vázlatok
működésbe léptek.

Nem kérek a sajnálatból.
Kegyelemre van szükségem.

Ez most egy ilyen időszak. És csak a szél zúgása,
hogy a szerelem, a szerelem egy vesztes játszma...
Északra mennék, ahol hideg van
és nálam kitartóbban vonyítanak.

Olcsó rigmusokat költök, és nem félek megőrülni.

A sík felületek kétes tükröződéseit fürkészem, kereszthuzatban,
nem létező terekbe meredten álmodom mindazt, mi nem lehetek
mert minden megvalósulás igaztalan.
Aki voltam az leszek végül és úgy érek oda hogy közben
sehol sem vagyok mindettől mert ez egy teljességgel ártalmatlan pillanat,
amelyben semmit sem gondolok el. Ez most, ez volt
az öröklét.

De mit érjek magammal?
Nem vagyok szabad. Fajtámmal csak szükségből tartok. Éhen dögleni
méltóbb volna.
Roppant függőségben, olcsó szatellit módjára bolyongtam eddig
és most tisztes alanyt keresek tisztességtelen
szándékaimnak.
Egyetlen pontot rajzolhatok a porba hogy elhordja a szél
míg forgok képzelt tengelyem körül és emlékezzem
ki magam kárhozom és ekként többet adnék a kelleténél mégis
a dolgok látszatának -

a dolgok látszanak, és ez feledhetetlen. A szavak
semmire sem alkalmasak. Rettentő dolgokat gondolok el és szépeket
írok róluk. A röpke jelentéktelenségek mögött a legsúlyosabb könnyelműségek
barázdái húzódnak.




132. [tulajdonos]: ...2018-09-23 22:37
Nem hittem a tarka időnek, sem pedig az üresség kínzó játékosságának nem dőltem be soha -
ezt bizonygatom, olcsó rigmusokat költök és nem félek megőrülni.
Aki voltam az leszek végül és úgy érek oda hogy közben sehol sem vagyok mindettől mert ez
egy teljességgel ártalmatlan pillanat, amelyben semmit sem gondolok el. Ez most az öröklét.
Egyetlen pontot rajzolok a porba hogy elhordja a szél míg forgok képzelt tengelyem körül és
emlékezem ki magam kárhozom és ekként többet adok a kelleténél mégis a dolgok látszatának -
a dolgok látszanak, és ez feledhetetlen. A szavak semmire sem alkalmasak. Rettentő dolgokat
gondolok el és szépeket írok róluk. A röpke jelentéktelenségek mögött
a legsúlyosabb könnyelműségek barázdái húzódnak.

Könnyű szél, csendes eső. A töltésen vonat fut, táguló hörgőkbe oxigén tódul. Nem jöttél ma sem.
Hiányod nem enyhül, nem erősödik. Van, akárha mindig is létezett volna. Önmagában nyilván sohasem.
Álmomban hazamegyek. Már nem érezlek.

Olvasói hozzászólások nélkül
131. tulajdonos: koncepcimicsoda...2018-09-23 22:34
mondhatni
ritmusbéli :)

Olvasói hozzászólások nélkül
130. weinberger: írásjelek[tulajdonos]: ...2018-09-11 12:24
Kifejezetten tetszik. Kicsit azonban hiányolom, hogy míg az első részben a helyükön vannak a vesszők, a folytatásban elmaradnak. Ez koncepció?

129. [tulajdonos]: ...2018-09-11 12:16
Az eső,
az eső az kimossa
a híú ábrándokat képzetemből
a csatakos utcára,
látod, ott úsznak,
lebegnek a míves hullámokon
rettenthetetlen,
szilárd ragyogású múanyagflakonokként

és képtelenek és vibrálóak,
sodródó ócskaságok.
Félek, sohasem szabadulok meg
a gondolattól hogy veled legyek de

az eső,
az eső
az kimossa
a híú ábrándokat.

Józsefváros. A nyugtalan, tudattalan álom.
Éjfél van és én elszántan hasítom
a hazaúton hömpölygó esővizet,

valahányszor a lábszáramat lendítem épp oly könnyedén
arra gondolok nem lehetek az akit te belém képzelsz

mert én már menthetetlenül az vagyok
aki ezeket a mocskos utcákat rója.

De megbocsátom hiányod és a cselekvés kényszerét
a Napra bízom. Más a képzelet és más a képzelgés
motorja.

Eredendő ámulattal nézem
körülhatárolt dolgaink:
olcsó biléták
lengenek a szélben.

Ám az eső mégiscsak eső.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-11-14 11:19 Bara
2018-11-10 20:25 u.a.
2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-11-17 00:29   Napló: Zúzmara
2018-11-16 23:34   Napló: Graffiti
2018-11-16 23:31   Napló: Graffiti
2018-11-16 23:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2018-11-16 23:16   Napló: Graffiti
2018-11-16 23:13   Napló: leállósáv
2018-11-16 21:15   új fórumbejegyzés: M. Szabó Mihály
2018-11-16 21:13   Új fórumbejegyzés: M. Szabó Mihály
2018-11-16 21:12   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2018-11-16 21:06   Napló: Oswald Chesterfield Cobblepot