DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36904 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kókai János
  M. Magdolna
Új maradandokkok

Kiss Anna Mária: ráismerés a péntekre ( énvers )
Takács Éva: csak habzó állóvíz (reflexiók II.)
Tamási József: vizes ruha
Bártfai Attila Márk: Szűz aszcendens
Szakállas Zsolt: KÖLDÖKZSINÓRSATÖBBI
Vajdics Anikó: Gyanúsan nélkülözhetetlen
Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött
Petz György: Nagy levegőt!
Vezsenyi Ildikó: álom, abúzus, leporellóval
Bánfai Zsolt: Teleszubjektívvel III.
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 5 órája
Gyors & Gyilkos 10 órája
Szilágyi Erzsébet 15 órája
Ilies Renáta 15 órája
Bara Anna 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Szalay Károly 1 napja
Tamási József 1 napja
Petz György 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Nagyító 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Busznyák Imre 3 napja
Wesztl Miklós 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Tesch Gábor Ferenc 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 4 órája
Hetedíziglen 5 órája
nélküled 6 órája
Baltazar 6 órája
Fészek 9 órája
az utolsó alma 17 órája
Bara 17 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 17 órája
Qui? 19 órája
Vendég 19 órája
leállósáv 1 napja
mix 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2020-01-28 23:50 Összes olvasás: 18881

Korábbi hozzászólások:  
162. [tulajdonos]: .......2020-01-13 00:05
https://mail.google.com/mail/u/0?ui=2&ik=aae90825b2&attid=0.1&permmsgid=msg-a:s:-445270188518430142&view=att&disp=safe

161. [tulajdonos]: pókok2020-01-08 23:27
Az ég kékjét bámulva telepedtél meg ezen a világon. A kopottas házfalakat hajlongva ölelő szelíd fakoronákra emlékszel végül, úgy, ahogy magadra sohasem. Főként
a fákra, melyek ölelik a kéket, meg ahogy elporladnak a kövek, te meg mitagadás, nem élsz meg a saját emlékezetedben sem. Egyetlen hasadó léggömbnek képzeled a világot, számos csillanó szerszámmal közeledsz feléje - végül mégis kikerülöd, mert félsz a durranástól. Vajon ragaszkodunk-e jobban bármi máshoz,
mint félelmeink tárgyához?
Esetlegeket hordasz magadban tegnapról - másnapod, akárha váratlan volna , előkészítetlen. Szombat dél van: lebegsz. Kötetlen. Feszítetlen. Megkövezetlen és megközelíthetetlen. Szédülsz - mit teszel? Hozzávágod a kancsót a borhoz. Micsoda tétlenség. Rettenet fagyást észlelsz a dolgok folyásában. De hiszen ,míg érett a galagonya, kiőszültél a nyárból. Szerettél. Jelentés nélkül, az a másik az isteni gondviselés soha el nem kopó eszközének gondolt - s még csak az sem vagy. Senki emlékezete tart, a tudat aszfaltjain araszoló rákok tánca, tükrök visszhangja. Pályájukat vesztett égitestek elporladnak ugyanígy, ahogyan te most épp még nem, mert látszólag összetartasz valamiféle absztrakt kuszaságot, amire azt mondjuk, hogy hozzád tartozik. Nem biztos, hogy elemi értelemben. No nézd, ezen a ponton, itt kötődsz a világhoz, mégis, ha szigorúan vesszük, mert láthatod, ezek itt megrajzolt körvonalaid, és bérenc magad innen veszed. De kereteidre nem korlátozódhatsz mégsem.
Fölkelsz, mész is tovább. Hirdetőtáblán felirat: "itt vagyok önmagam, itt vásárolok!". Nos? Mit veszel? Cérnát, talán, de mégsem. Nem, azt is magadból húzod elő, veszedelmes egy állat vagy, meguntad, hogy kényedben elheverj a napon, vagy hogy barlangokba húzódj halót szőni. Felforgatnád saját fészked, csakhogy nincsen.
Nap nap után. Nagy, sötét és halott. Pókokat látsz nappal, pókokat éjjel is ,ébren. Tétlen vagy. Mondd, félsz-e még s mitől hát fonálszövő?

Hogy lezárt üvegcsapda a világ. Hogy egyedül én vagyok, és hogy kívülem nem is volt soha más, csak mit csalókán annak hittem (, vagy inkább attól mégis éppen, ezen szó, hogy kívülem, avítt már, ha kívül az énrajtam, semmi sem. Mi az, mi birtokolna mint külsőt, hogyha eredne az belőlem? Hol végződnék én, s mi volnék én a másban, mi elfüggetleníthetetlen? ) De ne tudjam bűnbakjaim mivé lesznek majd nélkülem, hogy magamra támadok majd, s többé nem védelmez senki sem.

- A hím pókok, amikor találkára sietnek a nőstényekhez, minden alkalommal nagy veszélynek vannak kitéve. Párjuk rövidlátó és falánk. Rávetheti magát, és szétmarcangolhatja őket. Ezért a hím pók „becsönget” szerelméhez, megragadja ama pókháló egyik fonalát, amelyen a nőstény ül, és megrázza. Minden pókfajnak megvan a maga rejtjele, a maga jelzési rendszere. Ha a hölgy hajlandó fogadni, a megfelelő ütemben válaszol, megrázza a pókhálót, ami annyit jelent, gyere, ne félj, nem eszlek meg. Ha ez a válasz megérkezett, a hím pók csak ekkor lép be a veszélyes zónába. -

Olykor átkocognak az üvegen. Begörbített tagjaim magam alá húzom ekkor, és összezsugorodom, egészen apróra, maximálisra növelve így a távolságot
a kapcsolatkereső és köztem. Ott állsz, az üveg túloldalán, szemöldökráncolva, hatalmasan és semmit nem értesz. Tükörré szeretnék válni, hogy odatarthassam magam, hajadba
kapaszkodó szeleket kívánok, egy mosolyt még, az arcodra, azután hogy menj békével.

160. [tulajdonos]: – mondja Buddha –2019-11-25 23:52
„Hosszú és nagy változások folyamán van idő, amikor a világ
befelé fordul,... ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta
szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek
a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. – Hosszú és nagy változások idején
van kor, amikor a világ kifelé fordul, és ilyenkor a lények az életbe süllyednek. Még
kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében
ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. Akkor még nincs
Nap és Hold és csillag, és nincs nappal és éjszaka, nincsenek hetek és hónapok, nincs
férfi és nő. És akkor hosszú idők folyamán egyszerre csak kiemelkedik a jóízű föld,
lágy, mint a tejszín, és színes, mint a szivárvány, és illatos és édes, mint a méz. Az egyik
lényt elfogta a kívánság és megkóstolta; ízlett neki, de szomjas lett tőle. A többiek is
sorra kóstolták mind a jóízű földet, és mindegyiknek ízlett, és mindegyik szomjas lett
tőle. Mikor pedig a földet megkóstolták, a lények saját fényüket elvesztették. És mikor
belső fényük elveszett, keletkezett a külső fény, a Nap, a Hold és a csillagok, és
keletkezett a nappal és az éjszaka, és keletkeztek a hetek és a hónapok. – És a lények
minél többet ettek a földből, kristálytiszta szellemlényüket és szépségüket annál inkább
elvesztették. És akkor eltűnt a jóízű föld, és a földből rügyek nőttek, mint a gombák, és
a lények ettek a rügyekből, és minél többet ettek, testük annál durvább lett, és szépségük
annál jobban elveszett. És akkor eltűntek a rügyek, és a földből bogyók nőttek, és a
lények ettek a bogyókból, és kristálytiszta szellemlényük egyre durvább lett, és
szépségük egyre jobban elveszett. Akkor még a gabona vadon termett, fehér volt, mint a
liszt, nem kellett megőrölni, édes volt, nem kellett megsütni. Amit este leszedtek,
reggelre kinőtt, amit reggel leszedtek, estére kinőtt. A lények a gabonát ették, és akkor
egy részükön láthatóvá lett, hogy nők, más részükön, hogy férfiak. És amikor egymásra
néztek, égő szenvedély fogta el őket, és megölelték egymást. A többiek
megbotránkoztak, s ezért a lények elkezdtek házakat építeni, és szégyenükkel oda
rejtőztek. – Egy napon az egyik lény így szólt: Miért megyek a gabonáért reggel is, meg
este is? És reggel leszedte az estére valót. A gabona akkor már nem nőtt ki másnapra
egészen, csak feleannyira. A többiek is úgy tettek, s a gabona sehol se nőtt ki már
egészen, csak feleannyira. Ismét máskor az egyik lény azt mondta: Miért megyek
mindennap gabonáért? És egy nap leszedett két napra valót. De a gabona akkor már csak
negyedannyira nőtt, s amikor a lények egyszerre egy hétre leszedték, már csak
nyolcadannyira nőtt. – Mi lenne, szóltak a lények, ha a földet felosztanánk magunk
között? A földet felosztották, és akkor a lények közül néhányan a másokéból szedtek.
Mikor a többiek észrevették, azt mondták: Válasszunk magunk közül valakit, aki
vigyáz, hogy mindenki csak a maga földjéről szedjen. És akkor már volt uralkodó, és
akkor jött utána a pap, a harcos, a polgár, a paraszt és a kézműves.”

159. [tulajdonos]: .......2019-09-24 00:32
Melankólia

Nap nap után ömlik csak kontrollálatlanul, az idő
emésztő gyorsasággal áramlik,
hatalmas pókokat fogok idelent a föld alatt
és ezen pókbefőtteket végigsorakoztatom
az ablakpárkányomon, alig fél méterrel a föld felett.
Pusztán higiénéből és jólétből kifolyólag
még nem lesz egészséges az ember.

Elgondolhatod, végül is, ahogyan egy előzőleg elszorított torok
mohón levegő után kapkod, ott, abból lehetne
mondjuk egy valósabb krízis de

kétségbe esten és ösztönszerűleg tapogatóztam én is
roppant készültségek csillámló szövedékében kutakodva
vadul
és nem találtam
egyetlen pamatot sem,
pedig ott voltál
te is.

Melankóliának becézik, csak így, kedvesen : Melankólia .

Elterpeszkedett, lomhán nyíló méregvirágzat.
Barokkeretek mögött cicomázkodó penge üresség.

Jobban vagyok. És a legtöbb gyilkost
a kés még ezen a ponton megragadja, de
engem hagyjatok csak magamra,
vérem húvös, akár az óceáni szelek.

Melankóliának becézik, csak így, kedvesen:
melankólia. Akár egy virág.

Fáradt idegeimen kócos, bamba varjak ülnek, rájuk ripakodok.
Megfeszítem a drótokat és várok.

Nem tudom kit, talán az istent.
A háta mögül ugrok elő
majd váratlan a farába harapok (ahogyan felingerelt
tisztes arisztokrata férfiak teszik finom,
kacér úrhölgyekkel a kosztümös filmeken)

És minthogy egyetlen flört sem szolgáltathat vigaszt,
én ki a keresztségben azt a bizonyos nevet -
megénekeletlen költeményeimet lobogtatva,
felszegett orral az egészből ismét kivonulok de

megvalósítottam azt, amiről hallgatok.
Azt vegyétek mert az az én testem
(vérem immár szikkadó szurok) -

versek nem szólnak
ölemre nyíló
pokolvirág.



158. [tulajdonos]: .......2019-05-08 15:12
Fáradt idegeimen kócos, bamba varjak ülnek, rájuk ripakodok.
Megfeszítem a drótokat és várok. - Istenre, azt hiszem.
A háta mögül ugrok elő
majd váratlan
a farába harapok ahogyan felingerelt
tisztes arisztokrata férfiak teszik
finom, kacér úrihölgyekkel
a kosztümös filmeken.


A háta mögött ítéltük el azt, amik voltunk.
Vérünk hideg és nem ölel fel
már csak a felejtés készsége.
Hajnalra díszes hadnagyok hajtanak azok előtt
meghajolhatunk. Megsejtvén halálunkat
talán visszatérünk még a földhöz, ahogyan
az elefántok is barlangokba vonulnak meghalni
és csontjaik szinte tökéletes állapotban
maradnak az utókorra.

157. [tulajdonos]: .......2019-05-04 00:33
Életem azon felét, melyhez
az elkövetkezendőt számítani fogom
már leéltem. Volt kit szeretnem.

Ősszel járok most, kihúzott háttal a
legrendesebb ruhámban, betömött fogakkal
csendes kis számban, és kigondolom
azt a nyikorogva lejtő hajópadlón
elgurult reszkető gyöngyszemet.
Tökéletes volt.

Olvasói hozzászólások nélkül
156. forsoly: cím2019-04-23 18:12
Ami azt illeti, a cím (Felvilágosító levelek- feladó: random) egy régi, kezdetleges és butácska koncepcióra utal, melynek égisze alatt jelen napló íródni kezdett, Hála istennek rövid időn belül kinőtte, levetette ezeket a kereteket és egészen más jelleget öltött. Tulajdonképpen azóta is hajlamos időnként más-más jelleget ölteni. Valószínűleg ezért is nevezteti így magát. talán nem is tudnék jobb címet adni. Talán magam sem tudom a címét, viszont hajlamos vagyok efféle meghamisító spekulációkkal viseltetni iránta, naivan gondolva, hogy ismerem és hogy az enyém Holott egyszerűen csak van . (ha lehetett volna, bizony megváltoztattam volna már a címet, viszont azidőtájt sem voltam azzal akkora békétlenségben, hogy új naplót kezdjek e végett)
Egyébként :
köszönöm.

Olvasói hozzászólások nélkül
155. fa: hozzászólás2019-04-23 10:39
Felvil.=felvillanó? Ezek azért jóval többek egy/a felvillanásnál, vésnek is, maradnak is.

154. [tulajdonos]: a kígyó gerince2019-04-22 01:51

nem sokat változtam
az elmúlt 100 millió évben
hangzatos álláspontjaim példátlansága
keserves lárma
én ki a keresztségben
azt a bizonyos nevet
megénekeletlen költeményeimet lobogtatva
felszegett orral a világból
ismét kivonulok
de megvalósítottam amiről hallgatok
azt vegyétek mert az az én testem
(vérem immár szikkadó szurok)
dacos tekintetemen át felfénylenek
még születendő égitestek
és az üresség játékossága
az üresség játékossága az egyetlen
az egyetlen kínzás ami egyébként
fel sem tűnik
vajon mit látsz te ki nem utolsó sorban
fürkészve szemeimbe nézel
őrületed látja-e határait?

153. [tulajdonos]: (mivel2019-04-14 23:46
a sav-bázis reakció az visszafordítható)

Jaj nekem, te, plasztik-tarka világ, torkig laktam veled,
felmérhetetlen élet, burjánzó értelem, a tudás tudatlansága,
nem értek semmihez, vagyok, aki lettem; vágyálmom, a tökéletesség, mely
valótlanná formált, minden mi valaha körülvett definiálhatatlan
igazság, mélyvizeim réme: a tetszetős helyett magamat, ehh, lúgos gondolat
úgy kívánlak most, ahogy halálom
kívánta meg egykor
hogy éljek.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-19 11:10 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-01-29 00:41   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-01-29 00:35   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-01-28 23:06   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 23:06   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 22:36   Napló: nélküled
2020-01-28 22:32   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:58   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-28 21:49   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:34   Napló: Baltazar
2020-01-28 21:08   Napló: Baltazar