DOKK

 
2707 szerző 34006 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Rácz Sándor
  Legalább csütörtökönként szeress
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Elkeseredett
Vajdics Anikó: Vonatablakok
Siska Péter: Tabula rasa
Endrey-Nagy Ágoston: Grafitszürke
Ványai Fehér József: Az elhantolt történelem fölött
Végh Mirtill: Gyász
Bátai Tibor: (változat:) képtelenség
Paál Marcell: Aki bújt, aki nem
Kiss Anna Mária: Anna szerint a közhelyek
Bátai Tibor: Reprezentatív mintavétel
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 50 perce
Fűri Mária 58 perce
Duma György 1 órája
Tiszai P Imre 1 órája
Mészáros László 1 órája
Hepp Béla 1 órája
Bakkné Szentesi Csilla 1 órája
Z. Tóth Imre 2 órája
Szikora Erzsébet 2 órája
Morkuszt Tamás 3 órája
Kránicz Szilvia 3 órája
Gulisio Tímea 3 órája
Berta Gabriella 8 órája
Csapó Angéla 8 órája
Seres László 9 órája
Endrey-Nagy Ágoston 9 órája
Nagyító 11 órája
Paál Marcell 14 órája
DOKK_FAQ 16 órája
Kosztolányi Mária 16 órája
FRISS NAPLÓK

 Bölcs-i 9 órája
Minimal Planet 11 órája
OLvasatlanul 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
nélküled 14 órája
P 16 órája
elfelejt 18 órája
mix 22 órája
útinapló 23 órája
akvamarin 1 napja
m.h 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
Sorrento 1 napja
Bossi alkotásai 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2017-10-19 06:46 Összes olvasás: 9681

Korábbi hozzászólások:  
92. [tulajdonos]: Kovács József !2017-10-01 15:13
HAJÓK


mint a kábítószeres
aki egyetlen falat drogra vágyik
Holdföldrengéses hullámokon
akarok elhajózni
Napföldrengéses szádig
Bölcső és Koporsó
s közben a szétvert tét
kőtörmelék
aranyszemcsék
a gazdagság lényege
amit tükrözöl
amit a szellemembe égetsz
nagyobb érzések
ezt cipelem
de ez könnyű és nehéz
mint a megtisztulás
az elsőutolsó órán
valahová fölfelé
a szád közelébe
halálos földrengéshez
kiszakadó ég
beszakadó föld

91. [tulajdonos]: ...2017-08-11 16:21
földre nyíló holdsugár az ördög
az éjszaka sánta lábakat terem

feldúlt alomtálca már e bolygó
s undorral inaló macska nézd
az embert
megszállta valami édes tömény naívság

hírek érmek termékek fabatkák
zörejek

nyíló pokolvirág illatozz hát!

nesze itt az a pár léleköltő
szendergő pillanat vegytiszta
szabadság ez végzetes és áldott

morajlás

holdranyíló násztömlöcök
sziklakertje
illatozz hát

érzékek zavaros visszhangja

ahogy a jövő az arcába üvölt
s a múlt zihálva távolodik
caflat a bugris éhesen
míg mámorosodik a világ

90. [tulajdonos]: csendélet2017-08-10 23:20
valaki táncot lejt a fák ághegyén
valaki susog a lombok mögül
és valaki lapít a fűben

valaki fütyül valaki táncol
valaki artikulál
én csak állok itt cövekmód
zsongó fejjel
derűsen

89. [tulajdonos]: jav2017-07-17 22:02
A redőnyök sziluettjét nézed - Mire számítasz? - kérdezik.
- Bizonyára meg akarnak hökkenteni , miközben szégyentelen, kupec mód lehúznak.
A parkolóórára gondolsz és a szemérmetlen árakra, a kiadós mosolyra a bárban, amit az italod mellé kaptál - Full grátisz!! - csak ennyit mondasz, felhúzott félszemöldökkel, művi-meglepetten, kártyavigyorral a képeden topogva türelmetlen bele a világba, ennyit mondasz, mert mást nem tudsz.
A szavak elmondanak míg levegőt veszel, önmagát hajkurássza itt mindenki. Ennyit mondhatsz hát költő, nem többet., erre a lényegében ismeretlen természetű építményre itt körötted, nyalka magadra, vékony kis húrjaidra. A többit elkárogják a varjak tetemed fölött ha köröz még emlékezet.

Ezek itt mind egy társaság, jól tudod
meg akarnak hökkenteni, a figyelmedre szomjaznak, az kell nekik,
csapodár emlékezeted, vigyék, mondod, amúgy sem hiszel a tarka időben, egyetlen pontot rajzolsz a porba; valami lepkefélét látsz, rejtélyesnek véled,
ez az ami mozgat, tán ennyi maradt csupán, a rejtélyek , mióta tudod: nincsen benned semmiféle erkölcsiség, erkölcsiség ugyanis
nem létezik.

Ha mozdulsz, az eleve adott. Bármit is gondolsz, bevégzi, kinek nyomában botorkálsz csak, míg megteszed.
Tapasztalni jöttél, nem megváltani. Nem úgy vagy helyeden - bár kétségkívül a helyeden vagy - mint Jézus Krisztus: nem vagy te szeretetnek, sem bölcsességnek, se nyájasságnak, sem pedig akármilyen alacsonyabb rendű dolgoknak szelleme. Önnön lakozol.A bevett kapszulához rendelt vetítést nézed.Önnön lakozol, s élned kell - koccannak benned zabolátlan-éhes örlőfogak - bár harmat-magad eltiportad, s azt a részt várod egyre nagyon, hol szállong porod, s szikkad sarad.

Zokogó gépek áriája , üvöltő vasbeton-emlékezet, csak hallgasd magad.
Képernyődről átsüt az elvegyszennyezett tűz.

Azt mondják, kiköltözünk, mielőtt lecibált csillagaink reánk hullanak,
meg hogy
visszahoznak az agyhalálból,

egek,
ezek nem tágítanak.

88. [tulajdonos]: ...2017-07-17 19:33
...A redőnyök sziluettjét nézed - Mire számítasz? - kérdezik.
- Bizonyára meg akarnak hökkenteni , miközben szégyentelen, kupec mód lehúznak.
A parkolóórára gondolsz és a szégyentelen árakra, a kiadós mosolyra a bárban, amit az italod mellé kaptál - Full grátisz!! - csak ennyit mondasz, felhúzott félszemöldökkel, művi-meglepetten, kártyavigyorral a képeden topogva türelmetlen bele a világba, ennyit mondasz, mert mást nem tudsz.
A szavak elmondanak míg levegőt veszel, önmagát hajkurássza itt mindenki. Ennyit mondhatsz hát költő, nem többet., erre a lényegében ismeretlen természetű építményre itt körötted, nyalka magadra, vékony kis húrjaidra. A többit elkárogják a varjak tetemed fölött ha köröz még emlékezet.

Ezek itt mind egy társaság, jól tudod
meg akarnak hökkenteni, a figyelmedre szomjaznak, az kell nekik,
csapodár emlékezeted, vigyék, mondod, amúgy sem hiszel a tarka időben, egyetlen pontot rajzolsz a porba; valami lepkefélét látsz, rejtélyesnek véled,
ez az ami mozgat, tán ennyi maradt csupán, a rejtélyek , mióta tudod: nincsen benned semmiféle erkölcsiség, erkölcsiség ugyanis
nem létezik. Ha mozdulsz, az eleve adott. Bármit is gondolsz, bevégzi, kinek nyomában botorkálsz csak, míg megteszed. ...

87. [tulajdonos]: ...2017-06-25 20:10
két önvizsgálat között
visszajutottam
önnön hárpiám hát
magam vagyok
meredő pápa-szemekkel
igen gondolkozok
és egészen természetes
hogy persze hogy
meghallgatom
magam szavam
s kapaszkodom máris
erélyesen és kifogástalan
meredtek a szavak akár
a Szaturnusz gyűrűi
azokon a régi felvételeken és
kilépek az ajtón de
itthon maradok
ahogy régen mikor még
itthon volt
otthonról csak a csellengők meg az ilyenek
beszélnek mint én akiknek már és még ... a szóközökben ragadt
szorongva gubbasztó Sehonnia hercegnője
hunyorít nemest s homlokán vadvirág-koszorú
homorú tükrök ismerője s az az
elcseszett ború az az
elcseszett ború ...
virágzó kertek rózsalabirintusába veszett
mélázó szomorúság nevetés visszhangja
miért vagy te könnyesebb
minden prédikációnál

86. [tulajdonos]: Határ Győző 2017-06-16 11:36
(részlet)

Határérték

valóságosak vagyunk, igyekezzünk élni a mi-magunk határértékét, végzetünk algebráján

Legyünk bölcsek – bölcsebbek a paralitikusnál, aki mindent tud és több-mint-mindenható

legyünk bambák – bambábbak a filozófusnál, aki az álmélkodás bájára alapította végleges mit-sem-tudását

legyünk barátságosak a rettentőhöz, elnézőek ahhoz, ami elviselhetetlen – mint ellenségeink, a remeték, az extatikusok

mindig a vér: a fülünkben csörgedező vértől kérjünk tanácsot; a mi vérünk, a mi igazunk, a mi kereszthalálunk. Ó – a szakadék az igaz írás és a betűvetés szenvelgése közt: a szakadék!

Az álmaink a kerítők. A mérgeink! Ha valamikor azt mondják majd, a fémek korszakában éltünk, hazudnak. A narkótikum az általános alapanyag. Álmaink csábosabbak az erotikánál. Felejtetik velünk, hogy pótanyagok vagyunk, életünk pedig halovány helyettesítés. Katonát állítunk magunk helyett: álmainkban élünk. Ó! a lehetséges élet!…

Ki írna alá elfogatóparancsot a buja gyönyörűség percében ellene, akinek köszöni minden boldogságát? Mérgekben gondolkozunk.

Testünk építőkövei rakáson hevernek, bennünk. Üres telek vagyunk – üres telek!
életünket zsúfoljuk tele szigorral és szabállyal, sűrűbben, mint a brahminok. Legyünk komorak, mint a kiátkozott; a csúfondárosak csak gyöngék. Akik nem láttok a járgány szédületében: ökrök!
belső vidékeink felfedezésére! – kertjeiteket a gyomtól! Az italtól szűzen! Így!

…Ó, ha egyszer nem hallanám, állatok, éjszakánként… Uram, add meg nekünk a mi mindennapi méregadagunkat ma – – – ha nem hallanám többé a helóták miatyánkját!
1947

85. [tulajdonos]: hajnal: 3 felvonásban2017-06-10 22:57
I.
Ma korán ébredtem, könnyedén.
Valamit megneszeltem álmomban és most -
valamit akarok.
Még nem tudom, mi az, de ha
mindez igaz, talán ma végre
elmúlik a világ, s én is vele;
talán ma minden, talán ma végre:
semmi se.

II.
Magamba bújok mégis, hisz lehet,
homályos tükörfolyosók mentén
mosdatlan magzati részegen.
Egyetlen lehetséges gyermekem, egy dolgos,
alázatos kislányt pólyába tekertem és eladtam
rejtőzködő, pogány isteneknek.

III.
Párhuzamos dimenziókról álmodtam ,
(ott voltál te is) ahol tudok még szeretni
és nyugton szeretve maradni. Ahol nem
egyedül rajtam múlik a megváltásom.
Puha macskatalpakon szökkentem utánad -
talán te megleled és szétszórod tisztességgel
magamba tiprott hamvaim.

84. [tulajdonos]: Kartondoboz-éj2017-06-02 05:31
és itt vannak körötted a sárban dagonyázó én-emberek
spekulatív aspektusok - amolyan bensőleg tomboló ön-ragályok
beléd zárult áramkörök - kéjes szuszogásaik foszlányai
bogárrajokként surrannak bőröd alatt

ezek leszabnak magadról

hát nem a város hangjai de bennem e zörejek drótfonálként
hasítanak

s leszabnak magamról

de figyelek - visítok visítok nagyon
visítanak bennem de
figyelek
láttam tájaim és ahol
a kócos fák összeérnek
mentőköteleket láttam
beleégni a beton-délutánba
sápadt mécseseim felizzottak
láttam az ösvényen botorkáló körvonalait
poggyászaim súlya a hátába nyilall s én dacolok
mégis amiért nem dúdolja velem ostoba és együgyű dalom

egy halom szemetet hagytam ha magam után nézek
hát felszedem mert megfontolt a sárkány hátráló mozgása
s nagy tüzet rakok ott azon az ösvényen
hogy kik körém gyűltök mind melegedjetek
s lássatok mind szemetekkel -

a régi istenek gesztusai oly megvetően tartják itt a tájat
és a teremtmények szellemei már zabolátlanul emésztenek
de az anyag dorombolása mögött a zajokon túl
még ott fekszik a csend megterítve minden létező alatt
megvetett dunyhaként fogad magába s kivet ha
tenned kell és lehet mielőtt még újra rád omlik
ez a sötét és konok
kartondoboz-szerű éj

83. [tulajdonos]: határ győző tornyok tornyok2017-05-28 23:54
"ÚGY LÁTSZIK, TERMÉSZETEM ÉS ELMÉM arra ítélnek, hogy így éljek, örök összeütközésben a Renddel
tetteim úgy jönnek elém, mintha előre azok volnának – visszaemlékezéseim
miféle növény lettem, miféle flórája a világnak, hogy így kezdem, a hervadáson? Olyan párkányok törésfelületén üldögélek, amit mások odafent látnak még, a nemzedék homlokzatán. Felnézek rájuk, tornyok, tornyok! és azután, a fejemre tornyok – zuhogjatok"

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: lfwo  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: l4le  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-10-17 21:14 furim
2017-10-14 17:27 Vezsenyi Ildikó
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-10-19 08:48   új fórumbejegyzés: Morkuszt Tamás
2017-10-19 08:19   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Fűri Mária
2017-10-19 08:09   új fórumbejegyzés: Duma György
2017-10-19 08:02   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre
2017-10-19 07:54   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 07:51   új fórumbejegyzés: Mészáros László
2017-10-19 07:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 07:18   új fórumbejegyzés: Hepp Béla