DOKK

 
2687 szerző 33792 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Hegyi Botos Attila
  De a tenger
Új maradandokkok

Bánfi Ferenc: Csillagok háborúja
Kántor Zsolt: Véletlen
Gulisio Tímea: Sorrend
Bátai Tibor: kódolt történet
Mórotz Krisztina: Mazurkafutamok
Fekete Orsolya: Hajnal, három felvonásban
Csapó Angéla: Egy nap
T. Kiss Melinda: hazajönnek a fák
Varga Árpád: apevák
Nyári László: Fólia
FRISS FÓRUMOK

Séder István 2 órája
Mészáros Botond 2 órája
Nagyító 5 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Mórotz Krisztina 18 órája
Berta Gabriella 19 órája
Várkonyi Miklós 23 órája
Gyors & Gyilkos 23 órája
Gulisio Tímea 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Bánfi Ferenc 1 napja
Szemere Brigitta 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Zsuzsanna Grande 2 napja
Varga Árpád 2 napja
Bakos Fanni 2 napja
T. Kiss Melinda 2 napja
Bozó Éva 2 napja
Tóth János 2 napja
M. Kiss Gábor 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 4 perce
napokra zárt napok 3 órája
OLvasatlanul 3 órája
weinberger 3 órája
Baltazar 19 órája
nélküled 21 órája
Szuszogó szavak 22 órája
Más, és mégis ugyanaz 1 napja
P 2 napja
útinapló 2 napja
Nem tudom milyen legyek 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Ollram Csaba 3 napja
Kicsi Ólomkatona 4 napja
PIMP 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2017-08-23 14:45 Összes olvasás: 9274

Korábbi hozzászólások:  
91. [tulajdonos]: ...2017-08-11 16:21
földre nyíló holdsugár az ördög
az éjszaka sánta lábakat terem

feldúlt alomtálca már e bolygó
s undorral inaló macska nézd
az embert
megszállta valami édes tömény naívság

hírek érmek termékek fabatkák
zörejek

nyíló pokolvirág illatozz hát!

nesze itt az a pár léleköltő
szendergő pillanat vegytiszta
szabadság ez végzetes és áldott

morajlás

holdranyíló násztömlöcök
sziklakertje
illatozz hát

érzékek zavaros visszhangja

ahogy a jövő az arcába üvölt
s a múlt zihálva távolodik
caflat a bugris éhesen
míg mámorosodik a világ

90. [tulajdonos]: csendélet2017-08-10 23:20
valaki táncot lejt a fák ághegyén
valaki susog a lombok mögül
és valaki lapít a fűben

valaki fütyül valaki táncol
valaki artikulál
én csak állok itt cövekmód
zsongó fejjel
derűsen

89. [tulajdonos]: jav2017-07-17 22:02
A redőnyök sziluettjét nézed - Mire számítasz? - kérdezik.
- Bizonyára meg akarnak hökkenteni , miközben szégyentelen, kupec mód lehúznak.
A parkolóórára gondolsz és a szemérmetlen árakra, a kiadós mosolyra a bárban, amit az italod mellé kaptál - Full grátisz!! - csak ennyit mondasz, felhúzott félszemöldökkel, művi-meglepetten, kártyavigyorral a képeden topogva türelmetlen bele a világba, ennyit mondasz, mert mást nem tudsz.
A szavak elmondanak míg levegőt veszel, önmagát hajkurássza itt mindenki. Ennyit mondhatsz hát költő, nem többet., erre a lényegében ismeretlen természetű építményre itt körötted, nyalka magadra, vékony kis húrjaidra. A többit elkárogják a varjak tetemed fölött ha köröz még emlékezet.

Ezek itt mind egy társaság, jól tudod
meg akarnak hökkenteni, a figyelmedre szomjaznak, az kell nekik,
csapodár emlékezeted, vigyék, mondod, amúgy sem hiszel a tarka időben, egyetlen pontot rajzolsz a porba; valami lepkefélét látsz, rejtélyesnek véled,
ez az ami mozgat, tán ennyi maradt csupán, a rejtélyek , mióta tudod: nincsen benned semmiféle erkölcsiség, erkölcsiség ugyanis
nem létezik.

Ha mozdulsz, az eleve adott. Bármit is gondolsz, bevégzi, kinek nyomában botorkálsz csak, míg megteszed.
Tapasztalni jöttél, nem megváltani. Nem úgy vagy helyeden - bár kétségkívül a helyeden vagy - mint Jézus Krisztus: nem vagy te szeretetnek, sem bölcsességnek, se nyájasságnak, sem pedig akármilyen alacsonyabb rendű dolgoknak szelleme. Önnön lakozol.A bevett kapszulához rendelt vetítést nézed.Önnön lakozol, s élned kell - koccannak benned zabolátlan-éhes örlőfogak - bár harmat-magad eltiportad, s azt a részt várod egyre nagyon, hol szállong porod, s szikkad sarad.

Zokogó gépek áriája , üvöltő vasbeton-emlékezet, csak hallgasd magad.
Képernyődről átsüt az elvegyszennyezett tűz.

Azt mondják, kiköltözünk, mielőtt lecibált csillagaink reánk hullanak,
meg hogy
visszahoznak az agyhalálból,

egek,
ezek nem tágítanak.

88. [tulajdonos]: ...2017-07-17 19:33
...A redőnyök sziluettjét nézed - Mire számítasz? - kérdezik.
- Bizonyára meg akarnak hökkenteni , miközben szégyentelen, kupec mód lehúznak.
A parkolóórára gondolsz és a szégyentelen árakra, a kiadós mosolyra a bárban, amit az italod mellé kaptál - Full grátisz!! - csak ennyit mondasz, felhúzott félszemöldökkel, művi-meglepetten, kártyavigyorral a képeden topogva türelmetlen bele a világba, ennyit mondasz, mert mást nem tudsz.
A szavak elmondanak míg levegőt veszel, önmagát hajkurássza itt mindenki. Ennyit mondhatsz hát költő, nem többet., erre a lényegében ismeretlen természetű építményre itt körötted, nyalka magadra, vékony kis húrjaidra. A többit elkárogják a varjak tetemed fölött ha köröz még emlékezet.

Ezek itt mind egy társaság, jól tudod
meg akarnak hökkenteni, a figyelmedre szomjaznak, az kell nekik,
csapodár emlékezeted, vigyék, mondod, amúgy sem hiszel a tarka időben, egyetlen pontot rajzolsz a porba; valami lepkefélét látsz, rejtélyesnek véled,
ez az ami mozgat, tán ennyi maradt csupán, a rejtélyek , mióta tudod: nincsen benned semmiféle erkölcsiség, erkölcsiség ugyanis
nem létezik. Ha mozdulsz, az eleve adott. Bármit is gondolsz, bevégzi, kinek nyomában botorkálsz csak, míg megteszed. ...

87. [tulajdonos]: ...2017-06-25 20:10
két önvizsgálat között
visszajutottam
önnön hárpiám hát
magam vagyok
meredő pápa-szemekkel
igen gondolkozok
és egészen természetes
hogy persze hogy
meghallgatom
magam szavam
s kapaszkodom máris
erélyesen és kifogástalan
meredtek a szavak akár
a Szaturnusz gyűrűi
azokon a régi felvételeken és
kilépek az ajtón de
itthon maradok
ahogy régen mikor még
itthon volt
otthonról csak a csellengők meg az ilyenek
beszélnek mint én akiknek már és még ... a szóközökben ragadt
szorongva gubbasztó Sehonnia hercegnője
hunyorít nemest s homlokán vadvirág-koszorú
homorú tükrök ismerője s az az
elcseszett ború az az
elcseszett ború ...
virágzó kertek rózsalabirintusába veszett
mélázó szomorúság nevetés visszhangja
miért vagy te könnyesebb
minden prédikációnál

86. [tulajdonos]: Határ Győző 2017-06-16 11:36
(részlet)

Határérték

valóságosak vagyunk, igyekezzünk élni a mi-magunk határértékét, végzetünk algebráján

Legyünk bölcsek – bölcsebbek a paralitikusnál, aki mindent tud és több-mint-mindenható

legyünk bambák – bambábbak a filozófusnál, aki az álmélkodás bájára alapította végleges mit-sem-tudását

legyünk barátságosak a rettentőhöz, elnézőek ahhoz, ami elviselhetetlen – mint ellenségeink, a remeték, az extatikusok

mindig a vér: a fülünkben csörgedező vértől kérjünk tanácsot; a mi vérünk, a mi igazunk, a mi kereszthalálunk. Ó – a szakadék az igaz írás és a betűvetés szenvelgése közt: a szakadék!

Az álmaink a kerítők. A mérgeink! Ha valamikor azt mondják majd, a fémek korszakában éltünk, hazudnak. A narkótikum az általános alapanyag. Álmaink csábosabbak az erotikánál. Felejtetik velünk, hogy pótanyagok vagyunk, életünk pedig halovány helyettesítés. Katonát állítunk magunk helyett: álmainkban élünk. Ó! a lehetséges élet!…

Ki írna alá elfogatóparancsot a buja gyönyörűség percében ellene, akinek köszöni minden boldogságát? Mérgekben gondolkozunk.

Testünk építőkövei rakáson hevernek, bennünk. Üres telek vagyunk – üres telek!
életünket zsúfoljuk tele szigorral és szabállyal, sűrűbben, mint a brahminok. Legyünk komorak, mint a kiátkozott; a csúfondárosak csak gyöngék. Akik nem láttok a járgány szédületében: ökrök!
belső vidékeink felfedezésére! – kertjeiteket a gyomtól! Az italtól szűzen! Így!

…Ó, ha egyszer nem hallanám, állatok, éjszakánként… Uram, add meg nekünk a mi mindennapi méregadagunkat ma – – – ha nem hallanám többé a helóták miatyánkját!
1947

85. [tulajdonos]: hajnal: 3 felvonásban2017-06-10 22:57
I.
Ma korán ébredtem, könnyedén.
Valamit megneszeltem álmomban és most -
valamit akarok.
Még nem tudom, mi az, de ha
mindez igaz, talán ma végre
elmúlik a világ, s én is vele;
talán ma minden, talán ma végre:
semmi se.

II.
Magamba bújok mégis, hisz lehet,
homályos tükörfolyosók mentén
mosdatlan magzati részegen.
Egyetlen lehetséges gyermekem, egy dolgos,
alázatos kislányt pólyába tekertem és eladtam
rejtőzködő, pogány isteneknek.

III.
Párhuzamos dimenziókról álmodtam ,
(ott voltál te is) ahol tudok még szeretni
és nyugton szeretve maradni. Ahol nem
egyedül rajtam múlik a megváltásom.
Puha macskatalpakon szökkentem utánad -
talán te megleled és szétszórod tisztességgel
magamba tiprott hamvaim.

84. [tulajdonos]: Kartondoboz-éj2017-06-02 05:31
és itt vannak körötted a sárban dagonyázó én-emberek
spekulatív aspektusok - amolyan bensőleg tomboló ön-ragályok
beléd zárult áramkörök - kéjes szuszogásaik foszlányai
bogárrajokként surrannak bőröd alatt

ezek leszabnak magadról

hát nem a város hangjai de bennem e zörejek drótfonálként
hasítanak

s leszabnak magamról

de figyelek - visítok visítok nagyon
visítanak bennem de
figyelek
láttam tájaim és ahol
a kócos fák összeérnek
mentőköteleket láttam
beleégni a beton-délutánba
sápadt mécseseim felizzottak
láttam az ösvényen botorkáló körvonalait
poggyászaim súlya a hátába nyilall s én dacolok
mégis amiért nem dúdolja velem ostoba és együgyű dalom

egy halom szemetet hagytam ha magam után nézek
hát felszedem mert megfontolt a sárkány hátráló mozgása
s nagy tüzet rakok ott azon az ösvényen
hogy kik körém gyűltök mind melegedjetek
s lássatok mind szemetekkel -

a régi istenek gesztusai oly megvetően tartják itt a tájat
és a teremtmények szellemei már zabolátlanul emésztenek
de az anyag dorombolása mögött a zajokon túl
még ott fekszik a csend megterítve minden létező alatt
megvetett dunyhaként fogad magába s kivet ha
tenned kell és lehet mielőtt még újra rád omlik
ez a sötét és konok
kartondoboz-szerű éj

83. [tulajdonos]: határ győző tornyok tornyok2017-05-28 23:54
"ÚGY LÁTSZIK, TERMÉSZETEM ÉS ELMÉM arra ítélnek, hogy így éljek, örök összeütközésben a Renddel
tetteim úgy jönnek elém, mintha előre azok volnának – visszaemlékezéseim
miféle növény lettem, miféle flórája a világnak, hogy így kezdem, a hervadáson? Olyan párkányok törésfelületén üldögélek, amit mások odafent látnak még, a nemzedék homlokzatán. Felnézek rájuk, tornyok, tornyok! és azután, a fejemre tornyok – zuhogjatok"

82. [tulajdonos]: A LEGKEDVESEBB2017-04-11 21:30
MODEST MORARIU
Az örök kettős

Mintha már ezer és ezer esztendeje
ülnénk itt a fotelekhez szögezve,
s néznénk, bámulnánk a semmibe.
Éppen az imént feszítettek keresztre egy férfit.
- Felforgató, álmodozó, semmirekellő! -
harsogta ütemesen a felhergelt tömeg.
A fotelekbe n mi is némán helyeseltünk.
Én azt hiszem, egy parányi foltot figyeltem a falon,
s te is egy hasonlóra szegezted tekintetedet.
Kinn kőművesek rakták a tornyot,
Mely a mennyboltig hivatott magasodni.
- Micsoda infantilizmus! - szóltam, majd hozzátettem -
még megérjük, hogy a nyelvünket is gúzsba kötik.
- Jut eszembe, nincs még itt az ideje,
hogy teát igyunk kettesben?
Hallgattál, én meg újra megcéloztam tekintetemmel
a falon azt a pontot. Mikor kipillantottam az ablakon,
az összeomlott torony romjain gaz tenyészett.
- Mondj már valamit, akármit - kérleltelek később.
- Ó, igen, itt a teázás ideje - válaszoltad,
és a középkori város duhaj pogányai
egy új korszak építésén fáradoztak.
Igaz, a városnak már rég nyoma veszett,
vagy tán elnyelték a feketén gomolygó ködök.
- Nem érzed-e - érdeklődtem sokára -,
hogy ma milyen emberszaga van a kémények füstjének?
Lassan megmozdultunk foteljeinkben,
keresztbe tett lábunkat megcseréltük,
tétován ejtettük le, fontuk
a zsibbadtat a kevésbé zsibbadt köré,
s a robbanásoktól megremegtek a falak,
hallhattuk az állványok csörömpölését,
azok jajongását, akiket eltapostak a hernyótalpak.
- Igen, ideje volna teázni - mondtad,
s az aknatölcsérekben fürgén tapicskoltak
a bűbájos brontoszauruszkölykök,
pajkosan fröcskölve szét a kövér sarat.
- Furcsa - szólaltam meg újra -, a brontoszauruszok nem vízi lények.
- Nem vízben élnek - sodródott felém megkésett válaszod,
tán még az Isten sem tudná megmondani,
honnan jött a visszhang.
És amikor nagy sokára
újra feltápászkodtunk karszékeinkből,
már csak két porkupac voltunk
a fotelek lábai előtt.

MÉSZELY JÓZSEF fordítása

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 1m2v  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: dtqp  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-08-21 16:45 Vezsenyi Ildikó
2017-08-10 05:01 Berta Gabriella
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
2017-07-14 19:32 Nagy ágnes
2017-07-14 09:50 Barna Ágota
2017-07-13 20:44 Gyurcsi
2017-07-03 09:51 Kullancs Kata
2017-06-27 23:45 KMara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-08-23 17:39   Napló: Bátai Tibor
2017-08-23 15:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szoboszlai Judit várj még
2017-08-23 15:16   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:57   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:07   Napló: napokra zárt napok
2017-08-23 13:55   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 13:53   Napló: weinberger
2017-08-23 11:52   NAGYÍTÓ /TDK:Semmi líra/
2017-08-23 09:51   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 07:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Siska Péter Tabula rasa