Bármi, ami tapasztalatként felmerül bennünk: valóság. De jól tudom, már régóta, hogy nem bízhatok fogyatékos szerveim önkényében, a beteg valóság torzulásait nem öltöm fel, amit észlelek, észleletnek nevezem. Csontváryt lapozom épp, úgy érzett, mint aki ismer. A ciprusok fenséges tartózkodása - a tükrök igézete. Sajátos adottságaink bezárt álomvilága. A setétség különös világossága. Pamat a tündöklésben. És a hiedelmek visszhangja mellett mégis - test a testtel azonos - ott e kegyelem, igen, idegrendszerünk áldott fogyatékosságaiban, igen, a dolgok, melyeken keresztül egy magasabb rend árad, sohasem megragadhatóak. Csak a semmi kérkedik körülöttünk, jobb ha meghagyjuk neki, ha ráhagyjuk, mostanság nagyon is éreztük közelségét, hát itt van igen, ez most az ő ünnepe. A propaganda, ha elég kitartó, élménnyé lesz, nem bizonyíték semmire, csupán kifinomult kondicionálás magától értetődő eredménye, mely az ismeretlentől és céltalanságtól való félelembe fészkel kényelmesen. De ha nem fogadsz el semmilyen hitet, ha nincs bekeretezett véleményed, azzal szembesülsz, ami valójában van. Ha a gondolkodás struktúráját megérted, feltörheted a rendszert. A rettentő valóságot, melyet magad hoztál létre. Túl az érzékelés kettősségén, ott a mérték nélküli mozgás, mely az elme számára bekeríthetetlen. Mindez persze vért kíván, és ezért vállalnunk kell minden sebezhetőséget. Aki életébe zavartalanul kíván beletelepedni, megtagadja önnön tisztaságát. A szeretetben nincs azonosság - a szeretetnek csak kiáradása van. Ezért nyitva hagytam minden ajtót.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
