Felvil.levelek (feladó:random): – mondja Buddha –


 
2841 szerző 39159 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 9 órája
Gyurcsi - Zalán György 11 órája
Bara Anna 12 órája
Mórotz Krisztina 14 órája
Ocsovai Ferenc 15 órája
Ilies Renáta 17 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Köves István 18 órája
Horváth Tivadar 22 órája
Duma György 1 napja
Hodász András 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 39 mp
Janus naplója 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Zúzmara 10 órája
az univerzum szélén 15 órája
ELKÉPZELHETŐ 19 órája
csega 22 órája
Gyurcsi 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
Bara 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Felvil.levelek (feladó:random) bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 08:49 Összes olvasás: 26851

Korábbi hozzászólások:  
160. [tulajdonos]: – mondja Buddha –2019-11-25 23:52
„Hosszú és nagy változások folyamán van idő, amikor a világ
befelé fordul,... ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta
szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek
a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. – Hosszú és nagy változások idején
van kor, amikor a világ kifelé fordul, és ilyenkor a lények az életbe süllyednek. Még
kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében
ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. Akkor még nincs
Nap és Hold és csillag, és nincs nappal és éjszaka, nincsenek hetek és hónapok, nincs
férfi és nő. És akkor hosszú idők folyamán egyszerre csak kiemelkedik a jóízű föld,
lágy, mint a tejszín, és színes, mint a szivárvány, és illatos és édes, mint a méz. Az egyik
lényt elfogta a kívánság és megkóstolta; ízlett neki, de szomjas lett tőle. A többiek is
sorra kóstolták mind a jóízű földet, és mindegyiknek ízlett, és mindegyik szomjas lett
tőle. Mikor pedig a földet megkóstolták, a lények saját fényüket elvesztették. És mikor
belső fényük elveszett, keletkezett a külső fény, a Nap, a Hold és a csillagok, és
keletkezett a nappal és az éjszaka, és keletkeztek a hetek és a hónapok. – És a lények
minél többet ettek a földből, kristálytiszta szellemlényüket és szépségüket annál inkább
elvesztették. És akkor eltűnt a jóízű föld, és a földből rügyek nőttek, mint a gombák, és
a lények ettek a rügyekből, és minél többet ettek, testük annál durvább lett, és szépségük
annál jobban elveszett. És akkor eltűntek a rügyek, és a földből bogyók nőttek, és a
lények ettek a bogyókból, és kristálytiszta szellemlényük egyre durvább lett, és
szépségük egyre jobban elveszett. Akkor még a gabona vadon termett, fehér volt, mint a
liszt, nem kellett megőrölni, édes volt, nem kellett megsütni. Amit este leszedtek,
reggelre kinőtt, amit reggel leszedtek, estére kinőtt. A lények a gabonát ették, és akkor
egy részükön láthatóvá lett, hogy nők, más részükön, hogy férfiak. És amikor egymásra
néztek, égő szenvedély fogta el őket, és megölelték egymást. A többiek
megbotránkoztak, s ezért a lények elkezdtek házakat építeni, és szégyenükkel oda
rejtőztek. – Egy napon az egyik lény így szólt: Miért megyek a gabonáért reggel is, meg
este is? És reggel leszedte az estére valót. A gabona akkor már nem nőtt ki másnapra
egészen, csak feleannyira. A többiek is úgy tettek, s a gabona sehol se nőtt ki már
egészen, csak feleannyira. Ismét máskor az egyik lény azt mondta: Miért megyek
mindennap gabonáért? És egy nap leszedett két napra valót. De a gabona akkor már csak
negyedannyira nőtt, s amikor a lények egyszerre egy hétre leszedték, már csak
nyolcadannyira nőtt. – Mi lenne, szóltak a lények, ha a földet felosztanánk magunk
között? A földet felosztották, és akkor a lények közül néhányan a másokéból szedtek.
Mikor a többiek észrevették, azt mondták: Válasszunk magunk közül valakit, aki
vigyáz, hogy mindenki csak a maga földjéről szedjen. És akkor már volt uralkodó, és
akkor jött utána a pap, a harcos, a polgár, a paraszt és a kézműves.”


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-13 08:50   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2025-07-13 00:17   Napló: Janus naplója
2025-07-12 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-07-12 23:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 22:36   Napló: Zúzmara
2025-07-12 22:01   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 21:37   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 19:05   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-12 18:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 18:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Horváth Tivadar őrület