Felvil.levelek (feladó:random): – mondja Buddha –

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37157 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
Albert Zsolt: HARAG
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (XVl) (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Busznyák Imre 8 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Ötvös Németh Edit 10 órája
Király Ferenc 10 órája
Tóth Gabriella 16 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Bara Anna 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Magyar Éva 3 napja
Petz György 4 napja
Farkas György 4 napja
Csiki Melinda/ Melly 4 napja
Vajdics Anikó 4 napja
Albert Zsolt 5 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Bártfai Attila Márk 8 napja
Nyári László 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Sin 6 órája
Hetedíziglen 7 órája
Sorrento 7 órája
Baltazar 8 órája
az utolsó alma 8 órája
Zúzmara 10 órája
Etzel Mark Bartfelder 10 órája
EXTITXU-UXTITXE 17 órája
törmelék 19 órája
nélküled 22 órája
Gyurcsi 1 napja
fejlakók... 1 napja
fejlakók 1 napja
Fészek 1 napja
Bara 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2020-05-29 06:09 Összes olvasás: 19917

Korábbi hozzászólások:  
160. [tulajdonos]: – mondja Buddha –2019-11-25 23:52
„Hosszú és nagy változások folyamán van idő, amikor a világ
befelé fordul,... ilyenkor a lények, mint fénylő csillagok fordulnak befelé. Kristálytiszta
szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében ragyogva keringenek
a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. – Hosszú és nagy változások idején
van kor, amikor a világ kifelé fordul, és ilyenkor a lények az életbe süllyednek. Még
kristálytiszta szellemből vannak, zavartalan örömben élnek, önmaguk fényében
ragyogva keringenek a térben, és szépségükben végtelen időkig élnek. Akkor még nincs
Nap és Hold és csillag, és nincs nappal és éjszaka, nincsenek hetek és hónapok, nincs
férfi és nő. És akkor hosszú idők folyamán egyszerre csak kiemelkedik a jóízű föld,
lágy, mint a tejszín, és színes, mint a szivárvány, és illatos és édes, mint a méz. Az egyik
lényt elfogta a kívánság és megkóstolta; ízlett neki, de szomjas lett tőle. A többiek is
sorra kóstolták mind a jóízű földet, és mindegyiknek ízlett, és mindegyik szomjas lett
tőle. Mikor pedig a földet megkóstolták, a lények saját fényüket elvesztették. És mikor
belső fényük elveszett, keletkezett a külső fény, a Nap, a Hold és a csillagok, és
keletkezett a nappal és az éjszaka, és keletkeztek a hetek és a hónapok. – És a lények
minél többet ettek a földből, kristálytiszta szellemlényüket és szépségüket annál inkább
elvesztették. És akkor eltűnt a jóízű föld, és a földből rügyek nőttek, mint a gombák, és
a lények ettek a rügyekből, és minél többet ettek, testük annál durvább lett, és szépségük
annál jobban elveszett. És akkor eltűntek a rügyek, és a földből bogyók nőttek, és a
lények ettek a bogyókból, és kristálytiszta szellemlényük egyre durvább lett, és
szépségük egyre jobban elveszett. Akkor még a gabona vadon termett, fehér volt, mint a
liszt, nem kellett megőrölni, édes volt, nem kellett megsütni. Amit este leszedtek,
reggelre kinőtt, amit reggel leszedtek, estére kinőtt. A lények a gabonát ették, és akkor
egy részükön láthatóvá lett, hogy nők, más részükön, hogy férfiak. És amikor egymásra
néztek, égő szenvedély fogta el őket, és megölelték egymást. A többiek
megbotránkoztak, s ezért a lények elkezdtek házakat építeni, és szégyenükkel oda
rejtőztek. – Egy napon az egyik lény így szólt: Miért megyek a gabonáért reggel is, meg
este is? És reggel leszedte az estére valót. A gabona akkor már nem nőtt ki másnapra
egészen, csak feleannyira. A többiek is úgy tettek, s a gabona sehol se nőtt ki már
egészen, csak feleannyira. Ismét máskor az egyik lény azt mondta: Miért megyek
mindennap gabonáért? És egy nap leszedett két napra valót. De a gabona akkor már csak
negyedannyira nőtt, s amikor a lények egyszerre egy hétre leszedték, már csak
nyolcadannyira nőtt. – Mi lenne, szóltak a lények, ha a földet felosztanánk magunk
között? A földet felosztották, és akkor a lények közül néhányan a másokéból szedtek.
Mikor a többiek észrevették, azt mondták: Válasszunk magunk közül valakit, aki
vigyáz, hogy mindenki csak a maga földjéről szedjen. És akkor már volt uralkodó, és
akkor jött utána a pap, a harcos, a polgár, a paraszt és a kézműves.”


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-05-29 00:08   Napló: Sin
2020-05-28 23:31   Napló: Sorrento
2020-05-28 23:29   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:27   Napló: Sorrento
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:12   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 22:49   Napló: Baltazar