NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 07:51 Összes olvasás: 88563| 689. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-19 14:28 | 2020. április 19.
Álomra hajtottam a fejem, és elnyomott az állam. Ja, nem, összekevertem! Államra hajtottam a fejem, és elnyomott az álom. Csak ennyit akartam mondani.
Láttam egy GIF-videót. Egy férfi és egy nő önkéntes karanténban (hol máshol lennének?): a férfi egy széken ül a fal mellett, és újságot olvas, a nő a csempével borított falnak támaszkodva kézen áll. A tornanadrágja szárát és a pólója alját látványosan a föld felé húzza a gravitáció, kilátszik a hasa. A férfi lapoz, a nő felemeli az egyik kezét: fél kézen áll. Ez igen! Már megint az van, hogy a férfiak lusták, a nők meg dolgoznak. Aztán egyszer csak a plafonról besétál egy vörösszőrű pincsi. A férfi oldalt dőlve legördül a székről. Ekkor derül ki, hogy az a falicsempe padlócsempe volt.
Még mindig a Párizs, Texas jár a fejemben. Az a jelenet, amelyikben az apát az utca egyik oldalán, a gyereket a másik oldalon látjuk. A nyolc éves Hunter végre megengedi, hogy az apja (aki négy évre eltűnt az életéből) vigye haza az iskolából, de ahhoz még nem elegendő benne a bizalom, hogy egymás mellett lépkedjenek a járdán. A kamera hol az egyiket, hol a másikat mutatja. Aztán egy mikrobuszt. Az apa eltűnik a szemünk elől, mintha egy bűvész varázspálcája tüntette volna el. Sejtjük, hogy valami trükk következik. Talán nem bukkan elő soha többé. Megint eltűnik négy évre? Aztán mégis előbukkan, csak másként, mint addig: hátrafelé lépegetve. A kisfiú utánozza. És elkezdődik a közös játék: ha az apa ugrik egyet, a fiú is, amikor az apa megbotlik valamiben (véletlenül), a gyerek is megbotlik (szándékosan). A néző megkönnyebbül: mostantól minden egy picit könnyebb lesz.
| |
| 688. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-19 00:38 | 2020. április 17-18.
Ígértem Szabó Magdának egy ugróiskolát, de még nem kapta meg. Péntek este a városban (a „tiltott” zónában) elszabadul a pokol. Nyolc erkélybulit számoltam össze, amelyek nagyobbrészt angol és arab nyelv zajlottak, de hallottam magyar szót is. A Kossuth téren egyedül a Szabó Magda melletti hely volt szabad, a többi padon csoportos beszélgetés (főleg arab nyelven). A Simonffy utca sarkán kinyitott a Pomo Doro Pizzéria; maszk és fejfedő nélküli izmos fiatalamberek gyúrják benne a tésztát – elvileg elvitelre, de ennek ürügyén négyen-öten ácsorognak előtte este 11 körül. Nem írom le, milyen anyanyelvűek. Nem magyarok. Social distancing nuku. A Simonffyn egy kovácsműhelyben is látható aktivitás zajlott az éj leple alatt. A lejjebb lévő Corleone bár eddig is üzemelt teljes gőzzel, kétes kimenetelű együttácsorgásokat idézve elő. Elvileg interneten vagy telefonon lehetne csak rendelni (megkérdeztem, onnan tudom), de ha valaki veszi a fáradságot, és személyesen odasétál, azt nem zavarják el. Nem volt kedvem ekkorra forgalomban ugróiskolát elhelyezni sehol. Az a fixa ideám, hogy nem tudhatja meg senki, hogy én vagyok a titkos rajzoló. (Rajtad kívül, kedves Naplóm.) Egy kicsit mintha megsértődtem volna, hogy péntek esténként nem az enyém a város.
Ma ki sem mentem. Anyuval megnéztük Wim Wenders Párizs, Texas-át. Sokadjára láttam, de még mindig találtam benne olyan részt, amire először csodálkoztam rá (vagy nem először, csak elfelejtettem). Az egyik: amikor Travis (az apa) és Hunter (a gyerek) dzsippel Houstonba tartanak, hogy megkeressék a „Mamát”, és walkie-talkiznak. „Papa, tudtad, hogy ha egy kisbabát ott felejt valahol az apukája, és fénysebességgel távozik, amikor visszatér, lehet, hogy az apa életében csak három óra telik el közben, de a kisbaba addigra megöregszik?”— mondja a walkie-talkiba a kocsi platóján utazó gyerek. „És Houstonba mennyi idő alatt érnénk?” – kérdezi az apa. Az arcát nem mutatja a kamera, de ha mutatná sem látnánk rajta fájdalmat. Miért szorul össze mégis nézőknt a szívünk? Houstonba három és fél másodperc alatt el lehet jutni fénysebességgel, tudjuk meg, és közben dzsippet látjuk, amint a valóságos sebességének megfelelően halad előre. A másik gyönyörűség: amikor Jane (a gyerek mamája) és Travis arca egymásra fényképeződik a kukkolóhelyiség ablakán. Jane törzsén a tükröződés miatt percekig Travis feje áll. Nem emlékeztem erre egyáltalán. És én még azt hittem, LÁTTAM a filmet. Többsször is. | |
| 687. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-17 11:05 | 2020. április 16.
A Munkaügyi Bíróság elé a Perényi utcában mindenképpen el kell majd helyeznem egy ugróiskolát, de a mai lehetőséget már ellőttem. A Déry Múzeum előtti park lejárati lépcsői közül az egyiknek a tetejébe rajzoltam a harmadik ugrósulit mennyországostól, poklostól, mindenestől, két sövényoszlop közé. Ma eszembe jutott: mi lenne, ha olajfestéket használnék. A krétaport előbb-utóbb szétrugdossák, elmossa a víz, szétfújja a szél. De hát éppen ez a lényege, vitatkoztam magammal, a mulandóságot csak így lehet tetten érni, és az örökkévalóságból csak menet közben (értsd: az elmúlás kellős közepén) lehet valamit elcsípni. Ha valaki éppen arra vágyna. Én nem tudom, mire vágyom. Ha vágyom egyáltalán valamire. Ugróiskolákat rajzolok, tehát vagyok. Telerajzolhatnám a környéket mandalákkal is, de azokhoz nem értek annyira, hogy ne jutna folyton eszembe: már megint blaszfémiát követek el. Konyhanyelven megszólítani a Megszólíthatatlant? A cipész maradjon a kaptafánál, a keresztény az ugróiskolánál, érje be a Föld, a Pokol és a Menny szögletes keretrendszerével. Bár csiga alakú ugróiskolák is vannak. A körkörös labirintusról nem is beszélve, amelynek közepén bármi csücsülhet, még a szent Semmi is. Az én útvesztőm közepén most Szabó Magda ücsörög rendíthetetlen, mindentudó mosollyal. Mostanában nem beszélgetünk, beérjük a telepatikus kommunikációval. Addig kerestelek,/ míg meg nem találtál, idéztem ma neki Fodor Ákost szavak nélkül, amikor szokásomhoz híven leültem mellé a padra, és tudtam, hogy nem érti félre. A Love story-k ideje lejárt. Attól függ, persze, mit értünk „love” alatt. A „storyk”-ról nem is beszélve.
| |
| 686. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-16 01:12 | 2020. április 15.
A titkos hadművelet, amiről még Anyu sem tud, csak te, kedves Naplóm, folytatódik. Ma elkészült a második ugróiskola. Sokat vacilláltam hova rajzoljam fel. Vagyis le. Nagyon eldugott helyre, ahol a kutya sem jár, nem akartam, de olyan helyre sem, ahol túl sokan fordulnak meg, például a Tesco bejárata elé, mert az ilyen szakaszokon biztosan mindenki hamar túl akar jutni, semmi esély arra, hogy bárkinek kedve szottyan fél lábon és dupla lábbal ugrándozni, még akkor sem, ha gyerekkori érzések ébrednek fel bennünk. John Conway matematikus Életjáték-modelljét vettem alapul: ha túl magányos vagy, elpusztulsz, ha túl sokan vesznek körül, akkor is, de ha az ürességet, amit magad után hagysz MEGFELELŐ számú élő veszi körül, valami új születhet a helyeden. Megfelelő számú (nem túl kevés, nem túl sok) járókelőre van tehát szükség ahhoz, hogy az ugróiskoláim életre kelljenek. Azaz: hogy valakinek kedve és ideje szottyanjon használni őket.
A Szepességi utca, ahol a legelső, kísérleti rajzot elkészítettem, eléggé kihalt késő este, viszont szép -- a környék legszebb utcája. Ha csak én ugrándozom benne, már akkor is megérte ott kezdeni a sort, már csak azért is, mert én azt az utcát annyira megszerettem, hogy nem fogom kihagyni sosem. A második (a ma esti) ugróiskola elhelyezése már nem volt ilyen evidens. Barangolnom kellett hozzá, bejárni jobban a környéket. Még a másodfokú tiltott zónába is bemerészkedtem, egy buszpályaudvar közelébe, ahol csak egy középkorú, kutyás nővel találkoztam, de az elkoszosodott járda látványa és az erősebb szagok azonnal bekapcsolták bennem a vészjelzőt: „Nem jó helyen jársz”.
Ennek ellenére végigvonszoltam magam az Arany János utcán. A Debreceni Járási Bíróság előtt tágas platzot találtam; nagy volt a kísértés, hogy ott vegyem elő a krétát, de végül lebeszéltem magam róla, futottam tovább. Ki jár manapság bíróságra? Az orosz konzulátus előtt is szép sima volt a járda és elég széles, de nem! Kiértem a körútra (Piac utca), és elindultam a Nagytemplom felé. Korábban (tegnap) azt gondoltam, hogy a Református Kollégium elé mindenképpen érdemes egy ugróiskolát telepítenem, de nem akartam rögtön ott kezdeni. Most mégis hajlottam rá, legfeljebb elnevezem kettes számú református ugrósulinak. De a Piac utca 17-hez érve észrevettem egy kör alakú, padokkal körbevett terecskét, és azonnal tudtam: ez az a hely. A második ugróiskolám helye. 2020. április 15.én. Tízrészes szerkezetet rajzoltam, kerek Mennyel a tetején, ami pont egy csatornafedél felső ívével esett egybe (Debrecen belvárosát patinás kovácsoltvas csatornafedelek díszítik). Az utolsó előtti négyzet, a 9-es számú lett a Pokol -- abba nem szabad beleugrani, még fél lábbal sem. Eldőlt tehát ez is. Elégedetten tértem haza.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 685. | korrektor: ... | 2020-04-15 12:28 | | Én akkor veszítettem el benne a bizalmamat... | |
| 684. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-15 12:08 | 2020. április 15.
1) Feltámadásnapi vízióm: jön egy rendelet, hogy szabadítsák fel a sírhelyeket a koronás halottaknak 5-6 napon belül. A kegyeleti jogokra hivatkozó, lassan engedelmeskedő temetőigazgatókat leváltják?
A németajkú Hold utcai gyülekezetet a férjem üknagyapja alapította. Balog keresztelte a kisebbik fiamat (és még két másodunokatestvérét), ő temette a kilencvenkilenc éves Anelíz nénit, aki diakonisszaként érkezett Svájcból a Biberaurerek által létrehozott református misszióba, így lett anyósom nagybátyjának a felesége. A férjemmel és családjával sokat jártunk a Hold utcai gyülekezetbe egészen addig, amíg Balog politikus nem lett, és furcsa dolgokat nem kezdett mondani. Én akkor vesztettem el a bizalmamat, amikor Anelíz néni temetési szertartása után a fogadáson a bibliodrámán tapasztalt élményeinkról meséltünk neki a férjemmel, mire ő ezt válaszolta: "Veszélyes dolog az, ha az emberek elkezdenek gondolkodni arról, ami a Bibliában van." Tessék? Csak álltunk ott a férjemmel, és néztünk egymásra. (A dolog "szépségét" növeli: Balog feleségét pszichodramatistaként ismertem meg, és mostanában látom, hogy bibliodráma-csoportokat is vezet.) A beszélgetés Baloggal akkor ott véget ért. Azóta sem váltottam vele egy szót sem. Igaz nem is láttam őt azóta.
Nem gondoltam, hogy valaha is visszanyerheti a bizalmamat. De most kiáll a budakeszi Rehabilitációs Intézet (OORI) vezetője mellett. Le a kalappal. Két éve az elviselhetetlen ízületi fájdalmaim miatt három hetet az OORI-ban kellett töltenem. Akkor már folyton az egészségügyi helyzet romlásáról lehetett hallani. Én viszont az OORI-ban olyan szakszerű ellátást és olyan fantasztikus emberi hozzáállást tapasztaltam, hogy azt gondoltam ennek a kórháznak – az ott dolgozók szakértelmén túl – a vezetése is nagyon kiváló lehet. Amikor az OORI-sok tüntettek, biztos voltam benne, hogy nekik van igazuk, nem Káslernek. És most Balog ezt mondja: „Péter elkötelezett orvos, ő az utolsó, aki emberéleteket veszélyeztetne. A betegeivel, kollégáival és feletteseivel is mindig úgy viselkedett, hogy az példa lehet minden egészségügyi dolgozó számára.” Helyes. Szeretem, amikor a kizökkent világ egy pici pontján helyreáll a rend.
2) Vettem krétát a Tescóban. 12 darabosat. Elég drága volt, pont annyiba került, mint a kedvenc, magokból és szárított gyümölcsökből álló csemegém, amit három napra szoktam beosztani (ha meg nem eszem első nap). A Szepességi utcában alapítottam az első ugróiskolát. Hatalmas önfegyelembe került nem telerajzolni velük mindjárt első este a környéket. Be kell osztanom a krétát is, az élményt is. Ki is próbáltam, de elfelejtettem, hogy melyik kocka számít az utolsó előttinek, ezért nem tudtam megoldani, hogy ne lépjek bele a Pokolba. Ma tanulmányoznom kell ezt a kérdést. A számozásban sem vagyok biztos.
| |
| 683. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-14 07:32 | 2020. április 14.
Kedves Naplóm!
Van abban valami tragikomikus, ahogyan a fogyasztói társadalom eddigi kiszolgálói (vagy inkább: gerjesztői) megpróbálnak bizniszt csinálni a koronavírusból. Anyukám gépén az idegesítő cipő-, ruha- és élelmiszerreklámokat felváltották a szájmaszk- és kesztyűreklámok. Az online-árurendelésekre a cégek koronavírusos backgrounddal buzdítanak. A szájmaszkok evolúciója egyébként figyelemre méltó. A kezdetleges, orvosi szájmaszkra emlékeztető termékeket mostanra felváltották az egész arcot (a szemet is) védő, fóliával ellátott, divatosra dizájnolt kalapok ("protective hats"). Van egy kedvencem, már-már kedvem lenne megrendelni.
| |
| 682. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 23:25 | | Amúgy Jézuson töröm fejem mostanában, nem a politikusokon. Hogy mi lenne, ha most itt járkálna köztünk? Úgy értem fizikailag. Magához ölelné-e a leprást (értsd: a koronavírusost)? Gyanítom, hogy igen. Ő ilyen ölelgetős volt mindig. De vajon a tanítványai hagynák-e, hogy utána őket is magához ölelje, amikor valami miatt elszontyolodnak. Elhinnék-e neki, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket? Nem zárnák-e karanténba? Nem járna-e úgy, mint Bab Berci, aki egész nap jót tehetne (ezt kapja jutalmul Tupakkától, amiért a szakállát kiszabadítja), de a legelső ember, akivel jót tesz egy poroszló, aki korán reggel dutyiba zárja, és az egész napját ott kell töltenie. Csak a börtönőrrel tud jót tenni. | |
| 681. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-13 22:34 | Nem tudom, Fradi, kezdem azt hinni, hogy én nagyon szerencsés ember vagyok, mert az én kormánypárti barátaim, ismerőseim nem idegesítenek ilyesmivel. Ismernek, látják, hogy én is ember vagyok, nem ufo (de ha az lennék is!). A közös kirándulásokon, bográcsozás, síelés közben, a kajaklapátot forgatva vagy egymás gyerekeire vigyázva más tulajdonságok számítanak, nem az, hogy ki melyik politikust kedveli.
Ez a "csak akkor vagy jó ember, ha velem együtt tapsolsz", számomra a személyi kultusz időszakát idézi. Nyilván nem olyan kort élünk, itt ma szó sincs arról, hogy muszáj ajnározni valakit. Nyugodtan dönthetek úgy, hogy nem tapsolok, nem visz el a feketeautó. Akivel vasárnap délután együtt kavargatom a bográcsgulyást, nem jelent fel másnap. És ez lényeges különbség. Tényleg.
Éppen ezért én nem szeretek "mi és ők"-ben gondolkodni, mert számomra mindig egyénileg dől el, hogy valaki képes-e túl tenni magát a rossz érzésen, hogy nem minden szempontból tartozunk ugyanabba a táborba. Ha úgy tetszik ez az én individualista gondolkodásmódom. Már csak ezért sem tudnék kommunista lenni. Ahhoz én túl öntörvényű vagyok. És szabad. Most itt, Magyarországon. Kopp, kopp.
A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 680. | Frady Endre: médiahazugság | [tulajdonos]: faék-jeligére | 2020-04-13 20:48 | "Nem tudom, bennem fel sem merült, hogy ha nem a kormánypártra szavazok, abból valaki helyből arra következtet, hogy MSzP- vagy DK-drukker vagyok."
Ezt a közpénzmédia sugallja. Úgy tudják csak egyben tartani és folyamatosan hergelni a szavazótábort, hogy azt hazudják: Ha nem Orbánra szavazol, akkor visszajön a Gyurcsányi!
Egy ideje részben már csak ez a hazugság tartja hatalomban a "fiatal" "demokratákat"... ;-) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
