"S mivel ez a csoport az anglo-amerikai világon belül található, így jött létre alárendelt tényezőként a jelenlegi hatalmi konstelláció, amely elfedi a valódi ellentéteket és érdekeket. Mindenekelőtt azt a tényt fedi el, hogy valójában az anglo-amerikai plutokraták [nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért. Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. A háború ezért valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából." (1912-13)
Ízlelgetem azt, hogy: "plagim". Olyan mintha a gyilkos azt mondaná, az : "ölcsim", vagy az útonálló: "rabcsim", vagy az erőszaktevő: "kurcsim", "baszcsirmi", "töcskölöcskim" stb.
Az Egyesült Királyságban nem valami grófságok vannak meg Lord-Lieutenan-tok? (Ez az utóbbi fölöttébb főispánszerű, legalábbis ezt ahhoz, azt ehhez hasonlítgatják.)
Na. Most megnéztem a nagy közösségi oldalak szerint legsikeresebb (emlegetett, hivatkozott, kedvelt stb. ) könyvek százas listáját. Az lenne a kérdésem a tisztelt emberiséghez (Egy-két könyv és ember kivételtől eltekintve), hogy : Nem sül le a képedről a bőr!?
A Molyon írja egy felhasználó, Edka a kedvenc vallástudósunkról, aki írónak is kiváló:
Egyáltalán nem vagyok rajongója a román irodalomnak, Eliade műveit olvasni viszont őszinte felüdülés a sok termőföld- és juhorientált „filozófus paraszt” semmitmondó története mellett. A Maitreyi volt eddig az egyetlen olyan kötelező regény, amit nem azért olvastam, mert kellett, hanem azért, mert nagyon kíváncsi voltam rá.
Eliade fantasztikusan ír. Alapjába véve nem szeretem a szerelmi történeteket, de ez teljesen más volt, ehhez foghatót sohasem olvastam még. Semmi elcsépelt, mézes-mázas gondolat, mégis annyira érzékletes és gyönyörű volt minden leírása, hogy jól esett a lelkemnek. Döbbenetes, milyen részletes leírást kapunk Maitreyiről és hogy ez által mennyire közel hozza az indiai kultúrát.
Annak ellenére, hogy másképp valószínűleg én sem hallottam volna róla, nem vagyok meggyőződve, hogy ezt tanítani kéne középiskolában. Nem csak azért, mert ez annál – szerintem – magasabb szinten van, hanem azért is, mert az az elemzés, amit ehhez a regényhez kapcsolnak, szinte nevetséges ahhoz képest, ami valójában benne van. Mindenesetre én nagyon szerettem, valószínűleg nem ez lesz az utolsó Eliade regényem.
Hát nem gyönyörű: "a sok termőföld- és juhorientált „filozófus paraszt” semmitmondó története"
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
