Hajnali hangok...
Perlekedek a semmin: veszíteni tudni kell.
Megfogott félezernyi cseppenő mosolyod.
Vagyunk, vagy szeretnénk ma még lenni,
holnap majd, talán te is velem elkárhozol...
Ma még riasztó sikollyal szemfény-varázslók
ellopják féltett kacatjaid. Lomjaidra őrzők
sandítanak ferde szemmel, vérszívó vigyázók
vágyják, aszalni tested olyanná, mint kései szőlők...
Szemed ráncaiban felgyűrődött évek, mint koravén
pesti vigécek, búsulnak a korral.
Sápadt leánykákon nevetnek züllött szirének
múlatják az ólomlábú időt pállott szagú borral…
Még hallom a rikkancs hangját,”megölte az anyját…”
Jól fogy az újság, terjed a téboly.
Megfordul a szélkakas a templom tornyán,
míg egy másik, már hajnalt kukorékol…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-30 18:12:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-30 18:12:57
