NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 19:07 Összes olvasás: 43052| 110. | [tulajdonos]: Nyelvtan volna? | 2020-11-24 14:31 | Á-
Semmiféle harc nem folyik. A mondandóm lényegét meg nem sikerült átadnom. Ez van.
-H | |
| 109. | [tulajdonos]: gőgicsélőcskézőcske | 2020-11-24 14:01 | ÉN-
Az "ÉN" értelemszerűen a legegoistább és legönzőbb szó. Az "ÉN" -képzete és érzete pedig a legfőbb illúzió. A Valóság nem "ÉN" és nem MÁS. A Valóság Valóság. Melyben alany és tárgy (kicsit pontosabb én és más) problémája nincsen jelen. Az illúzió az, amikor jelen van ez a probléma. Hogy aztán melyiket melyikből eredeztetik és miféle megoldással állnak elő stb. csupán az illúzió ízlésbeli változatai. A mély alvásban nincs jelen sem az "ÉN" emlékezete, sem az "ÉN" érzete, sem az "ÉN" érzetének emlékezete, sem az "ÉN" fogalma, sem az "ÉN" nyelvi alakja, mert az "ÉN" se nem abszolút, se nem valóság, csupán az éber és az álmodó tudat rendezési elve, módszere, viszonyítási pontja egy bizonyos életkor után (ami előttre már visszaemlékezni nem tudunk), amit számos, folyton változó működés és tényező metsz ki, s maga a metszet pont is folyton változik, azonban álomtalan alvásban, ájulásban mind az emlékezetet, mind az érzetet, mind az érzet emlékezetét, mind a fogalmat, mind a nyelvi alakot nélkülözzük az életet viszont nem. Úgy tűnik tehát hogy az élet meg van "ÉN" nélkül is, az én viszont nincs meg ÉLET nélkül. Különös, hogy az énünkkel nem reflektálunk arra, hogy az életünk mérhetetlenül több mint az énünk. Sőt, az életünk összeér, ered más életekből többféle értelemben. Valójában a szellemi megvalósítás azt célozza, hogy az éberséget őrizzük meg de ne az "én" szervezési pontjának módszertanával. Ez azonban már messze vezet, gyakorlati területekre.
-KE | |
| 108. | [tulajdonos]: Morfondír | 2020-11-24 12:11 | MER-
A politikai és a szakrális NEM-elköteleződés abból a féktelen téveszméből ered, hogy létezik az általános politikai vagy szakrális szuverenitás, miközben mind szakrális, mind profán szinten csupán rendkívüli kivétel lehet a szuverenitás. Tudniillik a szuverén megfellebezhetetlen autoritás, akitől a kegyelmet és a fenyítést is ugyanolyan alázattal kell fogadnunk. Király / Isten. Csakravatin / Buddha. Akik se nem Királyok, se nem Istenek, se nem Csakravartinok, se nem Buddhák, azok nem rendelkeznek sem politikai sem szakrális szuverenitással. És ez így is van rendjén. Ne is rendelkezzenek vele. :P Én se. :P Természetesen mindenki elkötelezett. Akik NEM-elkötelezettnek nevezik magukat, azok a létrontás, a káosz, a "kiszera méra bávatag", a népszuverenitás (közröhej), a jakobinus, náci, fasiszta, proletár és liberális diktatúra elkötelezettjei. Az egész elsötétedés (ezt reklámozzák felvilágosodásként) valójában a szuverén azaz a megfellebezhetetlen autoritás iránti irigységből ered. "Há' ne mán', hogy csak az a 'Bonbon' lehessen a király, ott a 'Versace-palotába', a Habsburg nőjével! A szép új világban mindenki király lesz vaze! Gipsz Jakab is. Népfelség!" Ja. Népfelsége bevonul. Kár, hogy a tömeg mindig az emberi alávalóság legkisebb közös többszöröse. Aztán telt múlt az idő és már ott tartunk, hogy aszongya: Homo Deus (Harari bácsi). Értjük? Már nem elég az a nyilvánvaló önhazugság, hogy mindannyian Királyok lehetünk, de már ott tartunk, hogy mindannyian Istenek lehetünk. Ha mindenki király, akkor senki sem az, ráadásul a mindenki királyságában senki sem szuverén, pláne nem megfellebezhetetlen autoritás. A mindenki Istenségébe jobb bele se gondolni. Ritka pimasz jószág az ember. Másolja a keresztények nagy Lázadóját, aki a trón előtt hisztizett a transzcendens szuverén és ontológiai autoritás előtt, hogy mán' mé? Úgy tűnik a nyugati világ kollektív története kész a konkrétban megjeleníteni ezt a mitikus narratívát. A tetejében azt hiszik, hogy majd jól jönnek ki belőle. A kedvenceim a természettudósok, akik rárontanak a valóban abszurd tragikomédiát művelő, kvázi társadalomtudományokra, mint amilyen a dzsender sztádíz és számonkérik rajtuk, hogy miért dekonstruálják a tudományos világképet. Csókolom, pár száz évvel ezelőtt nem ugyanezt tetszettek tenni a szakrális világ és a szakrális ember mérhetetlenül előkelőbb világképével? Hú, azt tetszettek hinni, hogy majd a tudomány szuverén lesz és megfellebezhetetlen autoritás? Ugyan, hímsoviniszta konstrukció. Az a vidám az egészben, hogy egy DESZAKRALIZÁLT, sőt MECHANIZÁLT ember kapcsán írja a drága "történész", hogy HOMO DEUS. Na, jó. A nyelv is dekonstrukció alatt áll. Mondjuk Bábel óta, aztán még se gondolkoznak el az emberek. Tök izgi, ahogy az archetípusok és a narratívák, már nem képesek szimbolizálni a világunkat. Amikor ez végkép képtelenség lesz. Akkor az ember árnyéka. Ezek lennénk mi. Eltűnik a föld színéről. Szóval amíg tehetjük, köteleződjünk szépen el. Mondjunk le a semmire se jó, szuperpozícióról, a svájci bűnről, különben úgy járunk mint az ipse Kaffkánál, a törvény kapujában ücsörögve!
-ENG | |
| 107. | [tulajdonos]: zárlat | 2020-11-23 22:13 | VÉ-
Meghalt az egyik ügyfelünk. Én nem különösebben kedveltem, de Süni igen. Folyton betétet kért tőle. Az irodához csörtetett, alacsonyan, vaddisznószerűen és bejelentette: "Istvánka, bepisikéltem!" Jó nyugdíja volt. Nincstelen társait azzal hergelte, hogy terülj-terülj asztalkámat rittyentett magának, egy egész sült csirkével, puncstortával, nagy adag gülüszemű szőlővel,frissen lefőzött kávéval. Majszolás közben a nagyérdeműt froclizta, halkan, érzékien csámcsogva. "A kurva anyátokat!" Elképzelem ahogy a bardóban bolyong és hegyméretű sült csirkék kotkodácsolják, hogy "A kurva anyádat!", közben bolygószemű szőlőfürtök hugyoznak áthághatatlan folyamokat. És egy másvilági Süni nyújt felé egy tatami méretű betétet.
-GE | |
| 106. | [tulajdonos]: Süss fel nap! | 2020-11-18 22:29 | ÉRT-
"Esetleg mind áldozatai vagyunk valami nálunk hatalmasabbnak, egy sötét fénnyel sütő szoláris ánusznak?"
(Horváth Márk -Lovász Ádám: Látomások a lefejezésről - Georges Bataille filozófiája)
-EM? | |
| 105. | [tulajdonos]: gyilokgyík | 2020-11-18 22:22 | KROK-
A megfelelési kényszer minden formája meglep. Az én szorongásom sohasem táplálkozott ilyen talmi holmiból. Milyen egy megfelelési kényszeres artéria? Legalább annyira hihetetlen mint egy karrierista patkóbél. És mit lehet kezdeni egy imponálni igyekvő májjal? Kételkedni lehet benne. Engem sért a csont. Bántanak a zsigerek. Megaláznak a szövetek. Felháborít a test. Mi hangok vagyunk. Sőt, igék. Képzetek. Sőt, fantasztikumok. De nem biomorf rémlátomások. Álmomban véletlenül kinyírtam egy krokodilt. Pedig ez a hüllő fenyegetésként szokott szerepelni éjszakai látomásaimban. Ezt meg alufóliába tekertem. Úgy véltem kicsit lehiggad, elveszti gyilkoló kedvét s kimászik belőle valahogy. Aztán megtaláltam az álombeli másnapon, beledögölve az alufóliába. Rettentő bűntudatom volt miatta.
-ODIL | |
| 104. | [tulajdonos]: Anomália fokozódás | 2020-11-06 13:23 | BL-
Kína megnyerte az amerikai választásokat. Gratulálunk a Demokratáknak! Épülhet tovább a píszí és szájber diktatúra a deszakralizált humanizmus (fából vaskarika) nevében! Nincs a demokráciára veszélyesebb annál a szavazónál, aki számára az a tét, hogy önmagát jónak tudhassa.
-ÖE | |
| 103. | [tulajdonos]: önimádó tornádó | 2020-10-27 20:45 | BU-
A narcisztikus nő ma vereséget szenvedett. Olyan szomorú teremtés. Az összes kolléga munkáját leszólja és folyton önmagát dicséri. A múlt héten megfenyegetett, hogy csak "pár napod van itt", aztán ma felmosórongy lett belőle. Gyöngéden csavartam ki, ahogy a foszladozó rongyot szokás. Az ember még sem érez elégtételt. Inkább mély bánatot. Hiába áskálódott egy éven keresztül a szöszire festett ötvenes, hiába jelentgetett az igazgatóságon. Hiába kacarászott gonosz királynősen, csupán pofára esésre tellett tőle. Komolyan, majdnem felsegítettem. A csacska, a mellei mellet még azt is bedobta, hogy "A Márk az öt héttel ezelőtti team-en, azt rivalta Péter felé, hogy szégyellje magát, hogy aljas támadással és árulással válaszol annak, aki neki kizárólag segített!" (Tudniillik minden idők legjobb főnöknőjének, akit most a kis jellemtelen fiúcska miatt elvesztettünk, legalábbis mint főnököt.) Erre a meghallgatás magas méltóságai jelezték, hogy tulajdonképpen ők is így látják. Jaj, Istenem! Olyan érdekesen cuppant be a hölgy arca ezen a ponton. Mint a sült alma burka. Hiába jár méltóságokkal futni, kerekezni? Hiába jelenti ki, hogy ő a legkiválóbb szakember? Hiába ír minden reggel egy becses mószeriádát a felsőbb hatalmakhoz? Mégis, újra egyedül maradt? Persze, villámgyorsan cselekedtem a támadás hírére és amíg ő diadalittasan kacarászott, angyali csöndben hat lépés előnyre tettem szert, mely előnyelemeket áttekintve a méltóságok belátták, hogy a tálcán fejcserés támadásra van szükség. Továbbra sem értem azonban, hogy egyáltalán minek küzdeni egy munkahelyen. Semmi értelme. Neki sem jó. Nem sokkal kellemesebb az ötszáz munkatárs között nyugiban ellenni? Érthetetlen. De ő, persze rombolni-tombolni fog tovább. Most, hogy rólam úgy pattant le, mint politikusnő az ajtóról, nyilván új áldozat után néz. Szerintem a 40-es szőke nőre veti magát, de akkor aztán a fal adja neki majd a másikat. A helyében nem kockáztatnék.
-TA | |
| 102. | [tulajdonos]: kincses kép | 2020-10-10 20:38 | FEK-
Pénteken este Dobogokőn vendégeskedtem Birizdó Gabinál. Mutatott nekem egy munkát. Egy északi tájakon bányászott különös kőből csiszolt művét mutatta. Lenyűgöző volt. A feket, vulkánikus (?) anyakőzetbe tökéletesen kerekded és tojásdad kövek préselődtek. Lenyűgöző volt. A kép egy éji tengerpartot idézett meg. Azonnal az alábbi verset szavaltam.
Nils Collett Vogt
Kék habtaréj, röpítsd szivem
napon, szelen!
Kék habtaréj, te volt szivem!
Rá most a csönd sötétje hull.
Rengj éjbe, hab, szürkén, vadul
és nehezen!
Tajtékot űzz!
Mint sírhant, sűrű tengerár
magába zár;
éj s csillagtér rá visszatűz.
Dönts jégmagányba, hab,
vadul, szürkén és nehezen!
Csöpp fodrokká törj szótlanul!
Halálba múlj!
Hab voltam én, ifjú s azúr,
napon, szelen.
Csillag reng rajtunk szelíden.
Örök korong,
ránk űr borong;
hideg csillag-pusztába csüng
ringó vizünk.
Zúgj, örök hab, szürkén, vadul
és nehezen.
(Majtényi Zoltán)
-ETE | |
| 101. | [tulajdonos]: monománia | 2020-10-06 01:00 | DI-
Bizony, Pálóczi Antal megújra szembedicséri magát. Tényirodalomként közli, hogy ő, jó. Tapsvihar. Nos, én 10 éve dolgozom a szociális szférában. 6 éve a jelenlegi főmunkahelyemen, ahol hajléktalan nőkkel foglalkozom (amúgy az első három évben anyaotthonunk is volt). Háromszor vittem színpadra egy-egy remek előadást a borzalmas életút végén lévő ügyfeleimmel, nem csak a saját intézményünkben és a mellékállásomban de egy harmadik intézményben is irodalmi csoportokat tartok. Az utóbbi intézményben szenvedélybetegeknek tartok csoportot, kifejezetten a nagy szakmai tekintélyű vezető hívására. Az ott lakók közül többen elmondták, hogy ki nem hagynának egyetlen alkalmat sem. Ügyfeleim a Múzeumok éjszakáján bemutatták a csoportmunkánkat a látogatóknak és a kreatív csoportokon készített rengeteg alkotást is megtekinthették nálunk a hozzánk betérők. A team-em 2019-ben az év szociális szakembere díjra jelölt, mert az egyik ügyfelem haldoklását fél éven keresztül kísértem távol az intézményünktől, összehozva őt a fiaival, a saját pénzemből gyógyszereket vásároltam neki és eloszlattam a halálfélelmét, mesét, novellát olvastam fel az ágyánál. Az ügyfelek azt mondják egymásnak a Márk szigorú de igazságos, légy vele tisztességes, mert akkor mindig meg fog hallgatni és segíteni fog inkább mint mások stb. Következik-e ebből a DOKK-ra nézvést bármi? Semmi. Sőt, következik-e ebből rám nézve bármi? Rohadtul nem. Teszem ami a dolgom/munkám, hol jobban, hol rosszabbul, de ettől nem vagyok jó. Ettől én még ugyanolyan vagyok mint az összes többi ember: bonyolult, sokféle, változékony. Ezért semmi értelme egy irodalmi oldalon arra hivatkozni, hogy valaki valamilyen segítő szakmában tevékenykedik, mert itt, itt van. Az itteni érintkezésekből lehet csak kiindulni. Többek között ez az, amit Pálóczi Antal nem ért meg. Nem érti, hogy ő itt embereket cibált bíróságra, nem érti, hogy folyton kioktató a hangneme. Nem érti, hogy nem való pszichologizálni és a vitapartner vélt vagy valós traumáival, attitűdjeivel, indulatáttételeivel kapcsolatos prosztóságokat leírni. Nem érti, hogy nem illik testszégyeníteni (ahogy pl. egyesek Vidnyánszky Attilával járnak így el.) Nem érti, hogy mások vallásosságát vagy nem-vallásosságát illik békén hagyni. És még nagyon sok mindent nem ért. Mert nincs arányérzéke. Mindenbe beleszól. Kákacsomón lovagol. Egy utolsó bunkó.
-LI | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
