Lassan darabolod az augusztus végét,
minden nap egyre korábban hallgatsz el.
A fáradtság egyre közelebb húzza a reggelt
az estéhez, összeszűkülnek az idő partjai.
Mezítláb indulsz, mintha ezzel akarnád
tudatni, hogy jövőre nem lesz nyár. Mi mégis
partra húzzuk a stéget, kivesszük a ladikot,
mielőtt belefagy a feledésbe. Hátha.
