NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 04:20 Összes olvasás: 163158Olvasói hozzászólások nélkül| 356. | Baltazár: jó sül ki | 2018-06-17 20:09 | Csak annyit szeretnék mondani, hogy a minimum az, hogy jó szívvel fogadjuk Gyuri igyekezetét, nyitottságát, türelmét, készülődését, magát az invitálást, amelyben a lehetőséget kellene észrevenni arra, hogy ésszerű keretek között mindent lehet és szabad azon az augusztus végi napon. Hátha valami jó sül ki belőle. Nem nagy összeborulásokra kell gondolni, de arra mindenképpen, hogy a másikban közelről azt is meg lehet látni, amit messziről nem.
Nem kell túlfeszíteni már jó előre, hogy mit és hogyan és mennyi ideig és és és és.
Ne írjunk már forgatókönyvet, és pláne ne döntsük el előre, hogy mi számít jó viselkedésnek, és mi nem.
Van épp elég ellentét, bonyodalmas viszony sokunk között. Egy darabig úgyis az óvatos helykeresésé lesz a főszerep.
| |
| 355. | [tulajdonos]: ki kicsoda | Pálóczi Antal: TEHÁT IDE? | 2018-06-17 19:33 | Kedves Antal!
Te isteni hatalommal rendelkezel. Jézus a vizet változtatta borrá, Te képes vagy a mézből is ecetet csinálni.
Nézzük sorban!
"...ahol nincsenek Dokk művek..." - Miért ne lennének? Ha elolvasod a találkozós napló első 10-15 bejegyzését, láthatod, hogy mindent megteszek azért, hogy bárki akárhány írását elhozhassa, akár pendrájvon, akár lemezen, akár írásban. Számítógépek, wifi, egy-egy papírral és festékkel feltöltött lézer- és színes nyomtató, 21-től 46"-ig monitorok, stb. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy aki tud, hozzon hang-, kép- és videorögzítő kütyüket, azt is megígértem, hogy a bárki által rögzített bármilyen anyagot kívánságra sokszorosítom. Ha valakinek az a kívánsága, módjában áll, hogy egész hétvégén
minden mondatát azzal kezdje, hogy "Dokk".
Azt, amit Te némileg pejoratív hangsúllyal, külön idézőjelek közé tettél, hogy ez "másmilyen", büszkén elismerem, vállalom! Hogy társasági összejövetel? Igen!
Azt írod, az ilyet nem szükséges Dokk-eseménynek hirdetni. Tényleg nem szükséges, DE ÉN úgy döntöttem, hogy mégis ezt teszem. És?
"...Én - és akik írni és felolvasni járunk ide -..." Nem emlékszem, hogy jártál volna nálunk. De ha jössz, Te is azt csinál, amit akarsz.
Hogy Te miért vagy a Dokkon, a Te dolgod. Mint ahogy mindenkinek a saját ügye. Senkinek semmi köze hozzá. Másnak sincs ahhoz, hogy például én miért vagyok itt.
Azért elmondom, át lehet lapozni, ha nem érdekel, hogy én például azért szeretnék a Dokkon lenni, hogy hobbiköltészetemet fejlesszem némileg, hogy barátokat szerezzek, hogy leírhassam véleményemet dolgokról, megosszam gondolataimat a Világról, az emberekről és megismerhessem másokét. A Dokk egy univerzális eszköz lehet, és mindenki használhatja arra, amire neki jó. Egy logarléc alkalmas bonyolult számításokra, de egy legyet is agyon lehet vele baszni. A találkozót is ilyennek szánom, ha valaki csak téged akar hallgatni egész nap, tehesse meg, de ha nem akarja, akkor is kedves vendégem marad.
Azt hiszem, benned valami úttörő- vagy cserkésztábor emléke dolgozhat, ahol reggel kürtszóra ébrednek, hidegvízbenmosdás, reggelitorna, zászlófelvonás, aztán énekszóval menetelés reggelizni, kötelezően mosolyogva.
És persze Te vagy a táborvezető pajtás.
Tisztességes ajánlat - azt írod. Mit bízzak rád, mit bízol Te rám. Ezzel nem is vagyok hajlandó foglalkozni. Légy olyan kedves, tisztázd magadban a pozíciókat! Én nem bízom rád semmit, kívánom, hogy érezd jól magad, ehhez megpróbálok mindent megtenni. Hogy Te mit bízol rám? Nos, ez igazán nem tud lekötni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 354. | Pálóczi Antal: TEHÁT IDE? | 2018-06-17 19:14 | Ide kellett volna áthozni? Miért is ne. Itt majd válaszolhatsz!
-----------
Na most, amennyiben egy vendéglátó olyan Dokk találkozót akar szervezni, ahol nincsenek Dokk művek, akkor az "másmilyen" Dokk találkozó lenne, olyan, ahol a Dokk nem mint költészeti műhely működne, hanem mint egy társasági összejövetel. Ilyen estet talán nem szükséges a jövőben Dokk eseménynek hirdetni. Én - és akik írni és felolvasni járunk ide - örökké szerzők vagyunk és szeretnénk lenni minden Dokk-összejövetelen, illetve én hangszeres előadó is.
Azt hiszem, ez az a fórum a világhálón, megannyi internetes fórum, blog és "elektronikus társaság" mellett, ahol ez a legkevésbé szorul magyarázatra! (Remélem!)
Elvégre ezért vagyok a Dokk-on, s nem egy borbaráti, vagy vízparti baráti társaságban. Én speciel - okvetlenül - fel szeretném olvasni a szintén irodalmi érdeklődésű dokkereknek (és vajon melyikük nem az) azokat a műveket, amelyek inspirálóak lehetnek a számukra, illetve ahol én óhajtok inspirálódni azáltal, hogy a közönségcsendeket megfigyelve, még tovább dolgozzak olyan újabb műveken, ilyen a Mühür gözlüm című török/magyar dal. Annyiból tudok nyitni a kevésbé irodalmi érdeklődésűek felé (tényleg léteznének ilyenek?), hogy utána nagyon szívesen vállalok közönség megénekeltetést is, csak úgy - a tábortűz kedvéért. Cserébe, a közönségfigyelemért.
Azt hiszem, ez tisztességes ajánlat! (Lévén, hogy a produkcióim néhány percesek, míg a közönség megénekeltetések kb. egy órásak szoktak lenni.)
Még az is lehet, hogy olyan videófelvételeket kéne készíteni, amelyek a közönség hangulattól megemelten, végre a youtube-ra feltehetők!
Tehát a rendezvény egyik eleme legyen csak bátran egy jó Dokk-est, Gyurcsi! Te csak a körülményeket biztosítsd, a többit bízzad ránk!
Üdülni, felüdülni, lazítani és ellazítani, ettől még nagyon kiválóan lehet. Utóbbira személy szerint nekem nincs igényem, elég lazán elvagyok a mindennapokban. Viszont nagyon fontosnak érzem magát a Dokk estet, pódiummal és nézőtérrel a jobb filmezhetőség kedvéért! S utána még felloboghat a tábortűz...; csorranhat a vörösbor, meg a fehér... És már csak a közönségdalokért szól majd a gitár...
A többit Rád bízom! | |
| 353. | [tulajdonos]: Kosztolányi | 2018-06-17 10:56 | Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük.
Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafír,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.
Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.
Nos, ez a vers nagyon megfogott, kitaláltam, hogy írok egy parafrázist.
Olyan célt kerestem, amely legalább akkora viszolygást vált ki az emberek nagy részéből, mint a varangy.
Próbálkoztam különféle szakmákkal, emberfajjal, kisebbséggel - egyedül a politikus, illetve a képviselő alkalmas a varangy pótlására.
Pártra, világnézetre, nemre, stb-re való tekintet nélkül...
Ja, még egyet hozzátennék: mindezt 2008 szeptemberében írtam.
A képviselőnek adtunk egy nagyot.
Ó, de szörnyű volt.
Nagyon vad csata volt.
A nap tüze izzó katlan-meleg.
Ügyködtünk, mint a kortesek,
s a képviselő elesett.
Egész arany volt. Oldalát
majd' kibökte a sok karát,
órája, gyûrûje, tolla
majd' szétfeszítette üvegzsebét,
felhasítottuk, s a sok szemét
csillogva görgött szerteszét.
Felderítettük dolgait.
Nem lehet többé már újra itt!
Kenéstől ragacs két kezére
szoros bilincs van félretéve.
Sógora, komája térde remeg,
hisz köröttük a hurok szorul.
Büszkén álltunk, mint vad félistenek,
élveztük győzelmünk piszkosul.
Itt vagyunk hát, a szavazószobában.
Ünnepeljük a szép csatát..
Egy piszoktól bár piszkos lett kezünk,
büszkék vagyunk, mi sosem vétkezünk,
mi, győztesekből álló sok barát.
Külön felhívom a figyelmet a korai-Gyurcsi mérhetetlen naivitására, akkoriban még hitt abban, hogy van befolyása a körülötte zajló eseményekre. Ja, és már akkor sem tudott verset írni... :D | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 351. | [tulajdonos]: Requiem | 2018-06-15 13:45 | Ezt még 2010-ben küldtem be a Toronyba.
Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se.
Évek óta az utcán élt.
Nem barátkozott senkivel.
Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beledobott valami pénzt az előtte levő papírdobozba.
Persze így aztán nem is kapott sokat, de elég volt ez is, hiszen – ellentétben a többi, hasonló sorsú emberrel - soha egy kortyot se ivott.
A kapu alól nem zavarták el a lakók, hiszen nem volt erőszakos, nem volt szemtelen. Igaz, nem is nagyon adtak neki a háziak; szinte észre se vették.
Azt se vették észre, amikor meghalt. Már órák óta halott volt, amikor egy gyerek arra sétáltatta a kutyáját. Az odaszaladt, szagolgatni kezdte, előbb csak kinyújtott lábait, majd az arcát.
A gyerek ráripakodott kutyájára, visszarántotta a póráznál fogva, és akkor figyelt fel a mozdulatlanságra.
Rendőrt hívtak, mentőt – az egyik papírokat, a másik életjelet nem talált. Idegenkezűségre utaló nyomot pedig egyik sem.
Az Önkormányzat számlájára temették el.
- Tulajdonképpen nem is halt meg senki – mondta az egyik sírásó a másiknak, amikor az utolsókat simította lapátjával a friss hanton. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 350. | Frady Endre: hajléktalan zaklatás | [tulajdonos]: a Kötábla - címűhöz | 2018-06-15 09:32 | Elefántcsonttornyi kihallgatás
Képen törlöm, itt egy spongya!
Látom magán azt, hogy lódít!
Nekem az igazat mondja,
Nem pedig csak a valódit!
Mi ez a rút rőt borosta?!
Mért él aluljárón alant?
Fogát idén mért nem mosta,
S minek játszik hajléktalant?!
Mi van?! Hogyhogy nincs lakása?!
Menjen lakásboltba s vegyen!
Nincs pénze s a tápja kása?!
Hol él?! Túl az üveghegyen?!
illusztrálva:
http://fradyendre.blogspot.com/2011/06/elefantcsonttornyi-kihallgatas.html | |
| 349. | [tulajdonos]: a Kötábla - címűhöz | 2018-06-14 23:01 | Kedves Miklós!
Hogy őszinte legyek, nem várok én itt vihart.
A néhány embernek, aki olvassa, egy nagy része nem is érti, hogy miért írtam, mert a média jelentősebb része azt a hírt, ami alapján kiakadtam, nem is említi.
Egy másik része boldog, hiszen nem érintett a dologban. Sorban, ahogy jönnek az események, mindegyik mással történik meg. Nem tudják, hogy ez egy vég nélküli orosz rulett, előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Sőt, még az is elképzelhető, hogy már ő is kapott sebet, de már elhalványultak az emlékek.
Aztán vannak azok, akiknek valóban kényelmetlenséget okoznak a hajléktalanok. Őket nagyon könnyű egy olyan folyamat mellé állítani, amely mérsékli a tüneteket.
Én is sajnálom őket, mert arra vágynak, hogy gondozott, rendezett körülmények fogadják őket saját városukban, nem egy üdítő látvány a sok elhanyagolt, gondozatlan ember, a bűz, a piszok.
Ezt a mondatot most macskakörmöznöm kéne, csak az "őket" ki kellene cserélnem arra, hogy "a hajléktalanokat".
Ha szörnyű látni őket, milyen szörnyű lehet így élni?
Szaporodnak a hajléktalanok. Naponta lakoltatnak családokat, akár gyerekkel is. Akár beteg gyerekkel is. Onnan nincs visszaút. Az, hogy kitiltják őket a fedett helyekről, onnan, ahol legalább esélyük van arra, hogy egy-egy jótét lélek megszánja őket, csak tüneti kezelés. Smink. Mosdás helyett dezodor.
Most, írás közben visszanéztem a Dokkra, olvastam Baltazár bejegyzését.
Tamás, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet Balavány György: Most épp a hajléktalanokat gyűlöli a kormány -című cikkre, a hvg.hu-n meg is találtam. Érdekes a cikk is, de valóban a kommentek nagyon tanulságosak.
Én a 80-as évek elején egy évig voltam az újpesti kapitányságon ügyeletes tiszt. A fiatal, kezdő rendőrök buzgalmukban naponta hoztak be hajléktalanokat, kmk-sokat (a fiatalabbak kedvéért: akkor ez volt a rövidítése a közveszélyes munkakerülésnek). Öreg rendőr nem tett ilyet. Ők személyesen ismerték szinte az összes "csövest", tudták, ki hol, melyik lépcső alatt vagy kapualjban szokott aludni, hova járt alkalmi munkát végezni, ismerték személyes sorsukat. És ahol lehetett, segítettek nekik.
Fiatal, jól ápolt, izmos rendőr behozott nekem egy 60 körüli csövest. - Miért hoztad be? - Nincsen személyije, és nem is dolgozik sehol. - Honnan hoztad be? - Hát a Vízmű telepéről.
- Majd kifelé menet nézd meg a kezét! Ez az ember ma többet dolgozott, mint Te akár egy év alatt!
Ez a "csöves" úgy lett hajléktalan, hogy elvált, a gyerekeket a bíróság a feleségének ítélte, Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a lakás is a feleségéé lett, ő pedig ment annak a gyárnak a munkásszállójára, ahol dolgozott. Ő még egyszer lakást már nem tudott venni, hiszen még a gyerektartást is vonták. Tengette életét, míg meg nem szűnt a gyár, a szállóról is kitették.
Első éjszaka a szabadban. Még nem volt rutinja, nem tudta, hogy kell vigyázni a cuccaira, ellopták a személyijét is.
Ettől kezdve hivatalosan munkát vállalni nem tudott. A vízművek telepére járt, gilisztákat ásott ki a földből, és vitte a pecaboltosnak, darabját 1 Ft-ért.
Innen hozta be a rendőr.
Mondtam a fiúnak, hogy menjen ki, kérjen elnézést a padon várakozó öregtől - érdekes, én most sokkal öregebb vagyok, mint ő volt akkor, mégis így marad meg bennem, hogy "öreg" -, és vigye vissza kocsival oda, ahonnan behozta. És közben reménykedjen, hogy sose kerül hasonló helyzetbe.
Egyébként ez a rendőrsrác később bizonyította, hogy egy értelmes jólelkű gyerek, csak akkor még tapasztalatlan volt.
Most lehet abban a helyzetben, hogy nagyon kemény és alulfizetet, veszélyes munkája végeztével nem kapta meg a korengedményes nyugdíjat, pedig ez a tudat, hogy megkapja, segíthetett elviselni a nehéz szolgálatot.
Most itt szanaszét írogattam mindenféléről, így ezt nem is az üzenőfalamra teszem, hanem inkább a naplómba.
Tehát, előzmény a Kőtábla című, hirtelen felindultságomban írt versem, és Miklós arra írt kommentje:
"Nyilván tudatában vagy annak, Gyurcsi, hogy ezzel a szöveggel toronymagas labdát rúgsz fel az égbe (hiszen ma kezdtek labdarúgni a Világ Kupán) azok számára, akik szerint az aktuálpolitika nem való ennek a szelíd, békés, barátságos portálnak a lapjaira. Nem kisebbíti a bűneidet, hogy mindezt alávaló tudatmódosító eszközökkel (ritmuskényszer és rímkényszer) fűszerezted. De nem mennék a vihar elébe..."
| |
| 348. | [tulajdonos]: A digitális költészetről | 2018-06-12 13:42 | Olvastam egy magyar természetfényképészről, akinek képe vagy képei jelentek meg a National Geographic-ben. Sajnos nem jut eszembe a neve, pedig igazán megérdemelné.
Azt is olvastam, hogy az illető időt, fáradságot nem kímélve készül képeire, lest épít, ügyel arra, hogy jelenléte ne zavarja meg a környék élővilágát, gondosan összeválogatja drága és minőségi felszerelését, figyelembe veszi az időjárást, a napszakot, a fényviszonyokat, szinte mindent tud az ott élő állatok szokásairól, és feszült türelemmel vár, hogy elcsípje, megörökítse azt a pillanatot, amit méltónak tart az örökkévalóságra.
És kattint néhányat.
Az illető fotói szinte kivétel nélkül emelnék bármelyik kiállítás színvonalát, és lám, még a fenti, nagyon igényes kiadvány szerkesztőségének a figyelmét is felkeltette közülük néhány.
Mostanában szinte a legolcsóbb telefon digitális kamerája is alkalmas - felbontás szerint - minőségi fényképek elkészítésére.
Ezeknél a masináknál a fényképezésnek nincsenek költségei, a kártyán korlátlan számú kép elfér.
Boldog-boldogtalan kattintgat össze-vissza, egy óra alatt akár száz fotó is elkészülhet. És ezek között lehet akár jó kép is.
Ha az ember sörétes puskával a jégen alvó vadlibák közé durrant, valószínűleg egyet-kettőt el is talál.
Nem biztos, hogy eredménye összemérhető azzal, amikor egy sportvadász - betartva az ide vonatkozó etikettet - a magasan szálló madarat veszi célba.
A digitális géppel vaktában fotózkodó képei között felfedezett egy-egy zseniálisnak mondható kép értéke sem mérhető össze az írás elején említett fotóséval.
Ezek jutottak eszembe, amikor végiggondoltam az én "költészetemet".
Csattogok össze-vissza, leírom, ha eszembe jut valami, ha a macskám, arról írok, ha egy vicc, akkor azt írom át, a szerelemről, az elmúlásról, a csigamászásról, a cigim hamujáról, ha örülök, ha más örül, ha mérges vagyok, ha...
Aztán utólag selejtezve a sok szemetet, találok köztük olyat, ami tetszik. Vagy olyan is volt, hogy más talált.
Jó érzéssel tölt el, ha valaki - csak a jobbakat olvasva - azt hiszi, hogy jó verseket írok, talán még költőnek is gondol.
De ez csak egy olyan öröm, mint amikor sikerül megtréfálnom egy barátomat.
Csak nektek elárulom, én sörétes puskával lövök digitális versek közé...
| |
| 347. | [tulajdonos]: Örülök! | Kiss Anna Mária: No. Ez dokkos. | 2018-06-05 22:24 | Nagyon örülök, hogy jössz!
Kérlek viszont, hogy ezt erősítsd meg a találkozós naplóban is, mert a végefelé azt fogom átnézni!
Ez a napló mindenféléről szól, és itt ha lepereg, elfelejtem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
