Kár, hogy koszorús költőnk nem népesebb családból származik!
Ha lenne testvérei között
tanár ápoló közmunkás kisnyugdíjas esetleg olyan, aki magatehetetlen felnőtt rokonát gondozza vagy úgy általában, aki nem tartozik a haszonélvezők kivételezett köréhez
talán több olyan bejegyzés születne, mint amelyik a kúria elnökének kinevezését taglalja.
Mert azt az írást irigyeltem. Szerettem volna én megírni. Tömör volt, világos, minden lényeges elemet tartalmazott. Ennek hatására nem küldtem be aktuális heti haikuféleségemet, amit így ki se dolgoztam rendesen, félkészen valami ilyesmi:
naszreddin hodzsa
volt olyan majom ki nem lejött a fáról csak úgy leszédült
De aztán jött egy következő írás egy magyar költőtől, egy .....- díjastól (méltatlannak érzem a díj névadójának kiírását ilyen környezetben), amiben úgy ánblokk a magyar színjátszástól, filmektől határolja el magát.
Tökös vagy, bazmeg!
Vidd végig a vonalat!
Ne engedd meg, hogy magyar gipszelő tekerje be törött (és eltartott) kisujjadat, ne fogadd el az új személyidet a vidékről fölvezényelt (és néha sztrájkoló) kormányablakos közalkalmazottól, ne dobd a szemetedet kukába, hiszen akik elszállítanák, azok is "balhéznak" - és sorolhatnám.
De csak a Te vonaladat végiggondolva is lesz még gondod, a külföldi filmekkel, darabokkal is, hiszem Oszkáros színészek, rendezők, producerek miatt kell majd végignézned a stáblistákat, mielőtt kegyeskednél megtekinteni bizonyos alkotásokat!
Néhány nappal ezelőtt telefonon beszélgettem egy társunkkal - nem nevezem meg, nem hatalmazott fel - a haikuról, mint versformáról.
Érdekes volt megtapasztalnom, hogy mindketten hasonlókat gondoltunk a haikuírás hatásairól.
Az biztos, hogy én gyakran esem a "szószártyázás bűnébe", de ez a kötött forma rákényszerít arra, hogy tömörítsem gondolataimat.
Nem vágyom én igazán elismerésre haikuimmal, de bízom abban, hogy mire elmúlik nálam ez a magamra kényszerített szakasz, a nekem természetes versformák is tömörebbek lesznek, és némileg lekopnak a néha gorombaságig elmenő, túl direkt megfogalmazások.
Mária írt valami olyasmit a gyorsésgyilkosban, hogy bizonyos témák - madárcsicsergés, a hétköznapok - nem feltétlenül ihlető források.
Igaza van, és így ebből következik, hogy amiket írtam, nem is igazán versek. Viszont témák, olyanok, melyekről mindenképpen szeretnék írni, de most praktikusan - ujjgyakorlatként - ilyen formában.
Hetente egyszer lehet verset feltenni, ezért úgy döntöttem, hogy hétről-hétre olyan témákat választok, melyek megdöbbentenek, felháborítanak, megörvendeztetnek - foglalkoztatnak - aktuálisan egy-egy hét alatt.
Pontosan tudom, hogy ezeket az írásokat az olvasó néhány hét múlva már nem is fogja érteni, azért szerepel minden csokor címében a dátum, ha valaki esetleg kíváncsi lenne, hogy mi a szöszt akarhattam egy-egy szakasszal, ha akar, utánanézhet az újságokban, hírekben, vagy akár a saját emlékezetében.
Abban azért mindenki biztos lehet: minden írásomhoz kapcsolódik valami aktualitás.
És pont ezért írásaim nem is igazi versek.
Majd, ha elsajátítom jól a technikák, jöhetnek azok is! :)
De addig is szívesen fogadok minden tanácsot, javaslatot, intelmet!
Antal, megkérlek, hogy ne írj a naplómba, sose fogom megjelentetni!
Szerintem már így is több helyre írsz, mint amennyit én kezelni tudok. Elégedj meg annyival!
Azt gondolom, hogy eddigi írásaidat be kéne számozni, akkor a továbbiakban nem kéne annyit gépelned, elég lenne csak a számokat beírnod. Tudod, mint a régi viccben, amiben a sárga házban csak számokat mondanak - hiszen már mindegyik ismeri az összes viccet - és azokon nevetnek.
Még visszatérnék a békülési projektedre!
Ha én békülni akarnék valakivel, akkor azzal kezdeném, hogy megkövetném a másikat, bocsánatot kérnék tőle. Ha ő ezt elfogadná, utána megkérdezném, hogy hajlandó-e a továbbiakban úgy fogadni a közeledésemet, mintha sose okoztam volna kellemetlenséget neki.
Mindegy, ez már sok, egyelőre gondolkodj el az első részen!
Segítek a lényeget összefoglalni: nem tudom meggátolni, hogy oda írjál, ahova csak akarsz, de az én naplómban én vagyok birtokon belül, itt nem fogsz megjelenni!
Ez egy köszönés, egy bizonyos norma szerinti megszólítás.
Egy kultúrember könnyed természetességgel használja egy olyan közösségben, amit valami összeköt.
Ez jelen esetben az irodalom, a versek szeretete, és ezt a társaságot ez köti össze. Természetesen itt sem mindenki barátja a másiknak, hiszen sokan vannak, akik még sose találkoztak, még szót se váltottak egymással, de ugyanígy nem is ellenségei egymásnak.
Az ember alapvetően jóhiszemű, könnyebb a lehetséges barátságot feltételezni, az ellenség státuszáért meg kell küzdeni.
A barátságról
A műhelyemben gyakran oldunk meg közösen problémákat, vállalunk feladatokat, munkákat barátaimmal.
Ők már ténylegesen barátaim, hál'istennek eljutottam odáig, hogy csak barátokat engedjek be oda.
Más az életkorunk, más a származásunk, sok esetben a politika iránti érdeklődésünk is eltérő.
Ez mégsem teszi próbára barátságunkat.
Mint ahogy barátságunk se akadályoz meg bennünket abban, hogy egy-egy műszaki probléma megoldásakor ne bonyolódjunk időnként késhegyre menő vitákba, sőt, veszekedésekbe.
Aki a szakmaiságot félti a barátságtól, az vagy nem biztos a saját szakértelmében, vagy még sose volt igazán barátja.
Egy kis idővel ezelőtt egy hibás videót sikerült feltennem, még jó, hogy észrevettem, de hát a Pegazusnak is négy lába van, mégse hokedli...
Felhívom a figyelmet arra, hogy az eddigi videóim hangerejének gyengeségét milyen praktikusan védem ki, a mikrofont közvetlenül a szakállamra csíptettem fel!
Benkő Dánielt - legyen neki könnyű a hant - annak ellenére, hogy világhírű lant- és gitárművész volt, csak akkor ismerte meg az egész ország, amikor zsenijét betolta a fiókja legmélyére, és és csak annyit mutatott magából, amennyit egy átlagember is képes volt feldolgozni.
Szerintem Newton is valami egyszerűbb, a mindennapi élethez közelebb álló felfedezéssel vívta ki környezete elismerését.
Gravitáció? Uggyan...
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
