 | | Pogonyi Pál |
üzenőfala
képtára |
Úgy érzem, ideje néhány szót szólni magamról. 1955. Január 31.-én születtem, Egerben. Azóta is itt élek. Verseket 18 éves korom óta írok. 20 évesen, a katonaságnál, állam és rendszerellenes verseimért rendőrhatósági utolsó figyelmeztetést kaptam, ami azért volt furcsa, mert előtte semmilyen figyelmeztetésbe nem részesültem. De a két vallató- elhárítótiszt biztosított arról, hogy ezután sehol se fog megjelenni versem. Pár évig így is volt, de azért aztán lassan csak meg-megjelentem. Először az egri Népújságban, majd az Ifjúsági Magazinban és a Magyar Ifjúságban. 1984-től ’87-ig tagja voltam az egri Életjel irodalmi körnek, ahol olyan írótársaim-barátaim voltak, (a teljesség igénye nélkül) mint: Karácsondi Imre, Bányász István, Anga Mária. Ebben az időben jelentek meg verseim többek között a miskolci Napjainkban, a Tiszatájban, a Délszigetben, és több közös Antológiában.
Amikor első önálló kötetem összeállt, magánéleti (és mentális) okok miatt abbahagytam az írást, s megszakítottam minden kapcsolatomat az irodalmi élettel. Húsz évig a családomnak és a harcművészetnek éltem.
2003-tól kezdtem újra írni a Fullextra nevű Internetes irodalmi honlapon, annak inspiráló hatására.
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
¡ Egy rózsa viszontagságai
¡ Egymagam vagyok
¡ Tudom a sorsom
¡ Idõ
¡ Miért késnek a vonatok
¡ Lány növénybõl
 Az emberfiához
¡ Éjféli mutatók
¡ A köd
Apám
¡ "Egy talált tárgy megtisztítása"
¡ Az otthonmaradók nyugalmával...
¡ Ha közepes verseket...
¡ Igen, igen, rohanj
¡ Érzem ezt. (közérzeti rapszódia)
¡ A sivatagban
¡ Sem erdõ, sem pokol
¡ A Három Bölcs
¡ Egy öreg
¡ Álmaid alapkövébe ( három és fél éves fiamnak )
¡ Város az idõben
¡ Limerik
¡ 4 haiku
¡ Mikor gyermekként
Lézer
A DOKKON OLVASHATÓ PRÓZÁI
|
