A Három Bölcs
Ott, ahol a Himālāya
Isteneknek volt hazája
nagyon-nagyon régen egyszer
élt egy vén, bölcs jógi-mester
Boldizsár volt a tisztes neve
a Dharma legyen mindig vele
két társa: Menyhért és Gáspár
szintén két Bölcsesség-király
Hárman egyszer hírül vették
megszületett már a Csöppség
ki a Földre lejött végre
legyen Istennek testesülése
Nem járkál még, de gőgicsél
kis testét rejti jászol-mély
Barátaim, induljunk hát
betölteni a Remény vágyát
Boldizsár egy lóra kapott
Menyhért tevét, Gáspár jakot
faßolt hirtelen valahol
(épp nyitva volt egy akol)
Elindult hát a kis csapat
Napnyugta mutatta az utat
Menyhért a tevét noszogatta
hátul Gáspárt eb ugatta
Arra mentek, hol a Hegyek
lehajoltak egy lejtmenetnek
hol a meredély rétségre vált
a Három szépen leporoszkált
Hős Bhārāták népe élt itt
ihletvén ama Vjāsza-risit
hogy nagy művet hagyjon hátra
melynek címe: Māhābharāta
A Szent Gāngāhoz ím leértek
nyugovóra ekkor tértek
elefántormányon a Hold
midőn a Folyamba gyalogolt
Másnap reggel keltek útra
járóföldre Pátaliputra
a virágváros volt vala ott
mit Candragupta Gupta álmodott
Ma csak egy gödör: a Dicső Múlt
Kusumapuram oda hullt
Gáspár mikor fölé hajolt
jázmin-illatot szimatolt
Nem időztek hát túl sokat
a kecskebőr kulacsokat
megtöltvén, ügettek máris tova
merre integet a Szent Píppala
Bodh Gāyā e helység neve
a Teljességre Ébredés helye
Buddha urunk itt lett Bodhi
ama fa: a Sānyāk - Sāmbódhi
Hűs árnya alatt megpihentek
heverésztek majd egy hetet
Asvātthának nevezték e fákat:
mely alatt a lovak állnak
S mert gyomruk kordúlt nagyot
ekkor megették a jakot
parázsfán zsírcsepp sercegett
három vándor elszenderedett
Itt az idő, induljunk már -
másnap szólt így a Boldizsár
de metszünk elébb husángot
át kell szelnünk Kusánságot
Mer így nevezik most e földet
mely az egész Indus-völgyet
elfoglalja, tudom nektek fura
székvárosa: Purusapura
Középtáján mégis letértek
(vezette őket önös érdek?)
Boldizsár szólt: Most balra át
arra lehet az Ararát
Nézzük meg a hírhedt Bárkát
vagy legalább korhadt fáját
míg el nem tűnik kézen-közön
feledvén már mi volt: az Özön
Ám, érte őket meglepetés:
a mesebeli Bárka ép, és
jár is! Révhajónak befogták
a népek itt; az Albaniták
De még jó is, hogy így esett
a Három vett rá bérletet
Nem volt messze ide Pharis
a tengeren teremtek máris
Asia itt már csak felerész
Hőseink? Három, víg tengerész!
Menyhért mester állt a kormánynál
kurjongatott Trója romjánál
Bár úti céljuk volt a Szidon
Neptun kezében a szigony
lebökdöste Őket délre
Pelusium kikötőjébe
Tevére hát, ti Három Bátor
aztán el, el Arábiától
vágtassatok hamar Aelenába
oda vigyen a teve lába!
Itt már megpihenhettek végre
a tömjén- útnak ez a vége
innen tovább gyalog mentek
mint tudjuk már: mert siettek
Az út északnak kanyarodott:
egy kőbe vésett templom van ott
oszlopostul faragva a sziklába -
szerencsésen érkeztek Petrába
E helytől hétnapi járóföldre
már Jeruzsálem piactere
nyüzsög a tarka, sokféle nép
ha nem vigyázol, lábadra lép
Hát hőseink, mit csinálnak
ellen- állnak sodrásának?
Faggatják a koldust, a kofát
kérdezik a merrét, a hovát:
Hogy názáreti József merre
lakik? Arra? Erre? Na, most merre?
Egyik erre, másik arra mutogat
egyik sem tud bizonyosat
Végül aztán egy kisgyerek
úgy hatéves-forma lehetett
Gáspár köpenyét míg rázta
szepegve ezt magyarázta:
Apácskámat, ha keresitek
én szívesen elvezetlek
nem lakunk mi nagyon messze
csupán három háztömbnyire.
(Merthogy majd elfelejtettem azt:
olvasni e néhány szakaszt
pár perc csak, ám míg Ők ideértek
elköltöttek hat teljes évet.)
Istenfia, jónapot, jónapot
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
Szegények királya lettél
Kezdte Gáspár a mondókáját
Boldizsár meg a kobakját
fogta: Magasságos Teória!
Az egy másik história!
Menyhért szólt: ezt a szerencsét!
és összecsapta két tenyerét:
Nos, akkor mutasd meg merre
komoly beszédünk volna vele
Olvasóim eztán nem értik
faforgácsba hogy kerültek térdig?
a műhelyben minden faporos
éppen gyalult a jó iparos
Jákob fia József, jó napot!
Nyithatna kend itt ablakot
fűrészporral terhes a lég
a Bölcs Boldizsár én valék
Ők meg társam: Gáspár és Menyhért
eljöttünk ím a tenfiadért
ahogy már azt álmok útján
letárgyaltuk, ámde kurtán
Ah, Három Bölcs, hozott Isten
csüccsenjetek le már itten
szólt a mester, aztán legott
melegen vélük kezet fogott
Végre, végre, hogy megjöttetek
ti tudjátok, mért késtetek
ha jól emlékszem Betlehembe
volt az áldomás megbeszélve
No, igen így a Boldizsár
tudod József, nagy volt a sár
más is volt, spongyát rá vagy palást
kezdjük meg inkább a tárgyalást
Minthogy általunk azt tevéled
közölték már az álomképek
elvinnénk most fiad Lhāszába
a legeslegjobb iskolába
Ott tanulná meg a jógát
Shíva urunk hagyományát
mit tökélyre a Sziddhák vittek
kik Buddhával lényeg-egyek
A Mindentudás forrása Ők
pusztító és teremtő erők...
egyszóval tanulhat ott sokat
más ha nem, Ők autentikusak
Meg hát ott van az is, hogyan kell
gyógyítani kézrátéttel
vette magához Gáspár a szót:
s mi a legtitkosabb, a bardót
mely tudással a holttesteket
is akár életre lehelheted
igen, meg a tengert, a viharzót
néhány szóval elcsitíthatod
Az ám! Jóllakatni a Négyezret
szaporítván hét kenyeret
s azt a néhány döglött halat
Galilea hegye alatt
Jól van Menyhért, elhallgass már!
sziszegé mérgesen Boldizsár
(Ó, az ostobák! Még képesek
és elkotyogják a Végzetet)
Tudd meg József, bár jó a jóga
a lényeg a Törvény, a Dharma
mely a Minden alapzata
Létező célja és okozata
S mert fiad a Kiválasztott
kit az Úr nékünk maga adott
bárányaként, hogy ímé, tessék
a Dharma véle betöltessék
A Törvény, így Ő maga lészen
de, csak, ha már lesz teljes készen
ami, ugye időbe telik
igencsak, huszonhat esztendeig
Nohát, komák, Három Bölcsek-
szólt József , e sok beszédet
hallván ne tartsunk most szünetet?
és már nyit is üvegeket
Melyben jófajta borocska
őriződött Betlehem óta
Biztos, meg is éheztetek,
szelek szalonnát, kenyeret
Fogyasszátok egészséggel!
és már rakja is a mester
eléjük a satupadra -
Én, meg megyek fel a padra
Marim fent van, épp tereget
szólok néki, hogy megjöttetek
bár ez ügyet, ama álom óta
szóba hoztuk akár naponta
És a döntés is megszületett:
Iskola jó, gyerek mehet
úgyhogy nyugi, Három Bölcsek
megyek, jövök, egyetek
Tehát, rendben, minden jól van
egy tyúk kárált kint az ólban
majd az is elcsendesedett
a Három Bölcs némán evett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
