Mikor gyermekként





Mikor gyermekként a padlásra másztam
emlékszem nyár volt, de mégis fáztam
arcomra az éjszaka és a csillagok
ragadtak, mint nehéz, gyantás szagok.
Lábam évtizedes porban tiport
a rettegés egy fekete macska volt
mert féltem nagyon, hogy kikapok
moccantam, mint hálóján a pók.
De mégis előre a sok padlásszemét
között kilesni apám hernyó-tenyészetét
vitt a lábam félig öntudatlan
szívem kezemben, úgy csitítgattam.
Leguggoltam akkor a csönd méhébe
valami sárga gubózott a vérbe
és úgy éreztem sikoltva zuhanok
ágyamba, felébredek és meghalok.



                                                                      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Népújság, 1985