Kelj ki... (jav.)
Kelj ki kagylódból, nézd a világot,
Fű simogatja mindkét talpadat,
Felhők mosdatják pozsgás arcodat,
Mint gyermekkarok, fehérség ölel.
Szúrd le a botod, jelöld magadnak
A földdarabot, ami a tiéd.
Nem tudni hogyan, de kikel a mag,
S ott rejlik benned minden nemzedék.
Hazád terület, te pedig lélek,
S más lelkekben van igaz otthonod.
Velük vándor, nélkülük hazátlan:
Társad szemében a vigasztalás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-10-04 12:02:48
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-04 12:02:48
