Sem erdõ, sem pokol
Most, hogy életem feléhez értem
csak fél lábbal vagyok a létben
fél hőt érzek és fél fényt
s félig értem már az önkényt
Most, hogy életem fele mögöttem
úgy érzem megfeleződtem
fele annyi vér kering bennem
mint amennyivel születtem
Csikket szívok s csak levest eszem
most, hogy életem feléhez értem
testem a házfalakhoz lapul
és minden madár a földre hull
Most, hogy fele annyi az élet
lakásom is a félemelet
félig szeret engem az Isten
nagyobb úr nála a Nincsen
Most, hogy életem feléhez értem
feléd nyújtom a fél kezem
félig csont, félig bőr: félelem
most, hogy életem feléhez értem
Midőn életem feléhez értem
sem erdő köröttem, sem pokol előttem
félkezem zsebembe ragadt
egy fél Vergiliusom sem maradt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Antológia I. (Budapest, 2004)
Kiadó: www.fullextra.com
