Az emberfiához
Majd felnősz egyszer ugye
még remélhetem
majd beforr arcod
két sebhelye
majd egyszer gyermekké vénülsz
az idők spirálisában
leszel csapódó pisztolygolyó
a titkok falán
mint búgócsigát forgatod
a tér-idő kerekét
s megérted a nappalt
a sejtelmekkel terhes éjszakát
hogy mi a jó és a szép
s az örökkévalóság magzatát
a törvényt
egy kettévágott citrom fényében
majd mint édes cukrot
nyelved hegyére veszed
a jövőt
s mint vásott de okos kamasz
egy hullócsillag kormát
elmaszatolod arcodon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Életjel (Eger, 1986)
Kiadó: Fridél Lajos
