Éjféli mutatók

Rámmutat, vádol, írva V-ket s L-eket
emeli és letörli a lelkeket
ó milyen bonyolult az éjféli
mutatók koordinátarendszere
félelmes álombéli cselekvése
ahogy önnön halálát megéli
gyűlölet, szeretet, átlépi ezeket
átkongja a szavak üres termeit
véraláfutások ütései hullámokat
vet s dobál szememből sózsákokat
idegeimen futnak tova
mint villanyfényes fűzfa lombja
terülnek szorongó agyamra
szivárgó hang bongó lelkemig
elold és összeköt, málházza a mát
vonszolja percekig visszhang-uszályát
a Zérók ónperce elcsorog
fölsejlenek az ólom-pillanatok
holdezüst fénybe mártott mutatók:
az lehet, az lehet, hogy meghalok







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Tiszatáj, 1986