Biró Ármin
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2013.08.02 22:52 | Ármin -- re: meo | A szerelem mint olyan
|
Válasz erre
Előzmény | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A szerelem mint olyan
"Ármin,
jópofa ez a mondat, de kicsit túlzónak érzem az általánosítást. Van ilyen szerelem is, meg van olyan is, amiknek egyenesei már a végesben is találkoznak. Sőt, olyan is van, ami csak a végtelenben...
Pontosabb lenne valami ilyesmi:
Szerelmünk két párhuzamos futása a végtelen felé, melyben aztán nem találkoznak.
Vagy:
Van olyan szerelem, ami két párhuzamos futása a végtelen felé, melyben aztán nem találkoznak.
Az alapötlet viszont ütős, a szöveg kis pontosítást igényel."
Igazából több bejegyzést be akartam vágni, a Karaffa és köztem folyt dialógusból, ami arról szólt, hogy ki honnan hozza a "műveltségét" /"közhelyeit" és ez mire vezet, de ehelyett inkább nem érdekel a dolog :) Hogy versnek kevés? -persze. A legszebb az egészben, hogy mikor ezt a szart leírtam, kicsit megnyugtatott egy olyan időszakban mikor padlón voltam. Akkor lerágott csontnak éreztem-e? -nem. Foglalkoztatott-e? -nem. Csináljam bárhogy is, régebben hittem az írásban, vagy legalábbis nagyon akartam. Látni valakit, egyszerűen, mint önmagában lévő dolgot :) Milyen szép lenne megérezni a Másik pillanatát egy elcsépelt, elbaszott sorban is. Szép, olcsó világ lenne mi? :D Mindent egybevetve: jó hogy csak most olvastam ezt a véleményt, mert Akkor fájt volna, Most pedig pár perc, bár csinált, de móka volt | 12. 11. 10.
| 2012.11.26 13:47 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Op.25,No.05
|
| Válasz erre | "Meghúzva a késem"? Ajaj... Kemény menet lehetett. Sorry, de nyelvtani ás tárgyi hibák egy 8 és fél rövidsornyi versben... Nagyon gyenge. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Á | 9. 8. 7.
| 2012.09.03 00:53 | Ármin -- re: meo | A szerelem mint olyan
|
Válasz erre
Előzmény | Mátyás,
Értem amit mondasz. A második lehetőség annyira bátortalan hogy már inkább az elméleti igény általi preparátum, mintsem "jópofa mondat" vagy érzés.
Az én csalódottságom hogyan tudna nem általánosítás lenni, mikor az egész énem önmaga általánosításaként működik? Lényegében egyet tudnék veled érteni, ha boldog lennék. Akkor tudnám megütközés nélkül olvasni azt, hogy van szerelem "ami csak a végtelenben" találkozik. De az én mondatomban nem lehet, csak két párhuzamos van és a törekedés a végtelen felé és a csalódás amit még csak meg sem lehet élni igazán. | 6.
| 2012.09.02 13:05 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A szerelem mint olyan
|
| Válasz erre | Ármin,
jópofa ez a mondat, de kicsit túlzónak érzem az általánosítást. Van ilyen szerelem is, meg van olyan is, amiknek egyenesei már a végesben is találkoznak. Sőt, olyan is van, ami csak a végtelenben...
Pontosabb lenne valami ilyesmi:
Szerelmünk két párhuzamos futása a végtelen felé, melyben aztán nem találkoznak.
Vagy:
Van olyan szerelem, ami két párhuzamos futása a végtelen felé, melyben aztán nem találkoznak.
Az alapötlet viszont ütős, a szöveg kis pontosítást igényel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ármin | 5. 4. 3. 2.
| 2011.06.09 16:09 | Ármin -- re: meo | Kórház-idill
|
Válasz erre
Előzmény | Ha "véleményezés-kényszer" nélkül (értsd: nem kell "besorolnod") csupán azt érzed: "könnyű szépség", akkor ez a vers nem is akart többet. | 1.
| 2011.06.09 08:27 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Kórház-idill
|
| Válasz erre | Ármin, könnyű szépsége ellenére ez a vers elég közhelyes. Az utolsó sor ráadásul elég képzavaros, ugyanis a felszáradt könnycsepp éppen, hogy nincsen, akkor hogy lehetne "itt"? Persze valószínűleg éppen ezt akartad kifejezni ezzel, de ez így mégsem érvényes, mondhatnám úgy is, hogy túl kifejező így.
A második sor és az utolsó előtti sor szépek, igazi költészet, de az "elveszett fények" nagyon közhely, úgyszintén a "felszáradt könnycsepp" és az "elhagyott emlék". | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ármin | 0 |
|
