Kompromisszumok
Bölcsességet tanulok
(mert ilyen a lelkem),
S így tudom, hogy folytonos
Egyezségeink miatt sírni,
Zokogni, vagy ellenük forradalmat
Vívni ostoba tett.
De kérdem mégis:
E korban itt, mely később
Minden késeinél,
Hogy már az újat is temeti,
S hol oly mosódott minden mezsgye,
Hogy bűn s erény szerelemmel
Eggyé válik:
Hol a határ?
Hogy míg éltemet darabolom
S darabjait átadom, hogy holttá
Ne váljak: mit tegyek, hogy
Egyre fogyva
Mégis boldog legyek?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
