Szerelmem (javított)
Mindenedet nekem adtad, túl gyorsan, túl könnyen.
Majd még gyorsabban vetted el, könnyen kaptam szemem.
Most megint hallom a zenénk, szerinted kire gondolok én?
Tiszta fájdalom, tiszta elmúlás. Nem kellene egyedül lennem.
Mért nem vállalsz, ha szeretsz? Te gazdag akarsz lenni, nem szerelmes.
Így leszünk mi egyik sem, vannak viszont legdrágább emlékeim,
amit örökre magammal viszek, nem veheti el senki sem.
Zárásnak pont jó lesz. Villogott a boldogsággátló operációs hivatalban
a vörös lámpa, nézzétek, ezek itt boldogságra tőrnek,
mondták biztoskezű operátorok, aztán beavatkoztak
mindenünkbe, mi meg itt voltunk lent a pokolban védtelen.
Szíven szúrt egy körző, levágta fejem egy szegmens.
Pislogott elégedetten a piramis csúcsán a szem.
Úgyis zuhanni születtünk, balladát kreálni, édes fájdalmat.
Lezuhanni, mondom, hogy felpattanjunk a fenevadtalanságba,
szerelmem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-15 08:59:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-15 08:59:01
