Et incarnatus est
Nem számít már, ha végtelenbe
vész el, mit annyi létbe vetni,
mint mérték híján bár szeretni:
határ szabasson testtelenre.
Nincs színe, mélye, s törve rendbe
nem formálhatja senki, semmi;
mert sejtelem csak felnevelni,
s csak visszfény zárni árva testbe.
Lett. Törvény gátja nem keríti.
Nincs. Forma létre nem tagadja.
Nem tudtam én se versbe írni,
s nem tudom szabni árny-alakra.
Teljessé testesült hiánya
vagyok már életemre tárva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
