Útban a legenda felé
Por, szivárvány,
teve-hiány,
nincs egy fűszál,
mely biztatna:
van feltámadás.
Sugarak szúrnak
hátba, mint áldozat-vadat -
nem kétséges: egyedül vagyok
most, hogy végső célom
felé araszolgatok.
Talán jó lenne
s időmből is tellne,
mint óegyiptomi,
nem-jellel ellátni,
ködbe veszejteni minden bűnömet.
De marad még mindig a legenda,
(örökzöld elvarratlan szál)
énekemmel rázom fel halottaiból
az ember fiát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -,
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2016-02-10 10:54:05
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-10 10:54:05
