Látni és láttatni

Mire képtelen voltam önmagamban:
átlátni mélyem s roppant titkaim,
elvégezték azt ihlett álmaim,
közölve csodád híven, több alakban.

Általad ragyog fel tagadhatatlan
szenny és szorongás lelkem bugyrain,
s minden sugaram, kéjem s kínjaim
visszfény, mely rád utal cáfolhatatlan.

Lásd meg fényeid: lelkem mutatják,
füröszd meg magad önnön sugaradban,
meglátva engem is már önmagadban;

hisz tükreink egyre azt kutatják:
kik ők, s miféle titkos lény a Másik,
ki bensejükbe lát s láttat - halálig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.