Rettenetes év
Közben szemünkről lehull a hályog,
könyvek görbült gerincén látjuk
az írót, s mint varangyot,
legszívesebben kihajítanánk az ablakon.
Égetnek dedikációk, kézfogások,
az igazság épp szökésben van,
bújtatják előlünk, szívhatjuk
a lapok közül szivárgó dohszagot.
Elveszek belőle, és hozzáadok, de
így se értem, mert semmi sincs külön,
minden történet összebilincselődött,
íróolvasók, tartótisztek és ügynökök.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
