A bári öregek

ki–be mászkálnak házakból
totyognak udvarokon
javarészt nőket látni
(a férfiak korán halnak)
sovány macskák ülnek lábuknál
mindenki elhízik és daueroltat
és praktikus sportruházatot hord
ezredvégi zizegő népviselet

én rendszeresen lekésem buszom
mely a távoli városba vinne vissza
így sokszor ücsörgök a megállóban
az idő légypapírjára ragadva
nézem a mászkálást és totyogást
a hízást és daueroltatást
a sovány macskák délelőtti sziesztáját
és nem hiszek a kétéves menetrendnek

kortársaim öreg nyugati autókkal járnak
és nem a messzi városban laknak
ezért nem szoktak a megállóban ücsörögni
inkább híznak hordva sportos népviseletet
és apró totyogó gyerekeket is nemzenek
kikből szintén mászkáló bári öregek lesznek
kölcsönösen szánakozunk egymáson
meggyőződve a másik fél tévedéséről

én szeretek élni
de nem igazán megy nekem
a szerepre nem érek meg
és nagy kort sem valószínűleg
nem leszek bári öreg
a baj csak az hogy mostanában
egyre többet gondolok
azokra a bizonyos sovány macskákra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉLET ÉS IRODALOM, 1999