Ne fájjon végre semmi

Mit kéne tenni-venni,
ne fájjon végre semmi,
ne cikázzon az áram
térdemben és bokában,
és minden mozdulatban,
ezer és egy alakban,
előre várhatóan,
váratlanul a jóban,
bánatban és örömben,
ne kenjem szét a könnyem
titkolni, hogy sajog már
napfényben, csillagoknál,
hétköznap és vasárnap,
mikor templomba járnak,
gyászban és szerelemben,
egyedül, elveszetten,
szeretteim körében,
vacogva, vaksötétben,
ezerszer megszületve,
feljutva fellegekbe,
repülve, mint az álom…?!
Ne kelljen kitalálnom,
milyen, ha nem fáj semmi,
önfeledten szeretni!
Ismét reménykedhessek,
akár kétségbe essek,
mi lesz, ha nem fog fájni -,
hogy fogom kitalálni?!

Ám a pillanat nem vár.
Még nincsen kész a leltár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-12 08:05:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-12 08:05:00