Búcsú égkék szemedtől

Egyetlen szavaddal, ha megbántasz, pokol.
Szemembe, ha mélyen nézel, nincs gondom.
Mennyország az élet, ha szép szavad ér.
Ha gonosz vagy, a föld magmája elvetél.

Nem tudok sírni, de ural a melankólia.
Rám tör - ha látom búcsúzó szemed - a letargia.
Ó, édes mámor miért nem jön már felém?
Miért ilyen fájón vigadó e haldokló lét?

Tíz perc van vissza, s mindjárt mennem kell.
Búcsú-szememmel szemed gondtalan felel.
Neked nem fáj, hiszen nem érzel semmit.
Nekem olyan, mint válás, mint elvesztett hit.

Sírni nem tudok, pedig könnyeket ér.
Szívem fáj, szúr, tüdőm cigit kérne még.
Nem látod, hogy rád nézek, s belül ordít lelkem.
Te vagy múzsám, értelme az életnek, reményem.

Nem tudok sírni, pedig kéne nagyon.
Nem használ kiáltás, sem száz durva pogó.
Nem használ semmi koncert, dühös vagyok.
S legbelül - mélyen belül - néked ordítok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 16:38:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 16:38:41