NAPLÓK: világbaordítási kényszer
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 08:04 Összes olvasás: 11918| 1. | [tulajdonos]: első netes naplóbejegyzésem | 2007-09-30 02:37 |
Most írom életem első netes naplóbejegyzését, és közben a kedvenc költőm olvassa fel a versét, hallom a hangszóróból recsegő hangját, és teljes katarzis. Végre beleordíthatok a világba majdnem teljesen felelősségmentesen. És már az ordíthatnékom is alábbhagyott. Megértem a blogosokat.
Kevésbé érzem magam egyedül, ha egy beszélgetést hallgatok még így neten keresztül is. Mert nem várhatom el, hogy valaki mindig fogja a kezem. Néha a barátok elmennek bulizni, és én itthon maradok, de még nem is hívtak, és ez fáj, de akkor sem mentem volna. És ezt ők is tudják, de azért egy egyszerű gesztus jól esett volna. Gesztusokon tartom fenn magam. Cigi és gesztusok. Más már nem is kell a boldogságomhoz? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
