NAPLÓK: törmelék
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 17:47 Összes olvasás: 25302| 198. | [tulajdonos]: kisvárosi erkölcsök | 2022-02-10 14:26 |
Kistanári, kolléganők az asztal körül, ki eszik, ki javít, ki csak beszélget. Idősebbek, fiatalok vegyest. B-től kéne vmit kérdezzek, azért lépek oda, de várnom kell, mert nem figyel rám. A szó meg folyik. Nem akarom hallani, h miről, mert a társaság zöme nem jó emberem, nem akarok semmi újabb dologra rájönni velük kapcsolatban. De annyit kell várnom, h csak eljut a tudatomig, h miről beszélnek.
Az iskola egykori legendás tanárairól folyik a szó.
"X. néni meg úgy ütötte (kit? Mit?) a favonalzóval, h eltört."
"Röpködtek a pofonok bizony. "
"Mert akkor még ...durr egy pofon!"
Végül az a fiatal magyartanárnő, aki mkit kibeszél a háta mögött beleértve a saját barátait is, így összegez: "Akkor még volt szigor."
Ami feltűnik akaratom ellenére, az a hangszín, ahogyan ezekről szó van. Nem az elborzadás hangján szólnak ezek a mondatok. Inkább az elismerésén. A gyerekverő pedagógusok mint héroszok magasodnak az asztal fölött. Eszembe jutnak a helybéli sarki bolt eladói, ahogy megtárgyalták, kit milyen módon vert és testi fenyített az apja ("Az én apám négy nadrágszíjat elszaggatott a hátamon. Négyet!"). Ők is arra a konklúzióra jutottak, h azok voltak a régi szép idők, mert akkor a felnőttek még tudtak erősek lenni a gyerekekkel.
Azoknak az eladóknak érettségijük sincs, de munkatársaim a csúcsértelmiséget jelentik helyben. Az attitűd ugyanaz. Az erőszak ösztönös tisztelete. Az erős az, aki bánt. Aki mer bántani.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
