NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-12 02:43 Összes olvasás: 150746Olvasói hozzászólások nélkül| 979. | Vati: re: Mars, Csak rózsát ne! | 2018-03-08 17:50 | Köszönöm mindkettőtöknek, hogy minden gúny, lesajnálás és humor nélkül válaszoltatok intimitásaimat feltáró irodalmi jegyzetemre. A gúny, lesajnálás és humor felsorolásból egyet tetszés szerint kihúzhattok, mivel csak bőséges szókincsem reprezentálása végett került oda az harmadik, amely nemtetszésetek éppen kiváltja.
Időközben túlestem a virág átadásán, csak láttátok volna, hogy ragyogott a szeme. Majd kedvesen nézett rám és megkérdezte:
-Ugye nem fogod elfelejteni?
-Mit? -kérdeztem vissza.
-Hát az ajándékot,- válaszolt.
-De hiszen most adtam oda. Jeges, hideg esőben mentem el a kocsiig, még az ablaktörlő motorját is a második fokozatra kellett kapcsolnom. Csak úgy fütyült a szél kint. Igazi vihar volt, lehet, hogy este benne lesz a híradóban- mondtam. -Megszenvedtem ezért a virágért, nem gondolod?
-Meg is köszöntem,- válaszolta, -és újból nagyon kedvesen nézett rám. Csak attól félek, hogy el fogod felejteni,- fűzte tovább, -hogy ma ismerkedtünk meg. És pontosan egy év múlva lesz megismerkedésünk első évfordulója, amire ajándékot illene kapnom. Számítok rá, és arra is, hogy előtte tanácstalan leszel és megkérded majd, hogy mit szeretnék,-fejezte be.
Én meg csak álltam ott megszégyenülve. Tudtam, hogy el fogom felejteni és hogy majd háromszázötvenhat nap után, már nem fog ilyen kedvesen nézni. Valamint megértettem, hogy Miklós smúzolása is csak egy pótcselekvés volt, és hogy Gyuri válaszában miért igyekezett annyira a tudatalattimba beépíteni a rózsa töviseit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
