DOKK

NAPLÓK: Bak Rita naplója
Legutóbbi olvasó: 2023-12-01 12:47 Összes olvasás: 574

1.	[tulajdonos]: Hámori Attila Költői esszé Bor	2023-03-22 19:45
Költői esszé Bordy Margit képéről Az a megmutatkozásunk, kifejtésünk, kijelentésünk hitelesen érvényt szerző, amely mögül nem lehet elbeszélni máshová, mert az archetípus, az idea és az ember a saját szándékával, önként felvállalt elhivatottság szinkron ténylegetíssel van; így az átfedés teljessége okán azonos EGÉSZKÉNT hat, mint megmutatkozás, kifejtés, kijelentés, bármikor. A kép többrétegű jelentéstartamot hordoz magában, ezért széles horizontú megközekítést igényel érdemleges láttatása: Az emberi józan ész határait meghaladja a hermészi attribútum kérdésköre. A lelkek alvilági kísérője és az istenek hírt adó követe az emberi leleményességekkel szemben semleges álláspontot képviselt. A hübrisz, mint moratórium az ő esetében méltányossági alapon kiiktatódik. Az ember talemtuma a lényegi szempont. Ez szinte már keresztényi attitűd. Nem a kérjetek és adatik vonatkozásában, hanem a hit cselekedetek által nyer valóságot, és ennél tovább menve, a girás példázat elvi felmutatásának miértje szerint. Hermész ad mentesítő felvilágosítást Odüsszeusznak, hogy ne a kirkéi realitás kikerülhetetlen, tagadhatatlan jelenlétének passzív elszenvedője, hanem az isteni szféra bizonyságtételét őrizően emberi mivoltában is ura legyen. Hermész világa a képzőművészetet illetően, a tárgyak élettel áttranszformált minőségét jelöli, jelzi, adaptálja. A mozdulatlanság illuzorikus tényét íratja velünk fölül. Ontológiai eksztázis? Kimondható ez az akotás láttán. Mozdulatlan szentély a mélység és magasság találkozása. Nem vet ki vámot erre az idő. Az alkalmak elbitangolt csöndjei letérdepelnek. A színek farsangja nektárrá elegyülten párálló végül, és úgy szép ez, mint az alkonyi hangulat az emberben. Békességes, rezignált örömtől várandós est előzetes. Ám forgassuk vissza egy bizonyos tartományig, addig, ahol Bordy Margit képén érzékelhető, kitapintható realitás. Miről beszélnek a színek? A szemlélő élet-igazságért folytatott harcai, az istenes szféra keresésével eltöltött idő, az ajándékba kapott talentumok, közösen adhatnak választ. Vannak hagyomány által megőrzött bölcs könyvek tapasztalati leírással és tényszerű közlésekkel. Ne válasszuk ezt a könnyítést. Én vagyok itt és most, aki szemlélődik, figyel, elemzi a merész kontrasztosságot. A kék alapvetően az égre utal, a zöld a természet élettel telt lobogására, ám a szerencsét hozó jádekőre is. A kék és a zöld egyszerre és egymásba úszva. Mit akar, mit kér számon, miről tesz panaszt a festő? A sárga is egyszerre mutat, tendál az arany felé és a végletesen halott sivatagi homok sárgája felé, mely csaknem a szürkébe zuhan. A kenyér az asztalon, szokatlanul nyers valóságában.Héja barna és bordó közötti átmeneti szín történés. Nem olyan ez a kenyér, mint amelyet megszegnek a következő percek valamelyikén. Inkább kővé válik majd? Itt megint szükséges Hermészre visszautalnunk. Hermész neve a herma szóból származik, e szó jelentése: kődarab. A színeknek önmozgásuk van a festményen. Ez a csendélet dinamikája, beszéde. Az aszal másik oldalánál fent mi is az? Fehér, és kék, mely beleforog a zöldbe. Forog. Az ég kék, igen, a hagyományos kékítő, mely József Attila anya-versében is helyet kapott, tisztít... A sárga a fény, a teremtői termékenység és életszikrákat nélkülöző homokszemek sárgája egyszersmind. A zöld, amint fentebb már említettük, a természet jelenvalósága, de bizonyos esetekben olyan bánat interpretálására is segédeszköz, mely kivédhetetlen drámai történések kísérője. A kehely a várakozás szikráit gyűjti magába a sodrattatások ellenében. Csendek elegyét hordja ki és formálja kozmikus léptékű jelmagyarázattá, úgy ahogy benned megokolt. Kör alakú pereme a visszahanyatlások ellen nyújt menedéket, hiszen statikusan bizza rád a jelenlét esszencilatását, a párlatot, mely megoltalmaz a létezési körforgás tehetetlenségi vonzataitól. A kenyér látványa azt sejtetei, hogy Isten tenyerén bármikor elidőzhetünk. Boldog aki enni kér a búzamagokból őrölt liszt kenyérré szépült valójából, és éjszaka is a Nap zarándoka és hírvivője. Esett már szó a kékítőről. Kékítőt old az ember fia, mi mindannyian, a kehely és a kenyér vendégvárásának, ha eleget tettünk. Szívünkben az artézi kutak vize is borrá változik át, és másként látunk. Kék metanoia száll föl, hogy az Isten értsen, ha megszólítom. Nélküle kőbe zárt sóhajtás bármely beszéd. A kehely egyszersmind a szenvedés, a halált okozó méreg és a megigazulást, megdicsőülést segítő ital edénye, ám rejtett formában a kráter szó egészen drámai minőségeit is jelenvalóvá invitálja. Mintegy lelassult kataklizma, végtelenített mozdulatlan mozdulat, csend folytonássággal tárgyiasultan. Tűzhányó, alvó, ám bármikor szikrákat szórni képes, felforrósodott, emberi léptékkel kibírhatatlan hőfokú anyagát árvízszerű kíméletlenséggel buzogtató, hömpölygető istentelen rontóerejű végzetet beteljesítő hóhér. A kráter szó eredendően borkeverő edényt is jelent. Jézus Nagycsütörtök napján, mint örök igazodási misztérium, bort töltött kráterbe, a serleggé nemesült edényt így mutatta fel tanítványai, a kiválasztott tizenkét apostol jelölt előtt. Megidéződik a kupa szó is, mely szoros összefüggésben áll a kehellyel. Mindkettő beszédes tartalmat hordoz a magyar nyelvben. A kupa a fej szinonímája, a kehely pedig asszociációs lehetőséget ad a kegyhely kifejezés előtérbe hozására. A kupa, mint fej(koponya) a korona csakra jelölője. Igen, az ember tűz és víz egyszerre, jut eszembe Andrej Tarkovszkij Nosztalgia című filmjének megrázó jelenete, amelyben a mentális egyensúlyt kereső főhős égő gyertyát visz a vízben, hogy a tudat kifordulása ebben a fonák helyzetben ontológiai igazság hírvivőjeként láttassa a világ örökös térdre roskadásának olyannyira domináns okát. Bordy Margit festményén ez úgy van jelen, mint a kegyelem általi jóvátétel. Csendélet. A hangsúly az esztétikum minőségi bizonyságtételét ajándékozza. Szelíden von bele minket, szemlélőket is az örök történetbe, a titánok felett győzelmet aratott harmónia uralmi szférájában lakozunk, allegóriás, szimbolikus ügyelőnk a görög mitológiából ismert Apolló, hiszen az idő minden kultúrrétege egyszersmind jelenlét hordozó. Bármennyire is pusztán átmenetileg interpretálja Isten országának nyugalmát halandó jövevény, nevezetesen: talantumai gyarapításáért elhivatott lényünket; az emberi megmutatkozás színhelyén. Küldetés ez, keskeny út, szűk kapu, és majd a Mennyei Jeruzsálem kútjánál oroszlán is egyszarvú is várakozik, és élő lesz a víz. A tárgyak egyszerre vannak jelen a profán és a szakrális erőterében. A látható kehely, mint tárgy egy csendélet képen, profán, ám a fénnyel való találkozás a fényhiányok takarója és a szín üzenete átvezet bennünket a szakralitás világába. Önmagában is elbeszélő e tárgy, utal a szertartásokban betöltött szerepre. A keresztény kultúrkör szellemiségében jártas, a borral teletöltött kehelyre úgy tekint, mint Krisztus vérének befogadó hordozójára. "Ez az én vérem kelyhe, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." Így jegyezték le az evangéliumokban, és ez hangzik el a katolikus miséken. Bordy Margit képének súlypontja pedig a kenyér kőszerű ábrázolásában ténylegesül. Maga a festmény, mint az alkotó munkálkodással valóra vált emberi kiemelés Rilke Kilencedik elégiáját juttatja eszünkbe, az elégia ide vonatkozó részletét arról, hogy ebben a látható, emocionálisan érzékelhető földi világban mi a szerepünk, vagy ha úgy tetszik, küldetésünk. "Éppen ezért azt tárd ki elébe, mi nemzedékeken át alakulva kézügyünkbe esik, a mienk, s ott él a szemünkben. Mondd a dolgokat el. S Ő úgy áll meg elnémultan majd, mint ahogy te álltál Rómában a kötelest nézvén és azt a fazekast ott messze, a nílusi parton. Tárd ki elé: mily ártatlan, boldog, s a miénk egy tárgy is, és hogy a sírás is, panaszunk, tisztára válik, alak lesz, szolgai tárgy, vagy tárgyba hal át - és odaát, túl, boldogan száll el, hegedűhang. - És ez a sok tárgy, mind a múltból élve megérti, hogy Te dicséred őket, ők a mulandók, a legmúlóbbra: ránk a mentendőt bízzák. És akaratuk ez: a szívünkben - a láthatatlanban - formáljuk őket át mibelénk - ó, végtelenül! - akárkik volnánk is mi a végén. S nem ezt akarod-é, Föld? azt, hogy Újraszüless bennünk immár láthatatlanul? - Nem álmod-e az, hogy egyszer láthatatlan légy? Ó Föld: nem látható már?! Sürgető feladatod nem az átlényegülés-e? Kedvesem, Föld, én ezt akarom. Ó, már hidd el, nem kell több tavaszod, hogy megnyerj, egy csak, már egy is elég, ettől is túlárad a vérem. Névtelen elszánás köti régtől a létem Hozzád. Néked volt mindig igazad, s a Te szent leleményed még a halál is, a meghitt. Lásd, élek még. És miből? A gyermekkor s a jövő sem lesz kevesebb... Szívemben árad a sok fakadó lét, s felszökken özönnel." (Szabó Ede fordítása) Rilke költői aspektusát más szemszögből nézhetjük egy kortárs alkotó versének segítségével. Ebben a versben aposteriori benne rejlik a Kilencedik elégia mondandójának előfeltételezése. Kulin Borbála: MÁSIK FOLYÓ talán van valami az Amazonas alatt négyezer méteter mélyen sötét és hideg kőzetek présébeneb kapaszkodik az óceán felé talán maradt valami óceán, ami felé ömlik lomhán követi a madaraktól hangos az élet pompájával teli felszín nagy áramlását mélyebb az óceánnál és a mélyek úgy hisszük mindent elfelejtenek hogy megfulladnak bennük a színek és elsüllyednek bennük a szavak nyögések sikolyok fülbe sóhajtott vallomások mert hallgatagok sötét hideg kőzetek présében kapaszkodnak az élőkkel egy irányba nem tudom hová sodorjon ami ráér ami nem buja ami nem színes aminek hangja sincs ami szenvtelenebb és lassabb mint egy gleccser mélyre menekült lassú sötét hideg áram akár nagy szerelmek árnyéka ez a halálnál is lassabb másik folyó Nagy szerelmek árnyéka. Bordy Margit képének bal oldalán két árnyék kúszik. A halálnál is lassabb másik folyóra utalhat a forgásban lévö alakzat középütt az előtérben. Néma eksztázis ez, csillapíthatatlan mozgási kényszer, amely a szemünk láttára megtörténik. Kezdetben volt az Ige, az Ige adott formákat, ám Bábel kataklizmája óta a csend, ami többet mondhat, a formák, amik többlettel gazdagítják a késztetést. Csendélet Bordy Margit alkotása. Mindkettő, csend is és élet is, megvalósulás.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!