NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 13:53 Összes olvasás: 150320Olvasói hozzászólások nélkül| 772. | Vati: befejez? | Misinszki Hanna: a szent és a profán | 2017-10-03 09:13 | Kedves Hanna és Miklós!
Nem a régebbi (pár héttel előbbi) beszélgetésünk folytatása volt a –szent esetek- c. beírásom, hanem ténylegesen egy rádióműsor akasztott ki. Miklóstól pedig (lustaságomat leplezve) egy kevés etimológiát vártam, mivel kedvelem a szófejtéseit. Én időközben, láthatóan végére értem a felháborodásomnak, azzal a konklúzióval, hogy ott a rádióműsorban felelőtlenül és túlzott mennyiségben lett használva a kifejezés, van ilyen, hiszen ez nem tudományos műsor volt. Bár most utólag, ha belegondolok, már csak a szóhasználat mennyiségét illetően érzek túlzásokat, mivel a szent kifejezés egyik lehetséges értelmezése szerint, az egész Isten által teremtett világ szent, beleértve minden teremtményt, személyit és tárgyit. Kivéve az eretnekeket.
Megköszönve Hanna helyreigazításait (pl. valóban nem keresztény vallások, hanem keresztény felekezetek), azért szeretném leszögezni, hogy mi volt az eredeti kérdésem:
„Miklós, Te az ilyen dolgoknak mestere vagy. Magyarázd el nekem, hogy végül is mit takar a SZENT kifejezésünk. Kétségbe vagyok esve, egyáltalán van-e „VILÁGI” jelentése?” (vagyis van-e jelentése a szakrálistól eltávolodva, azokban az értelmezésekben, ahogyan a köznapi nyelvezetben használjuk)
Nagyon jó lett volna, ha Hanna a teológia tudományának az adott kifejezésre vonatkozó -terminus technikus-át egyszerűen bemásolta volna. Azonban ezt nem tehette meg, mivel a teológia tudománya fejlődő és változó tudomány, tehát, kénytelen tudomásul venni, hogy a kifejezés adott szakrális tartalma is változásokon esett át korról-korra. Ezek szerint beszélhetünk a kifejezés használatáról és értelmezéséről az ószövetség alapján, majd kiegészült és megváltozott tartalmakkal az újszövetségre támaszkodva, beszélhetünk a reformkor előtti és utáni értelmezésekről, és beszélhetünk az egyes vallási tanokkal és értelmezésekkel foglalkozó személyek nagyobb ismertségre és rangra emelkedett értelmezéseiről. De beszélhetnénk akár a kifejezés szűkebb értelemben vett etimológiájáról is.
Hanna szerint:
„A szent szónak is megvan a maga jelentése, a zavart az okozhatja, hogy a szakralitás körébe tartozó kifejezésnek a profán világában hiába keresünk jelentést. Persze, átkerült a profán beszédbe (az szent... vagy: ez és ez a dolog számomra szent), így nem csoda, ha sokan csak egy jelentésevesztett, üres kifejezésként tartják számon.”
Az én véleményem szerint ez a kifejezés mindig is (korokra gondolok) része volt a közbeszédnek. Sőt, ha hihetünk a szakértőknek, akkor több vallás is használja a kifejezést. És felmerül bennem a kérdés, hogy a szent kifejezés pontosan azért lett jelentésevesztett és üres, mivel a szakrális jelentése is folyamatosan változott, (akár történelmileg, akár a különböző vallások értelmezése szerint) amely változásokat a köznapi beszéd egyszerűen már képtelen volt értelmezni és követni, majd beilleszteni a szó használatába?
Én most eddig tudtam eljutni. Egy kérdésig, de ha leszedem a mondat végéről a kérdőjelet, akkor talán egy válaszig. Köszönöm mindkettőtöknek, hogy időt fordítottatok rám.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
