Kevés naplóba nézek bele, talán 2-3 naplót követek figyelemmel, egyik a weinbergeré. Érdeklődéssel olvastam a Vati és W. közti beszélgetést, és hozzáfűznék pár gondolatot, ha nem bánjátok. Ami az olvasás után rögtön eszembe jutott, az az volt, hogy a teológia tudomány, és így megvannak a maga terminus technikus-ai. Azaz, némi ismeret nélkül nehéz megérteni a legalapvetőbb összefüggéseket is.
A szent szónak is megvan a maga jelentése, a zavart az okozhatja, hogy a szakralitás körébe tartozó kifejezésnek a profán világában hiába keresünk jelentést. Persze, átkerült a profán beszédbe (az szent... vagy: ez és ez a dolog számomra szent), így nem csoda, ha sokan csak egy jelentésevesztett, üres kifejezésként tartják számon.
Lehet, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már említve lett: nincsenek keresztény vallások. Keresztény vallás van, és azon belül különböző felekezetek. Bevallom, én katolikus keresztényként, az elmúlt 10 évben nem hallottam annyiszor a szent szót, mint Vati abban a behatárolni sem tudom, milyen vallású műsorban, ahol szent istenekről beszéltek. (Valószínűleg valamilyen politeista félóra lehetett, vagy Vati tényleg csak fél füllel hallgatott.:) Szent város van, ami Jeruzsálem, de sem szent folyókat, sem völgyeket nem hallottam soha. Szentek ereklyéiről lehetett szó, nem pedig szent ereklyékről.
De térjünk rá a szent szó jelentésére, amelynek jelentése nem változott az évszázadok alatt (azt hiszem ezt weinberger írta), bár mivel e vonatkozásban „vallások” több ágra szakadásáról ír, megint nem tudom, hogy keresztény és más vallások esetéről ír, vagy keresztény felekezetekről. Az viszont igaz, hogy a szó a „természetes” szakrális közegéből átkerült a köznapi beszédbe is. A szent szót elsősorban Istenre alkalmazzuk, így a tökéletes jelentéssel bír. Másrészt alkalmazzuk a profán világból kiszakított, Istennek szentelt személyekre és tárgyakra. Így már nem a „tökéletes” a jelentése, hanem az „Istené” vagy „Istennek szentelt”. Így lehet hely, idő és ember is szent, azaz egyedül Istennek szentelt. (Szent Pál az Újszövetségben szenteknek nevezi az akkori gyülekezetek tagjait. Korántsem tökéletességük miatt, hanem mert azok Istenhez tartoznak.) Más a Katolikus Egyház által kanonizált boldogok vagy szentek esete, akikről egy hosszú és bonyodalmas eljárás után jelenti ki az egyház, hogy hősi fokban gyakorolták az erényeket. (Nem tudom, kedves Vati, te milyen szenteket ismersz, de uralkodó szentekből kb. 4-5 ismerek, papokból egy kicsit többet, de ennél hidd el, szélesebb a paletta foglalkozás terén is.) A felszentelés, azaz pappá szentelés köszönő viszonyban sincs a szentté avatással, ugyanis az előbbi egy szentség, azaz sacramentum, az utóbbi viszont nem az, erről már írtam, hogy mi.
„Néha azt hiszem, hogy kapcsolata van a kifejezésnek az emberi jóssággal, az emberi áldozatvállalással, kitartással, könyörületességgel, adakozással, humánummal, vértanú életmóddal, azután meg még jobban nem értem, mivel a valós szentek között mindig találok kivételeket, még talán olyat is, amelyikre az előbbi szép felsorolás egyetlen vonzata sem állt fenn.”-
Megkérhetlek, hogy írj néhány példát? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy kikre gondolhatsz. Néhány szentnél-ez konkrétan 2 én se értem, hogy hogy lett az, de azért hidd el, ha egy kicsit beleásod magad a témába, nem ez a jellemző.
„ hiszen tudósok, zeneszerzők, irodalmi nagyságok, háborús helyzetekben kiemelkedő emberséget és segítőkészséget felmutató magatartásformák mögött álló lelkek, testek és személyek, tudomásom szerint nem szoktak szentté válni az elmúlt párszáz évben.”
Mivel a szentté avatás során nem a zenei-és irodalmi tehetséget honorálják, bizony nem. Bár hívő alkotókat többet is ismerünk, pl. Bach. (Mondjuk a művészekkel a világ is elég mostohán bánik, többüket csak haláluk után „sztárolják”, addig élnek a nagy nyomorban.)
A háborús helyzetekben helytállókról szerintem csak nem tájékozódtál: Salkaházi Sára, Maximilien Kolbe, Kriszten Rafael (bár neki csak úton van a boldoggáavatás), Apor Vilmos, hogy csak pár nevet említsek Közép-Európából, akiknek boldoggá- vagy szentté avatásuk megtörtént. (Jelzem, ennél jóval több van, most kapásból, utánanézés nélkül ennyi ment, nem írom le kinek-kinek a történetét, a google segít annak, aki kíváncsi.)
Ezek az utóbbi hozzáfűzések nem tartoznak szorosan a tárgyhoz, de mivel írtál róla, én is írtam. Gondolom, nem bánjátok kéretlen olvasói bejegyzésemet.
Akit érdekel a téma, ajánlom Eliade A szent és a profán című könyvét. |
