NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 01:49 Összes olvasás: 150538Olvasói hozzászólások nélkül| 105. | kz: kiadás, kiadás | 2012-03-04 19:03 | Írnék egy keveset a saját tapasztalatomról a témában. Jó pár éve már, hogy írtam egy regényt, amivel megkerestem több kiadót is. Az egyik kiadó adott elsőre egy jó kritikát, ugyanakkor nem vállalta fel a könyvet, mert hozzátette, hogy stílusa miatt csak szűk olvasói réteget vonzana. Mindenesetre a tanácsukra próbálkoztam máshol, pár évet eltöltöttem ezzel a kiadó keresgetéssel, és közben rengeteg olyan magánkiadási ajánlatot kaptam, amit két okból mindig elutasítottam. (Ezalatt az olyan kiadóktól érkező ajánlatokat értem, ahol a költségeket - nyomtatás, korrektúrázás, stb. mind nekem kellett volna állnom ilyen vagy olyan formában.)
Egyrészt nem olcsó mulatság, én pedig nem kívántam pénzt fektetni bele, mert tudtam, hogy nem térülne meg, másrészt pedig annyira azért nem vagyok magabiztos, hogy ilyen szinten finanszírozgassam magam (volt ahol 600 000 forint lett volna ez az összeg, bár azért a legtöbb helyen ennél kevesebb lett volna). A másik dolog, ami zavart a magánkiadásban, hogy nincs szűrő, úgy gondoltam, már az is sokat nyom presztízsben, hogy van-e egy kiadó, ami felvállalja az írást, ha nincs, az azt az üzenetet hordozná, hogy csak a szerző nyomatja jóhiszeműen.
A végén igen szerencsésen oldódott meg a dolog. Sok év után nyertem a regénnyel egy pályázaton, ez is adott némi biztatást, hogy csak kezdhetek valamit az ekkora már majdnem elfelejtett írással. A nyeremény az lett volna, hogy megjelenik a regény egy vaskos antológiában, más írásokkal együtt, de én jobban szerettem volna önálló könyvként viszontlátni. (Ennél a pontnál talán rám lehet fogni, hogy némiképp önző voltam.) Megkerestem tehát még egy kiadót, ami egyébként magánkiadások technikai megoldásával és saját kiadványokkal egyaránt foglalkozik, és a kiadó értékesnek találta a regényt, ezért felvállalta a saját nevével. A másik érdekesség, hogy nem hagyományos kiadásban jelentették meg, azaz nem gyártottak le belőle x példányt, hanem a Magyarországon még viszonylag új POD (Print on Demand) kiadási eljárással jelent meg. Ez röviden a következőt jelenti: a könyv tördelt anyagát a saját nyomdájuk digitálisan tárolja. A könyvet interneten lehet megrendelni, ha érkezik egy rendelés, a nyomda legyártja az 1 db könyvet és kipostázza. És így tovább. Előnye: nincsenek felesleges példányok. Hátránya: csak interneten, online webshopban van forgalmazásban. Nekem viszont jól jött ki a dolog, mert széleskörű forgalmazásban szerintem a regényem nem állná meg a helyét, a néhány ember számára pedig, akit érdekel, elérhető bármikor, nincs olyan, hogy elfogyott, épp nincs készleten.
Nemrégiben egyébként érdeklődtem a kiadónál, hogy vállalnak-e még ilyenfajta kiadást, úgy tűnik, hogy időközben sok negatív tapasztalatot hozhatott a dolog, anyagilag alighanem nem érte meg annyira, ezért most már csak akkor vállalnak el efféle kiadást, ha a szerző biztosítani tud egy adott vásárlói számot. Ezt nyilván meg lehet érteni, a kiadó nem jótékonysági szervezet, valamiből élnie kell.
Más: egy plusz adalék a kiadók gyorsaságáról. Az egyik kiadónak két évébe telt elolvasnia a kéziratot amit küldtem nekik. Két évvel utána (amikor már máshol megjelent a könyv) írtak nekem, hogy nagyon jónak találták a regényt és szíves örömest kiadnák. Csatoltak hozzá egy rendkívül pozitív kicsengésű kritikát a Magyar Írók Szövetségétől is. Persze ekkor már teljesen mindegy volt, így meg se érdeklődtem a kiadás részleteit.
És még valami: a magánkiadásnál én is azt látom problémának, hogy sok nem túl
igényes írás melegágya is egyben - akinek van pénze, bármikor lehet könyve. Ugyanakkor olvastam olyan magánkiadásokat is,
amikről csak a legpozitívabban nyilatkozhatok, mind tartalmilag, mind kiadványszerkesztési szempontból kiemelkedő könyvek. Jórészt tehát így kerülnek kiadásra azok a könyvek is, amik bár nagyon igényesek, ugyanakkor egy kiadó üzleti szempontból nem tartaná eladhatónak. Vannak írások, amik nagyon szűk olvasókört vonzanak, de ez nem minőségi kérdés.
És még egy plusz dolog: nemrégiben olvastam a statisztikát, hogy - ha jól emlékszem - egy magyar ember átlagosan 0.8 könyvet olvas el évente. Ezt figyelembe véve lehet gondolkodni, jó ötlet-e a nyomtatott könyv kiadás vagy sem. Ami engem illet, a jövőbeli írásokat én e-könyvbe gyűjtöm, ami aztán mindenki számára ingyenesen hozzáférhető lesz, az olvasónak és nekem is kényelmesebb így. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
