NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 18:30 Összes olvasás: 170903253. | [tulajdonos]: intertext, szívközel | 2016-04-03 17:13 |
(Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szívem.)
/József Attila: Óda 5./
Napszállta? — már ki éri meg? Még visszanéz. Szalad. Liheg.
Van út — kiút nincsen. — Ha már halni kell: hát szemből, Halál!
Szemből, szívem, egyem, valóm. Hadd lássalak még meghalón.
Érezzelek, tapintsalak. Aztán nincs már kín, nincs salak,
verejték, szégyen, semmi gond. Mért fut az élet, a bolond?
utolsó percig! — Nincsen ír rá, toll, tinta, kéz, amely leírná,
agy, hogy fölfogja, lássa szem. „El vagyok veszve, azt hiszem.”
/Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé IV./ |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!