NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 11:23 Összes olvasás: 170507| 1777. | [tulajdonos]: H and M | 2024-03-02 12:08 | Írtam korábban, h még januárban egyszerre kezdtem Móricz és Herceg novelláit olvasni, mert úgy tűnt, közel egyszerre íródtak: a Móricz-kötet az író 1934-36 közti termését tartalmazta, Herczeg könyvét pedig 1935-ben publikálták. A csillagzatok különös együttállásának tűnt, h mindkettő közel egyszerre akadt a kezembe.
De mégsem ugyanarról a korról szólnak. Ha kicsit utánaolvasok, rájöhettem volna hamarabb is, de én csak a könyvekkel barátkoztam, mit nekem háttértudás. S egy idő után gyanús lett, h itt nemcsak azért van olyan óriási különbség, mert M. jellemzően a megalázottakat és megszomorítottakat, a kisembereket ábrázolja, Herczeg pedig a privilegizált úri osztályt, mert a kettő közt azért volt átfedés az értelmiség tekintetében, hanem mintha az utóbbi írások előbb íródtak volna, mondjuk Jókai sosem volt fia idejében.
És tényleg. Ugyan a könyv (Az első fecske) 1935-ben is megjelent, de nem ez volt az első kiadása, először 1897-ben került az olvasók elé.
Úgyhogy a korszak kétféle szempáron keresztül projektre nem volt alkalmas a 2 könyv együtt olvasása. És sajnos időm sincs megfelelően átgondolni az ennek ellenére felötlő tanulságokat. De vmit azért megpróbálok belőle.
Teljes elfogultságból indul, ha már szó esett ilyenről másnál is: én Móritzot szeretem. Tuti a Tündérkerttel indult, de vmi köze ahhoz is lehet, h emlékeztet nagyapámra, ami irreálisnak tűnik, mert őt nem is iskoláztatták, mindenesetre van köze, ismeri azt a közeget, ahonnan nagyapám, anyám, s végső soron én is jövök, s ugyan kiemelkedett onnan szellemileg, de a része maradt. De ez még mindig kevés lenne, mert ilyen író sok van. Amiért szeretem, akkor is, ha kissé ingadozó a novellák színvonala, az ugyanaz, amiért Babitsot is: égi madár, ahogy az azonos című ars poeticának vehető (ha van ilyen novellánál egyáltalán) novella zárásában mondja egy nyomorult koldusról, aki nem tud megszokni a korabeli hajléktalanszállón:
"Az emberi test börtönéből ki a tágas Mindenségbe rivall.
Szűk az élet börtöne. A vágy bátor és érthetetlen Kozmoszt markolja. Micsoda kurta határok. Micsoda boldogtalan lét ez itt. Ki, ki a test záraiból a Mindenség mezőire."
Aztán a következő, legutolsó sorban hozzáteszi:
"Oh, én szegény égi madár e földön."
Nem szívesen magyaráznám, remélem vkinek átjön, de ebben nekem sűrítetten benne van, h miért szeretem olvasni.
És itt azért még sorjáznának dolgok, de idő szokás szerint nincsen. (Az olvasáshoz kevesebb, és kevesebb feltételhez kötött kell, az íráshoz jóval több, a gondolkodó íráshoz rengeteg és kizárólagos. Élő, ami nincs.)
De Herczegről is akartam néhány foszlányt. Vele kapcsolatban tele vagyok az olvasás előtt negatív előítélettel: pl Ottlikék nem akarták bevenni, mikor a második világháború után újra akarták indítani a Nyugatot, túlságos sokáig kitartott túlságosan ordas eszmék képviselőinek árnyékában, így megnyugtató az lenne számomra, ha az derülne ki, h egyértelműen vacak.
De, persze, nem az. Tud írni, olvastatja magát. Elég intelligens, ha kissé fanyar is. Az olvasott novellák nagy része egy bizonyos típusú poénra van kihegyezve, amivel vagy társas közhelyek, vagy társadalmi avagy olvasói elvárások vannak finoman kigúnyolva. Az utóbbi miatt tök modern. A lélektani elemzései, különösen egyes női szereplőké is egész találóak, még némileg nekem is tükröt tartott az egyik szintén nem gúnymentes rajza egy férjes asszony plátói szenvedélyéről.
Viszont szinte kivétel nélkül a kor kedvezményezett rétegéből veszi tárgyát. Ami egyáltalán nem tanulságok nélkül való, különösen ha úgy olvassa az ember, h maga is jólétben él. Vagy ha arra, közéjük vágyik, vagy ha igen, de soha nem tartozhat oda, akkor meg azért, mert megmosolyoghatja őket, vagy azt olvashatja, h Katalin hercegkisasszony és Kata szobalány közül, mégis csak az utóbbinak jobb a sorsa, mert szerelmi házasságot köthet (hercegi segítséggel). Szóval érteni vélem, miért volt olyan népszerű a vidéki papok, tanítók, prókátorok körében.
És valahol itt van, ami miatt nem tudok ráhagyatkozni. Nem az én oldalamon áll, hanem az élet uraién. Akkor is, ha csúfolódik rajtuk.
Legalábbis ma itt tartok nem túl alapos és túl kevés gondolkodás után.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
