NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 03:19 Összes olvasás: 170622| 1177. | [tulajdonos]: introverzió | 2020-03-22 19:11 | Ma van a születésnapom. Kb 20 éve utálom, mikor aznap hívtak fel, h motorbalesetben meghalt az osztályom egyik diákja. A dolog összetettebb ennél, azért is utálom, mert minden évben megvisel és nem is az éveim múlása miatt, bár az sem öröm, hanem mert boldognak kéne lennem, és mindig belebukom. Meg ilyenkor kéne a szeretetüket éreznem azoknak, akik állítólag.
**
Heveny embergyűlöletem volt már a múlt héten is, amit enyhített, de meg nem szüntetett, h csak virtuális felnőtt találkozásaim voltak a múlt héten. Hányok tőletek, emberek, mki ugyanaz most is, mint járvány előtt, ugyanazt a rohadt szerepet hozza. Akinek minden eszköz volt a hatalom megragadására, az a járványhelyzetben is csak a kínálkozó lehetőséget látja meg, aki a gyerekek érdekeire hivatkozva torpedózódott meg minden kollégát, aki azzal fenyegette, h talán jobban fogja csinálni, az sok száz lájkot kapó posztban félti a gyerekeket a sok túltoló kollégától, akinek eddig is belső szükséglet volt a tanárok utálása, az most is ezt nyomja teljes erőből, az oktatásvezetés, amelyik eddig is totál tájékozatlan volt a tanítás napi valóságáról és időigényével kapcsolatban, lenyilatkozza, h a távoktatástól megnőtt a szabadidőm, szépen demonstrálva, h továbbra sincs fingja se, de nem is fog utánajárni. Senki nem lett ettől jobb, aki jó most és segít, az eddig is ezt tette, legfeljebb nem vettek róla tudomást, vagy ugyanúgy leszólták pályán kívülről és belülről lármás helyeslés közepette, mint eddig.
**
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
