NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 07:08 Összes olvasás: 135012| 226. | [tulajdonos]: Harry Potter és a | 2013-03-04 17:34 | bölcsek köve
Ma reggel fejeztem be J. K. Rowling angol írónő indító Harry Potter kötetének elolvasását, első Harry Potter könyvemet. A tetszési indexet vizsgálva az idő függvényében, az a kezdeti magas plató után, kb. a könyv negyedénél kissé lecsökkent, sőt bevallom, a rám kényszerített mágus világ kifejezetten idegesített (mintegy rövid ideig azokat igazolva, akik a könyvet nem szeretik, sőt károsnak tartják), míg aztán egy kis hullámzás után visszakúszott az eredeti szintre, és ott is maradt.
Az első három négy fejezet elolvasása után a következők jártak a fejemben: milyen szellemes ez a mugli – nem mugli megkülönböztetés. A „nem muglik” a képzelőerővel megáldottak, a „látók”, a dolgokat önmagukért szeretők, a muglik a fantázia nélküliek, a földön két lábbal állók, rosszabb esetben a csak anyagi javakért élők. Egy példa a gyerekkoromból: 10 – 11 éves öcsém és hasonló korú osztálytársa beszélgettek. Az öcsém lerajzolta, hogy és milyen dzsippel utazik majd a Szaharán keresztül Egyiptomba. Mire kis barátja megjegyezte, hogy ő beéri az olaszországi utazással, amire már befizettek.
Az írónő szíve láthatóan nem a mugliké, valószínű sokat szenvedett tőlük, mielőtt híres lett, de (ez benne a zseniális) nem idealizálja a másik tábort sem. Köztük ugyanúgy harc folyik a sikerért, ugyanúgy meg kell dolgozniuk a kisebb nagyobb eredményekért, ugyanúgy, vagy talán még intenzívebben szeretik és gyűlölik egymást, ugyanúgy hierarchiába rendeződnek, köztük is van mindenféle jellem: stréber, hiú, odaadó, ravasz, bátor, jó, gonosz és még gonoszabb. Elgondolkoztam azon is, hogy mindenkiben van mugli és nem mugli, és ahogy egy kőolaj párlatnál a komponensek százalékos megoszlásán múlik, hogy mondjuk benzin vagy gázolaj, az emberek mugliságának százalékos aránya azt dönti el, hogy végül ki mire lesz alkalmas. Mondjuk egy költő nemmugliságának %-os aránya optimális esetben 70 – 90%, egy prózaíróé vagy egy szerkesztőé 50 – 70%. (Ezt pl. Jókai vagy Arany is így látták, ha nem is pontosan így fejezték ki magukat.:))
Bizonyos tól - ig mugli százalékok kompatibilisek egymással, de vannak összeférhetetlenségek. Például egy 70%-os nemmugli soha nem fog szót érteni egy 95 % - os muglival. Philip Larkinnak van egy verse, A máshol fontossága (The Importance of Elsewhere). Ez a vers pontosan erről szól.
Mugliság kérdésében nem hagyhatjuk ki az egyházakat. Egy jó lelkész optimális nemmuglisága a szerkesztőéhez hasonlóan 50 – 70%. Kiábrándító a szószéken aki ennél muglibb, de eligazgatni egy egyházközséget nem lehet mugliság nélkül. Az írónő nagyon szellemes formában, éppen csak jelezve, hogy van a kérdésben véleménye, néhány frátert semleges vagy inkább enyhén pozitív mellékszereplőként, átsuhanó kísértetként a nemmuglik között szerepeltet. Kár emiatt, meg a varázslások miatt okkultizmust emlegetni, merthogy nem erről szól a dolog. Játék, paródia, társadalomrajz és lélekrajz. Egy kedves családtagom fel volt háborodva, hogy ilyen könyvet olvasok, azt mondta, a lakásába sem engedné be. Hát igen, az egyházak és a művészetek között mindig nagy volt a konkurencia. Merítenek egymásból és ellenségesek egymással. Néha azért átfedés is van. Unitárius lelkész barátnőm Vidnyánszkynál járt dráma tanfolyamra, és tájékozott volt a modern művészetekben. II. János Pál színészként kezdte, költő is volt, talán nem véletlen, hogy „Kétségtelenül ő a történelem eddig legismertebb és legközkedveltebb pápája”.
A könyvet tovább olvasva lelkesedésem kissé lelohadt. Ha nem is éreztem, hogy az okkultizmus kísértene és fenyegetne, öncélúnak éreztem és untam a sok baglyot, patkányt varangyot, a varázslásokat és ráolvasásokat, míg egyszer csak megint másodlagossá váltak ezek, és előttem állt az angol iskolarendszer, egyáltalán mindenféle iskolarendszer paródiája, benne a kalandra éhes, végtelen igazságérzetű gyerekekkel, vágyaikkal, barátságaikkal és ellenszenveikkel. Telitalálat pl. a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola felszerelési tárgyainak listája, a különböző tanár egyéniségek óráinak bemutatása, a kviddics meccsek leírása, Harry Potter seprűt használó tehetségének felfedezése, és annak a kviddics csapatban történő kamatoztatása, a tiltások és szabálysértések gondosan, izgalmasan és hihetően megkomponált egymás utánisága. És a gyerekek harca a jóért – minden gyerek szeretne valami fontosban és érdekesben részt venni, óriási tévedés, hogy a gyereknek gügyögés kell. Van most egy sorozat, klasszikusokat rövidítenek le és dolgoznak át gyerekek számára (Klasszikusok könnyedén). Lehet ezt az átdolgozást jól is csinálni - pl. a nyelvtanulás céljából készült Oxford bookworms könyvekben megőrződnek a stílusjegyek, és nem hamisítják meg az eredeti írás atmoszféráját. De ez a gyerekeknek készült sorozat kiábrándító. Igaz, csak egy elolvasott példány alapján ítélek. Gyerekkorom egyik legkedvesebb könyve, a Koldus és királyfi (Mark Twain) átiratát vettem meg, bizonyos konkrét céllal. Egyszerűen felháborító, ahogy lebutították és meghamisították. Didaktikus tanmesét csináltak belőle. Hál’ Istennek most olvasott könyvem írónője pontosan tudja, hogy a gyerek nem hülye és nem gyáva. Hogy a gyerek majdnem mindent tud, amit a felnőtt, csak egyrészt még tapasztalatlan, másrészt nem ugyanolyan szemüvegen keresztül nézi a világot. Hogy kaland és képzelet nélkül nincs gyerekkor. És hogy mindezt csak a gyereket szerető felnőtt tudja helyretenni.
Az írás filmszerű; az utolsó fejezet megrázó látomás, amit természetesen nem mondhatok el.
Szép könyv a Harry Potter és a bölcsek köve. Nem műmese, ahogy sokan ellenszenvüknek hangot adva minősítik, inkább gyerekkrimi, a szó legnemesebb értelmében, bölcsességgel, humorral és szeretettel megírva. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
