NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 06:17 Összes olvasás: 135004| 222. | [tulajdonos]: kinek ? | 2013-01-04 23:53 | Tersánszky alább idézett figyelemreméltó sorai természetesen nem tekinthetők szentírásnak. Jómagam pl. (és azt hiszem ezzel nem vagyok itt egyedül) egész másért írok. A vers és a próza motivációja egyébként is más. Attól még lehet szeretni a másik ember gondolatait, hogy mi másképp működünk. Ami rokonszenves az egészben – túl azon, hogy a stílus megfogja és nem ereszti el az embert – a deheroizálás, a mítosztalanítás, a közlendő eredetisége.
…..
Kinek ír az ember? Elsősorban saját magának. A saját vers jó esetben – függetlenül annak minőségétől – a költő mantrája. Van ritmusa, vannak rímek, vagy csak gondolatritmus van – de van egy olyan zeneiség, gondolatiság, ami az övé. A saját imája. Nem (vagy nem csak) templomban mondogatja a zsolozsmát, hanem magának, a különböző élethelyzetekben. Az élete része. Az már egy külön és plusz nyereség, ha az ő belső világa mást is megérint. Mint ahogy az is, ha őt érinti meg egy másik ember világa/verse (néha csak egy mondata vagy gondolata). Mondjuk Becsey Zsuzsa nyulas meséi a rajzokkal. GPS vőlegényt emésztő marcipán menyasszonya. Édesapám agymodellje, ami tele van ragrímmel. A literás haver múlandokkos verse: üzenőpiros semmiségeket transzponáló agyfélteke.. :)
….
Az ember persze társas lény. Bármennyire is elkoptatott közhely ez. Elmegy, és bemutatja a kölykeit a sziklánál, és azt mondja: nézzétek meg jól. Aztán vagy megnézik, vagy nem. Elfogadják vagy nem. A szembesülés akkor is fontos. Nem lehet csak az íróasztalfióknak írni, még ha tudom, hogy van/volt ilyen is.
…
Larkin nem féltette a költészetet (nem tudom most pontosan idézni).
Szerinte mindig lesz egy szűk kör, akinek fontos a vers.
Szűkül, persze, hiszen ott van a konkurencia: a regény, a film, a játék, a csetelés (színházat nem írok – az ma nem igazi vetélytárs sajnos). Az ember tudja magáról, hogy adott esetben hamarabb leül egy póker játszma mellé, mint hogy verset írjon vagy olvasson.
Mégis, én Larkinnal értek egyet.
Csak az „örökre” illúzióját kell feladni. Helyette a folyamatokba való belesimulás választható, annak a néhány embernek a kiválasztása, aki ránk tud hangolódni, ill. aki valamiért érdekes nekünk. (a kettő nem feltétlenül esik egybe). | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
