NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 16:27 Összes olvasás: 134757604. | [tulajdonos]: furim | 2020-02-10 11:19 | Judy Garland
Az átlagba nem fért bele Sem alacsonyabb termete Se gyenge idegrendszere Bár lennie így kellene | |
603. | [tulajdonos]: Natalie Danaisz | 2020-02-06 11:58 | apám*
virrasztásaim fehér csendjébe rikolt egy riadt madár | |
602. | [tulajdonos]: apeva | 2020-02-03 10:41 | Nézd Jogos Szerintem Nem gondolod? A luxusadó | |
601. | [tulajdonos]: limerikre formásítva | 2020-02-02 00:09 | Az nem jó amikor gyanaxom S ó jajj nem segít a xanaxom Lehetnék joviális Ha férfi lennék s máris Tovatűnne minden panaxom | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül598. | [tulajdonos]: ... | 2020-02-01 10:40 | Az nem jó amikor gyanaxom S jajj nem segít a xanaxom Lehetnék joviális Ha férfi lennék s máris Megszűnne minden panaxom
| |
597. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-27 19:25 | A gondolataimba megint belerondított a telefon. Hagyj békén, nem érted? Írj, inkább írj, szeretek levelet kapni. Írni nem, így megértem, ha szép lassan lekopsz. De majd átalakul bennem, amit írtál. Lesz belőle négysoros. Igaz, már az öreganyja sem ismerne rá, de azért ott vagy. Ott vagy benne, ott bujkálsz egy szó, egy gondolat erejéig, de nem neked írtam, nem rólad írtam, nem hogy agyonüssem (!) vele az időt, inkább csak hogy helyrerántsam magamat, ahogy te helyrerántottad a válladat, amikor kificamodott. Amit írtam, persze abból egy szó sem igaz, nem az telefonált, akinek kificamodott a válla, stb. hanem a lírai én meg versbeszélő, akiket majd tanítanak az iskolában, persze rosszul, mint mindent, de még mindig jobb, ha rosszul megy valami, mintha sehogy, ámbár vannak akik ennek az ellenkezőjét állítják. Mert nagy dilemma: veszteséget termeljünk, vagy ne termeljünk semmit. Én hol az előbbire, hol az utóbbira szavazok, mert mindent a kontextusában kell nézni, és hol az egyik, hol a másik oldalát. A dolgok szemállástól függően különböznek, mint a varázsképen. Tudja ezt mindenki, ha van is aki néha elfelejti. | |
596. | [tulajdonos]: limerik | 2020-01-24 23:20 | Nem mondtam én soha, bocsánat Ily szó nem hagyta el a számat Gyerekem se kértem Ilyet mondjon nékem Sakkban se legyen matt csupán patt | |
595. | [tulajdonos]: furim | 2020-01-22 09:43 | Újraolvastam egy A.C. krimit elalvás előtt. Jó lesz altatónak, gondoltam, hiszen már ismerem a cselekményt. Persze nem tudtam letenni. Leginkább az volt kérdéses, melyik lányt menti meg az őrnagy. De nem lapoztam előre, végigolvastam. Rosszul emlékeztem, és ez kellemetlenül érintett. Miért nem emlékeztem rá? Csak nem hasonlítok arra a nőre, aki meghalt? Azért felejtettem volna el? Azzal vigasztaltam magam, hogy A.G. szereplőinek jelleme meglehetősen felületes, nem igazán valószerű. Mégis, zavart. Ráadásul volt még egy ellenszenves nő a regényben, akinek a tulajdonságait felfedezni véltem magamban.
A fenti kellemetlen élmények ellenére ilyen szép álmom már régen volt. Rumlis vonatozás után álltam egy nőismerősömmel, aki nem tudom, hogy ki volt, egy elhagyatott helyen. Mellettünk jobbra a ház, ahol a családjával lakott. Ők itt szeretnek élni, mondta. Néztünk előre, a ház nem látszott. Éjszaka volt, kevés csillaggal, hold nem volt az égen. Nem volt fényszennyezés sem. De volt valami halvány derengés, mintha a fehér éjszakák valamelyike lett volna. Mögöttünk erdő, csak éreztem a fákat, előttünk tökéletes síkság, hosszan elnyúló fekete föld, felette az alig csillagos ég. Ami alacsonyabb volt, mint a valóságban, a horizont viszont távolabb, inkább ez adta a végtelenség érzetét. Jó, hogy itt laktok, mondtam, néha eljövök. De nem szeretnék itt élni, a gyerekek miatt kell az a biztonság, amit a város ad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|