NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2026-08-04 04:54 Összes olvasás: 178020| 595. | [tulajdonos]: furim | 2020-01-22 09:43 | Újraolvastam egy A.C. krimit elalvás előtt. Jó lesz altatónak, gondoltam, hiszen már ismerem a cselekményt. Persze nem tudtam letenni. Leginkább az volt kérdéses, melyik lányt menti meg az őrnagy. De nem lapoztam előre, végigolvastam. Rosszul emlékeztem, és ez kellemetlenül érintett. Miért nem emlékeztem rá? Csak nem hasonlítok arra a nőre, aki meghalt? Azért felejtettem volna el? Azzal vigasztaltam magam, hogy A.G. szereplőinek jelleme meglehetősen felületes, nem igazán valószerű. Mégis, zavart. Ráadásul volt még egy ellenszenves nő a regényben, akinek a tulajdonságait felfedezni véltem magamban.
A fenti kellemetlen élmények ellenére ilyen szép álmom már régen volt. Rumlis vonatozás után álltam egy nőismerősömmel, aki nem tudom, hogy ki volt, egy elhagyatott helyen. Mellettünk jobbra a ház, ahol a családjával lakott. Ők itt szeretnek élni, mondta. Néztünk előre, a ház nem látszott. Éjszaka volt, kevés csillaggal, hold nem volt az égen. Nem volt fényszennyezés sem. De volt valami halvány derengés, mintha a fehér éjszakák valamelyike lett volna. Mögöttünk erdő, csak éreztem a fákat, előttünk tökéletes síkság, hosszan elnyúló fekete föld, felette az alig csillagos ég. Ami alacsonyabb volt, mint a valóságban, a horizont viszont távolabb, inkább ez adta a végtelenség érzetét.
Jó, hogy itt laktok, mondtam, néha eljövök. De nem szeretnék itt élni, a gyerekek miatt kell az a biztonság, amit a város ad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
