NAPLÓK: bodzakanyar
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 00:32 Összes olvasás: 5963| 7. | [tulajdonos]: bodzakanyar | 2012-12-23 01:41 |
A föld ahol fekete nap süt bíbor fénnyel…
Régóta próbálom áttörni a belém épített ajtótlan falat. Alkohollal, hangos zenével, forró vízzel, illatokkal.
Sunyi vagyok, … Méghogy jót akarok… Segíteni.... Magamnak, igen… Olyan könnyű gonosszá válni, vagy csak eljátszani… A jó passzív, könnyen elnyomja, az eredendő irigységet kihasználva, a mások által mesterségesen felszított düh, harag, gyűlölet… Emberek… A szeretet elnyálasítva, a sekélyes ösztönök kielégítve… ˝Miért teszed ezt?˝ kérdi a megkötözött nő. ˝Azért, mert szeretlek˝ válaszolja a fekete ruhás férfi.
Valamikor létezett, tehát ma is létezhet mágia. Ott vannak az evangéliumok, meg úgy általában a régi korok csodái. Persze nyilván ki- és túl- színezve, de mindennek van valóságalapja. Vagy nincs. Tényleg elég lenne csak igazán hinni? (Hogy magamban-e vagy inkább egy halhatatlan barnamedvében, ezüstholddal a hasa bal oldalán…) Ha tényleg akarom… Enné a fene ezt a nem is olyan vastag falat. Miért voltak azok a középkori, hevesen intenzív boszorkányperek és boszorkányégetések? Jó, egy féltékeny férj, vagy csak válni akar… De azért az ember csak belegondol… Egy több évszázados, zárt, befolyásos s hatékony intézmény persze, hogy gyanús. Ma meg… Csak a neonfénnyel elnyomott gyertyák lángja…
Régi fekete gyertyák bíborszín lángja. Az utolsó fekete gyertyák halvány bíborszín lángja… S nem annak a fekete napnak sötét bíborszín fénye.
Nem tudom… Most ébredtem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
