NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 21:25 Összes olvasás: 64355| 98. | [tulajdonos]: rózsaszínszirom-vihar | 2018-05-30 09:04 |
Weöres Sándor: A Fogak Tornáca
1
A Fogak Tornáca, hová beléptél,
vörösmárvány-csarnok: a te szád,
fehérmárvány-oszlopai: a te fogaid,
s a bíbor szőnyeg, melyet taposol: a te nyelved.
2
Az időnek bármelyik ablakán kitekintesz:
mindig más Isten-arc kerül eléd.
Hajolj ki a sások és rigók idejéből:
Isten simogat.
Hajolj ki Mózes és Illés idejéből:
Isten alkuszik.
Hajolj ki a Kereszt idejéből:
Isten arca véres, mint Veronika-kendő.
Hajolj ki saját idődből:
Isten vén, s egy könyvre görnyed.
3
Fejjel lefelé, mint Péter a kereszten,
lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal
és talpa felett kopog a föld.
Az, aki látja,
álmatlan szemeit nem bírja leszakítani róla.
4
A gyermeknek nem jut cukor:
tyúkganajt eszik és megleli az édeset.
Minden göröngy: fénytelen csillag!
Minden féreg: szárnytalan kerub!
5
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.
6
Az ember kényelmes utat épít.
A vadállat ösvényt tapos az erdőn.
És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység
és magasság és minden égtáj!
Út ő maga, mindenfelé!
7
Mikor a végső oszlop-pár tündökléséből kilépsz,
a kupola, melyet hajad érint, a végtelen maga,
és rózsaszirom-örvény leteper,
és mind, mely alattad terül, nászágyad: az egész világ –
Itt kimondhatod:
„Nem hiszek benned, Istenem!"
S a rózsaszirom-vihar mosolyog:
„De én hiszek benned: megelégszel?"
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
