NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 09:49 Összes olvasás: 64232730. | [tulajdonos]: Gestalt | 2021-02-05 11:27 |
"De még az élet legfutóbb dolgainak a szempontjából sem vagyunk olyan véglegesen s kézzelfoghatóan egészek, hogy mindenki számára ugyanazok maradnánk, s hogy bárki úgy ismerhetne minket, mint egy végrendeletet vagy egy árverési jegyzéket; a mi társadalmi énünk mások elméjének az alkotása. Még az az oly egyszerű tett is, amit csak úgy nevezünk, hogy „meglátogatunk valakit, akit ismerünk”, részben értelmünk tette. Annak a testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg a róla alkotott fogalmainkkal, s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra." (Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!