NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 11:15 Összes olvasás: 63901686. | [tulajdonos]: többek-között | 2020-12-28 15:27 | „Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsüllyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud?” (Kölcsey Ferenc)
„Lopva és lopva szerettem, öleltem, ettem, bűnös voltam, bűnösként szégyenkeztem, gyönyörködtem a visszásságban, sírtam félelmemben, harag és harag gyűlt szívemben.” (Petőcz András)
„Elkattintom visszafelé-nyílt sírom, sírok: sírok, ah, épp csak, kajlán, mint a cserélt csap, forró jön hidegen, s fordítva, a hetvenek így a meghomorult köszörüldét újítják, keserültét vágyásoknak, a nadrágnak de-kiültét, s ábrándnak.” (Tandori Dezső)
„Azt hiszem. Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.” (Pilinszky János)
„Megszokod, mint a falu a harangot, egymás után sírni, nevetni, sírni; ne kérdezd, hogy mi végre, mire kellett, hogy minek is kell sort sor után írni.” (Kántor Péter)
’„Nem értem. Túlvilági gyönyörűség”, lihegted és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra. Előszőr volt így – sírtam. Először s utoljára.”' (Faludy György)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|