NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 00:22 Összes olvasás: 64253660. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-30 16:11 |
Imreh András: A váltótárs
Simon Balázsnak
Más világban éltél. Szürke lapályodon szénként parázslott kitakart, fekete napod, fekete pelyhekben kavargott a hó, akár a pernye, vagy mint a felzavart varjúcsapat, mely betölti a levegőeget ---
vagy legalábbis másik kontinensen. Nagyjából felváltva aludtunk, egyikünk egy egész munkanappal lemaradva. Azt hiszem, én. Azt hiszem, ha én voltam Budapest, te semmiképp se New York, inkább Közel-Kelet.
Hányszor gondolok rád, felebarátom. Pedig találkozásainkat majdnem mindig elmosta valami: egy kavicshordalékos nyári zivatar, vagy egy pohár kidöntött tej a viaszosvásznon, amely lassan lábadra csöpögött.
Maradt a telefon. Maradtak a látatlan beszélgetések, vákuumhangod, hahóid egy távolodó hajóról, az interurbán agyonhallgatások Buda és Pest között. Maradt a csend, tengermély csendje a kábeleknek.
Nem jöttél fel hozzánk a hegyre, a fénybe, csak kétszer. Először három éve, aztán, mint egy visszatévedt, elhanyagolt barát, most nyáron, amikor a lányom első cipőjét nőtte ki, agyad a koponyád. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!