NAPLÓK: akvamarin
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 21:56 Összes olvasás: 10661872. | [tulajdonos]: A madarak ölelése | 2014-08-01 19:41 |
Joachim Sartorius: A madarak ölelése
Hogy is volt a monda: a sólyomasszonyok (közel s távol nem voltak férfisólymok) repülés közben hirtelen megálltak, mozdulatlanul lebegtek, és megnyitották ölüket, és megtermékenyültek a széltől. Egyikük a bölcsőm szélére ült, mondta Leonardo, és farkával kinyitotta a számat, és hevesen mozgatta benne a tollát. Ucello a lovak hátán keletkező fényreflexeket akarta megfejteni, ahogy őutána Bonnard is ezért tanulmányozta a női karokat; azóta, mondta Leonardo, a madarak repülését kutatom, a titkot.
"A madarak repülését a levegőben és a férfi nyomát a fiatal nőben…”, bölcsőm szélén ülsz, kettős szemedben a hosszú lándzsa álma. Egymásra nézünk, pihés halántékodra képzelem magam, mielőtt még a kéz a karmai közé szorítaná. Fehér szárnyakkal a másikra fonódva, íriszben írisz: így fekszünk égbe nyílva, és kiáltozunk. Lándzsám, tollad szádba és számba szorítva, így lebegünk, mozdulatlanul: feléd növekvő könnyűség, kíntalanul, távolság nélkül, mintha fénytalpakon siklanánk, és újra csak titok.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!