NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 12:42 Összes olvasás: 106563| 369. | [tulajdonos]: graffiti | 2015-08-04 10:34 | Graffiti
Amikor a másik rajz megjelent, félelmet éreztél. Láttad, hogy más keze munkája, méghozzá nőé. Sok dolog játéknak indul, és te éjszakánként rajzoltál. Sosem szeretted a szót. Graffiti. Csodaváró lettél, hogy éjjelről-éjjelre egy négyzetmétert telefess. Mintha, valami kényszerített volna erre. Egyszer írtad oda, hogy nekem is fáj! Egy raktár salétromos falára, és ott volt mellette a kék rajz, de az övé más volt, madarakkal teli, mintha ebben a városban még lenne szabadság. Meleg színű kréták voltak lenn a földön szétszórva, mintha, a nőnek hirtelen kellett volna elhagynia a raktárat. Aztán egy éjjel mégis maradtál. Megszállottan kerested őt, meg a rajzát, (amit időközben a rendőrök letöröltek, de csak félig.) csodára vártatok? Bele sem mertél gondolni abba, hogy ő is keresi a választ, és visszatér a rajzához , akárcsak te a tiédhez. Körbejártad a tömböt és számolatlanul ittad a sört. Az utcákat róttad, s lopva, a falakat bámultad, kerested madarakat. Egy girhes macska nézett rád bizonytalanul, és te egy narancssárga szájat rajzoltál. Az egész olyan volt, mintha kettőtök szája lenne. Az égővörös festék lassan pergett alá, az egész nyugtalan volt, erotikus. Elképzelted a lányt, akit valójában még sohasem láttál, s másnap ott volt a rajza a tiéd fölött , az ultramarinok. Aztán megláttál egy duzzadt arcot, a kezet, amellyel a madarai életre keltek. Kitépett szemöldök, sprőd haj, hatalmas száj, akár egy medúza. Ő volt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
