NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 23:57 Összes olvasás: 106530Olvasói hozzászólások nélkül| 57. | Stiller Kriszta: :) | 2014-07-23 14:44 | | Krisztina, ne foglalkozz senkivel, csak írd ki magadból a naplódban, ami jön. Az üzenőfalakat meg szerintem hanyagold. Azzal a pszichátriáról szabadult torzszülöttel, aki női magazinokba akar írni, holott egy hatéves íráskészségével, szókincsével sem rendelkezik, végképp nem kéne törődni. Beteg szegény, nincs realitásérzéke, ne vedd magadra. Írj. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 56. | Kriszt: :))) | 2014-07-23 11:15 | | Elnézést a hibákért azok felé akik nem névtelenül mocskolódnak! | |
| 55. | [tulajdonos]: hátezki a levele | 2014-07-23 11:11 | Ha jól látom ez is a Mórocé, ennyi zagyvaságot csak ő tud összefirkálni, defárasztó lehet. Lényeg, hogy ott nyüzsögjön mindenhol, a neve ott legyen, akármilyen tehetségtelen, ez az oldal mindenestül az övé, Móroc.hu, fixen bolond, behányok.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"Kedves" Hátetezki!
Nem tudom kit takar a név, de azt hiszem, hogy gyűlőletet rejt, amit már felhalmoztál magadban. A tehetségemről annyit, hogy van, és ha nem teszek ide ki valamit ahhoz neked tényleg semmi közöd! Hogy miért írok és mégis tefeléd úgy, hogy közben fel sem venni amit mondasz( érdekes, hogy nem fáj, nem dühít ez a mocskos szóáradat ez a pofán köpés) Az azért van, mert a kutya sem fog téged leállítani, ezt nekem kell! Megnyitok mindent, de belőlem annyit látsz amit mutatok hydk, és ez édeskevés!
A nevem: MÓROTZ KRISZTINA . ÉRTED? MÓROTZ KRISZTINA ...
erre a névre büszke vagyok , és leszek. Nem akárkik vannak mögötte, erősek, megosztó, tehetséges emberek, mind a középkorban, mint napjainkban... Ez mindegy
A szám nem fogom be, ha itt lennél rádnéznék és továbbmennék, csak a hátamat látnád ahogy megvonom a vállam ahogy most is azt teszem egy gyenge jellemtelen valakivel, aki a nevét sem meri válallni! MIÉRT IS? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 54. | hátezki: ez is | 2014-07-22 18:59 | | Ha jól látom ez is a Mórocé, ennyi zagyvaságot csak ő tud összefirkálni, defárasztó lehet. Lényeg, hogy ott nyüzsögjön mindenhol, a neve ott legyen, akármilyen tehetségtelen, ez az oldal mindenestül az övé, Móroc.hu, fixen bolond, behányok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 53. | Krisztinka: kabalaszöveg | 2014-07-21 13:59 | | olyan vagy, mint egy ember aki puszta véletlen átmegy az opera színpadán valami Wágner előadáson, és ahogy jött, úgy megy. (ezzel megismételhetetlenné téve az előadást!)ezért van az hogy kevesen értenek, mert te akkor nem ott vagy, mégha konkrétan igen is.téged csak az érthet, aki kapisgál valamit a mikrokozmoszodból.soha sem szabad felkapnod a vizet, ha nem értenek, vagy ha hisztisnek, kelekótyának mondanak. ezekkel nem szabad foglalkoznod, mert nem az a feladatod, hogy átváltoztasd értőkké, az túl sok energia és idő.azért mentél át az előadáson, mert ott vezetett el az utad. ezt csak kevesen értelmezhetik helyesen a világon.most már nem szabad, hogy az értetlenek sisere hada, irányítson! menj szépen a saját utadon.penrose-háromszög, ezt nem érti senki, hisz te is az vagy, kár keresni benned a szokványost". | |
| 52. | [tulajdonos]: Kell tartalom? | 2014-07-21 13:16 | Csípőböl lövök magam felé, tifelétek, és utána nézem meg mit írt ez és az. Timire mindig azt mondom, hogy ambivalens érzések vannak bennem felé. Tehát ez aki mondja másnak az mondja magának.Igen, pár szót váltottunk, és nem lettünk barátnők , de ez a pofán csapás ez nem az én pofáncsapásom amit én nem vallok be?
Fegyelmezett, de nem szól, és ezért Timike. Fegyelmezetlen vagyok, általában nem is köszönök, elköszönni azért szoktam. ő 24 és mióta ír, na de én ennyi és ennyi, neten nem szeretek időt mondani, mert kitolódnak a korok most már egyre inkább. Néha elolvasom Timit, néha nem, vagyis befejezem, de az írásaimmal is így vagyok. Nem tudok írni, nyafogom, ott a két mesém, de egyik nem lesz tanulságos, sőt egyik sem lesz az, mert rábízom mindenkire a lezárást, amit nem fogadok el! A verseknél sem kéne zárni, de még itt tartunk, ugyanis a zárás magyarázkodás. Tegnap nyávogtam valaki felé, hogy nem tudok írni, de a vers a prózavers nem jön addig míg nincs bennem a lélek, mert a vers élőlény. Rámbízta, hogy mikor írok, és ez már az, hogy ess neki vissza a prózáihoz...
De Timitől megőrülök, hogy tetszik nem tetszik, mert egyszerűen olyan ember aki ezen átlép, de én nem tudok lépni, vagy nem akarok? egy 44 éves barátnőm azt mondta, hogy itt állok és nem értem el semmit az éltben, ez egy mélypont, de én látom, hogy ezt csinált és amazt, kénytelen beismerni, hogy ja igen. Én is mondhatnám, és tudom, hogy sosem leszek elismert az irodalomban, előtte ezt győztem le , azon az akadályon mentem át, szültem egy gyereket, aki annyira tudatos, hogy az életét maga alakítja, persze ehhez kellett az is , hogy rátegyünk egy terhet a vállára, fiam megbízunk benned, de nem akarjuk , hogy visszaélj ezzel.
Nincs olyan , hogy pozitív és negatív, nincs de azt hiszem lehet hajolni arrafelé amerre akarok. Valami kijött belőlem... Valami ami ösztönös amit elemeztem, és nem kellett volna Miért mondjuk azt, hogy nem sikerült?Miért mondom el én itt a problémákat? Terhet teszek le? N em tudom. | |
| 51. | [tulajdonos]: Akinek szebbik neve | 2014-07-20 11:32 | Ted Hughes Az Isten
Olyan voltál, mint a vallás megszállottja,
Akinek nincs istene, és nem bír imádkozni.
Író akartál lenni.
Írni akartál? Mi volt az, ami mélyen benned
El kívánta mondani a maga meséjét?
A kikívánkozó történet
Az író Istene, álmaiból
Kiált rá, hangtalanul: "Írjad!"
Írjad! Mit?
Szíved, a Szahara közepe, őrjöngött
Az ürességtől.
Üresek voltak az álmaid.
Íróasztalodra görnyedtél, és sírtál
A történetért, amely nem akart életre kelni,
Sírtál, mint az elimádkozhatatlan
Imádságért
Egy nem létező Istenhez. Egy rettentő hangú,
Halott Istenhez.
Olyan voltál, mint a sivatagi aszkéták,
Akikért rajongtál,
Mert elsorvadtak a gyötrelmes
Isten-hiányban,
Amely gonosz manókat szívott ki ujjuk begyéből,
A fénynyalábban rezgő puha porszemekből,
A kiüresedett sziklaarcból.
Terméketlenségük elfojtott imádsága
Volt az Isten.
Ahogy rémületed az ürességtől maga az Isten.
Verseket ajánlottál fel neki. Először
Az üresség kis fioláit,
Amelyekbe rémületed könnye belehullt,
Beleszáradt, kristályos színképeket hagyott.
Álombeli sórétegeket.
Mint a harmatos verejték
Holmi sivatagi köveken, hajnalfelé.
Adományok egy távollétnek.
Kicsiny áldozatok. Nemsokára
Szótlan üvöltésednek holdja kelt
Az éjszakában, Istened izzó
Bálványaképp.
Zokogásod úgy hordozta a holdját,
Mint asszony halott gyereket. Mint asszony
Dajkál halott gyereket, ráhajolva hűsíti
Ajkát ujjbegyén ülő könnycseppjeivel,
Úgy dajkáltalak téged, aki dajkáltad
A holdat, amely emberi, de halott, szikkadt, és
Megégetett, mint egy foszfordarab.
Majd a gyerek megmozdult. A szájnyílása
Mozdult. Vér szivárgott a mellbimbódon.
Vérátömlesztés. A pillanat mámora.
A kicsiny isten odaröppent, ahol a Szilfa.
Üveges szemű álmodban meghallottad
Parancsait. Amikor magadhoz tértél,
Járt a két kezed. Dermedten figyelted,
Ahogy a kezed új áldozatra készül.
Két marék vér, a saját véred, és abban
A vérben a húsomból harapott falatok,
Begöngyölve a szövedékbe, a történetébe, amely
Valahogy kicsúszott belőled. Embriótörténet.
Nem tudtad megmagyarázni. Azt sem, hogy
Ki lakmározott a kezed ügyében.
A kicsiny isten a gyümölcsösben ordított
Éjjel, ordítása félig röhögés.
Etetted nappal, a hajsátrad alatt,
Az íróasztalodon, titkos
Szellemházadban, suttogtál,
Doboltál hüvelykujjadon a többi ujjaddal,
Winthrop-kagylókat ráztál tengerhangjukért,
És nekem a képmását adtad - azt a Zsályát,
Ami le volt préselve a lutheránus bibliában.
Nem tudtad megmagyarázni. Kinyílt az álom.
Sötétség ömlött belőle, mint a parfüm.
Álmaid feltörték a koporsót.
Vaksin gyufát gyújtottam,
És szellemházadban ébredtem, fejjel lefelé,
Kapáló végtagokkal, amelyek nem az én
Végtagjaim, kántálva, és a hang nem
Az én hangom, egy történetet, amelyről
Nem tudtam semmit. Szédelegtem
A füstben, a tüzet te tápláltad,
Én lobbantottam lángra, öntudatlanul,
És most fehéren izzott suttogó ráolvasásod
Oxigénsugarában.
Szítottad a lángokat anyád mirhájával,
Apád tömjénjével, és saját
Borostyánköved és a lángnyelvek
Elmondták meséjüket. És egyszeriben
Mindenki tudott mindent.
És az Istened felszívta a zsíros füstszagot.
Ordítása mint alagsori kazán
A füledben, az alapjaidra mért mennykőcsapás.
És akkor dühödten írtál, zokogva,
Boldogságod magába révült táncos
A lángok között, a füstben.
"Isten beszél belőlem" - szóltál.
"Ne mondj ilyet! - kiabáltam. - Ne mondj ilyet!
Ránk hozol valami iszonyú balszerencsét!"
És közben ott ültem, és hólyagos szemmel
Figyeltem, ahogy minden felszáll
Az áldozatod lángjában,
Amely végül téged is utolért, amíg aztán
El nem tűntél, szét nem vetettek
Azok a lángok
Istened történetéből,
Aki átölelt téged
És Anyut is és Aput is -
A te Azték, Fekete Erdei
Istened, akinek szebbik neve Fájdalom.
| |
| 50. | [tulajdonos]: ez nem én vagyok | 2014-07-20 10:27 | | Akinek van füle a hallásra rájön hogy ez nem én vagyok, valami van mögötte...de egyik sem én... | |
| 49. | [tulajdonos]: Süsükék | 2014-07-20 09:42 | És unom a háromféle káromkodást itt a dokkon, mert fél év múlva azt fogja jelenteni egy versben hogy hull a hó. Magyarán az erejét veszti. Timikém ha folyton szerelmekről írsz akkor az olyan lesz mintha egy állatvédő kiabálna, hogy mentsük meg a fókákat. Olvastam Alexet, a legtöbb mi eredeti benne a százszorszép a füle mögött, és így tovább... Mindenki depresszív paradicsomban érzi itt magát mint nagyanyám akinek klausztrofóbiája volt! Egy egy jó kép hang pofoncsap , máskor mindenki rí, tapintatosan félrevonulva. Érezzetek! és gondolkodjatok, hogy nem kell bólogatni! Nem merem mondani, hogy néha két sort tudok olvasni a versből
"A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! Az ördög szánkázzon a hátán! A holló vájja ki a szemét! A lapos guta üsse meg! A gömbölyű guta üsse meg! Mindenféle guta üsse meg! A mennykő csapjon belé! Nyíljon meg alatta a föld! Verje el a jégeső! Vigye el az árvíz! Temesse be a hó! A hóhér vágja hátba! A tésztakészítő asszony cakkozza ki a fülét! Csináljanak gumipuskát a füléből, és lőjék ki a fejét! A sírásó legyen az utolsó barátja! A
a
a
Megakadt a rekedt hang, csak azt mondta nyögdécselve, hogy a
a
a
A királyfi gyorsan előbbre lépett, hogy megnézze, mi történt? Hát egy kormos képű, villogó szemű szénégetőt látott, aki alig kapott levegőt a dühtől.
A szénégető is meglátta a királyfit, s így szólt rekedten:
Mondj egy átkot gyorsan!
Nőjön be az orra luka! vágta rá a királyfi.
Köszönöm! mondta a szénégető.
Majd a kemence szájához fordult és bekiabálta:
Nőjön be az orra luka!"
(Csukás István: Süsü, a sárkány)
:) nem tudtam, hogy kockás lesz.)
| |
| 48. | [tulajdonos]: Kínrim | 2014-07-20 09:21 | Elég volt jó jó kislány szerepből!káromkodni akarok ízeset, hogy az adrenalin végre elinduljon bennem ezen a híg portálon ahol kedves köszönöm, hatodik sor rossz nem tutod mi az ige? A jelző? vess magra, nézd a tévét piros lábkörmökkel a másik: vagy igen, javítom, mert tanulni akarok és mégegyszer hallottam -e portálról innen kerültek ki a nagyok.tanulunk? tanulni? gyere áll a farkam! MIÉRT nem s zzülettem autóversenyzőnek? Tökunalom a 32 fok, a szépírás dögunalom, az bassza rosseb azt hiszem Babits is gondolt rá! adrenalin, mert megőrőlük néhe.és ilyen a Dokk, ja kik vannak a lektorban? Kifiguráznám őket de kettőt látok !!! Néha egyet! ADRENALIN és rég volt 4 órás coitus.És meg kell varrni alevágott farmerem mert fésódáros lett. Búcsúzóul itt e pár mondat, az öregektől meg kukoricás baszást gyűjtök! Nektek hányszor kell vakarni a tökötök? És minden szerkesztőnek azt kívánom, hogy úgy haljon meg mint Hrabal a kis ducikat szerette , odacsalogatta őket a párkányhoz de egyik bögyös kihúzta szállt Hrabalt a galamb letojta, pontot tett ezzel az
emlékművére.
Tehát ilyen a DOKK
lemaradt nem baj megkeresem
"Hogy az a nyugalmazott jupiteri metángázos, hernyótalpas, lila lepedékes, vénséges bányarém tekerne benneteket mind a harminchat csápja köré! [...] Hogy szívná be az egész társaságot az a hét mérföldes marsi homokvihar, amelyik kettőszáz méter per másodperc sebességgel söpri el útjából a szemetet, benne persze titeket is, madárijesztők! Hogy egy öntöttvasból készült, rézpántokkal erősített, acéllal tarkított, titánnal ötvözött, ólommal díszített, széles lapokól eszkábált, kétemeletes óriási egérfogóba lépnétek egyszer mindnyájan, ostobák, hülyék, fogyatékosok lelkes bandája! Melyik rosszul őrzött elmegyógyintézetből sikerült megszöknötök, hínáros agyú kis flúgosaim?" "Sötét képű ám az a napbarnított nagynénikéd forró éghajlat alatt született korcs fia, aki olyan fekete volt, hogy világos nappal is csak zseblámpával lehetett észrevenni!" / | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
