NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 21:08 Összes olvasás: 134055| 614. | [tulajdonos]: Magyar Nemzet cikkéből | 2018-07-13 16:08 |
Egy húron pendülni:
a régi nyelvben többnyire nem járt vele az a rosszalló mellékíz, amelyet az utóbbi évtizedek szótárai – egyébként jogosan – neki tulajdonítanak. Nemrég elhunyt, kitűnő tudósunk, Hadrovics László a magyar szólások történetét vizsgáló, értékes munkájában egészen természetesnek tekintette, hogy az egy húron pendülés az egyetértést, az összhangot érzékelteti. Mint írta: „A húrt összeigazítani annyit jelentett, mint valakivel egyezségre jutni.” Álljon itt példának Tarnóczi István Bécsben, 1685-ben kiadott, Jó akarat című könyvéből a következő mondat: „Az egymással megegyezett akaratnak és elmének igyekezeti (=igyekezete) egy húron pendül.” Ebben a komoly, filozofikus szövegben feltételezhet bármelyikünk is bármilyen rosszalló ízt?
A második megjegyzés: az egy húron pendülnek formához hasonló, egyetértést, összetartozást jelentő szólások majd’ mindegyikének lehet, illetve van is hasonló rosszalló mellékíze, főleg ha a szólás már jócskán elterjedt. Éppen azért nem ajánlhattam helyette olyan, szintén hagyományos, nagy múltú szólásokat, mint egy hajóban eveznek, egy követ fújnak vagy egy gyékényen árulnak, mert szótáraink szerint – már az idei könyvhétre megjelent, Magyar szólástár című hatalmas munkát is közéjük értve – ezek a szólások is éreztethetnek rosszallást, kifejezhetnek cinkos összejátszást is, azaz használatukkor ezekkel is csínján kell bánni.
Igen. Még azzal az egy gyékényen árulnak szólással is, amelyet levélírónk nem rosszalló íze, csupán régies volta miatt nem érzett igazán jó megfelelőnek. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
